Elhagyott az anyám (beszélgetés)

Kedvesem szörnyű ami Veled történt,csodállak hogy 14 évesen ilyen erős vagy.Egy anya elvesztése szörnyű dolog,de talán ha a természet veszi el az /nem/olyan fájdalmas,mint az hogy önszántából hagyott el a pasik és a piáér.Tudom ez most szörnyen hangzott,és NEM akartam fájdalmat okozni Neked ezzel.Nem tudom végig olvastad-e a hozzászólásokat,de az a tudat és emlékek hogy még gyerekkoromban nem is egyszer elment mellettünk szó nélkül az még mindíg nagyon fáj,és soha de soha nem fogok tudni megbocsájtani neki.Tönkretette az egész életemet és apukámét is,aki úgyszintén az alkoholba menekült.De hál istennek már nem iszik tünetmentes.

DE AMI A LEGFŐBB DOLOG HOGY BOCSÁNATOT KÉRT TŐLÜNK AMIÉRT IVOTT ÉS NEM IGAZÁN LÁTTA EL APAI FELADATAIT.Most az unokáinak/gyermekeimnek/próbálja megadni amit nekünk nem.

TALÁN HA ANYÁM IS MEGTENNÉ EZT MEGPRÓBÁLNÉK MEGBOCSÁJTANI NEKI,DE AHHOZ NEKI KELLENE MEGTENNI AZ ELSŐ LÉPÉST.

DE SOHA NEM FOGJA ÉS ÉN SEM.

Hidd el nekem is szörnyű és fájdalmas volt leírnom ezeket a sorokat.

Hát nekem 3 éves koromban halt meg az anyukám, és láttam is!!!Úgy féltem...SOHA NE MONDJ OLYAT HOGY LEGSZÍVESEBBEN AZT ÍRNÁD A PAPÍRRA,HOGY NINCS!!!!!!MERT ÉN AKKOR MIT ÍROK????

Nekem az apukám iszik, és el is hagyott, nem rég mentem el hozzá, megláttam és úgy bőgtem, hogy ordítottam, olyan jó volt évek óta nem láttam, és megölelt...

Tudod, nem hiszem el hogy ne hiányozna az anyukád....

Amikor láttam aput, egy könnycsepp csordult le az arcán, a szívem szakadt meg....

NEM TUDHATOD, HOGY AZ ANYUKÁD MIÉRT ISZIK....VAGY MÉGIS????KI TUDJA, HOGY BÁNTAK VELE AMIKOR KICSI VOLT???? VAGY ILYESMI.....AKÁRMI LEHET, ÉS ÉN 14 ÉVESEN MONDOM, HOGY SEMMIT NEM VESZÍTESZ AZZAL, HA MEGLÁTOGATOD....

Köszönöm kérdésed jól vagyok.Nekem már van 3 gyönyörű gyermekem akik megadnak nekem minden boldogságot és szeretetet.Persze tudom hogy nem miattam hagyott el bennünket/mert van 2 testvérem is/.

Most nem olyan régen tudtam meg hogy ugyanolyan részeges mint volt amikor elhagyott bennünket,és korházban is volt mert szilánkosra törte a lábát.Akkor is részeg volt amikor bevitték a korházba,az unokanővérem mondta ő a baleseti sebészeten dolgozik nővérként.Én nem is tudom,de valahogy azt vártam hogy azt mondja:képzeld anyád kérdezett felőletek,de nem tette.Ezek után még az a kévés megbocsájtásra való hajlam is elszállt belőlem.Anyáknapján egy kicsit el voltam keseredve hogy nekem nincs kit felköszöntenem,de a gyerekeim hamar elfeledtették velem azt a rossz érzést a szeretetükkel.

Karácsonykor láttam róla fényképet az újságban hogy örömzenét játszottak a hajléktalan szállón,ott ült az első sorban de nem ismertem meg,mert abból a gyönyörű nőből egy roncs lett.

Valahól irigylem azokat akik,mint itt is sokan írták hogy őket is elhagyták különböző okok miatt és meg tudtak bocsájtani és megpróbálják bepótolni azt a sok elvesztegetett évet amit nem együtt töltöttek az édesanjukkal.Csodálom az erejüket amivel meg tudtak bocsájtani,nekem ez nem megy és a testvéreimnek sem.Nem is beszélünk róla egyáltalán.Megpróbáljuk túltenni magunkat rajta,de azt hiszem ez a tüske örök életünkben bennünk marad.

Zituka, biztos vagyok benne, hogy nagyon jó anyuka leszel, s nem hagyod majd el a saját gyerekeidet.

Biztosan megadod nekik még azt a szeretetet is, amit Te nem kaptál meg.

Biztosan nem miattad ment el az anyukád. Volt valami, amit nem tudott tovább bírni. Nem kérem, hogy megértsd, de tudnod kell, hogy NEM MIATTAD TÖRTÉNT! Nem ismerem az anyukádat, csak több hasonló sorstársadat. Szörnyű ami veled történt, s kívánom, tudj ebből felállni.

Most hogy vagy?

Kösz a hozzászóllásod,kicsit elszégyeltem magam,mi az én bajom a többiekéhez képest.Engem legalább felnevelt, igaz több pofont kaptam mint ölelést.Olyan nemkivánt gyereknek születtem, és ezt mindig szóvátteték.Csak irigykedtem a másik gyerekekre, akik szerető családban nőttek fel.

Amikor 17 évesen férjhez mentem és nekem is lett családom ,más lett az életem ,volt aki szeretett.

Sajnos a férjem meghalt,de az anyám nem állt mellém még akkor sem .Azt üzente hadjam már végre békén ,nem érdekli mi történik velem .

Majd ha ő szorul az én segitségemre ,remélem majd én is tudom azt mondani , lesz ho.zzá elég erőm

A szüleim 33 évi boldognak látszó házasság után elváltak.Anyám ujra férjhez ment,majd féltékenységböl minden kapcsolatot megszakitott velem és a családommal.Pedig semmi okot nem adtam ra,probáltuk a bácsit elfogadni az illendőség határain belül de ezt az anyám félremagyarázta.

14 éve nem beszéltünk.nagyon nehezen viseltem,de mostmár csak szánom.Nemrégen láttam ,találkoztunk az utszán( egy 74 éves nénike )de a fejét elcsavarta,tehát a dac nem öregszik ki az emberből

Sajnos a mi rokonságunkban is van egy ilyen eset, nagyon szomorúan olvaslak benneteket.

A kedvenc unokahúgomról és a szüleiről van szó. Mindketten ittak, azért írom múlt időben , mert az apja már 5 éve idősotthonban viháncol, agyvérzést kapott, lebénult. Most mindene meg van, eteik itatják, cs ak hazajönni nem tud, nincs kihet. Az anya most is masszív alkoholista. A lányuk már 14 elmúlt, szörnyű volt végigélni vele az éveket. Nagyon nehezen őröltek a gyámügy malmai, mire kivették a családból, egy rokon néni neveli évek óta. Anyuka azóta sem változik, de nem tartja senkivel a kapcsolatot, teljesen bezárkózott. Még azt sem vennénk észre, ha itthagyná e világot. A lánya szereti, de nagyon szégyenli is a helyzetet. Nehezen dolgozza fel ezeket. Csak egyet említek, még mindig szívesen barbizna, pedig ez egy gimnazistára nem jellemző.

Nektek akik hasonló helyzetben voltatok, volt valami pótcselekvésetek?

Valoszínű igazad van,és ha azt gondolta jól tette,mert csak az ajtóból segítettük volna az utcára.Érdekes,mert nem fáj sőt valahól jól esik hogy kibeszélhetem magamból ezeket a gondolatokat!

KÖSZÖNÖM NEKTEK:)))

Sajnálom:(

De azért a Te eseted más.Te 16 éves voltál és Te hagytad el őt NEM Ő TÉGED!!!ÉN 9,ÖCSÉM 6 HUGOM PEDIG 3 ÉVES VOLT.Miért nem jött vissza az elvonó után?Apunak azóta sem volt nője,talán még a mai napig szereti is valahól.Tárt karokkal várta vissza az egész család,tudta is mert apu és a testvére is meglátogatta és nem hagyták magára.De neki nem kellett a családja!

Azt hiszem akik ilyen szituba voltak azok elhiszik hogy mivel jár és mit tesznek a gyerekeikkel.Csak az a baj hogy legtöbben az apákról tudnak és nem az anyákról,mert ezek valahogy soha nem kerülnek nyilvánosságra.Ne te büntesd magad,MERT NEM A TE HIBÁD HOGY MEGHALT CSAKIS Ő TEHET RÓLA!

Most már tudom folytatni,elmentek a vendégek.

Én is mindíg arra jukadok ki hogy nem kell megkeresnem és felborítanom a lelki nyugalmamat,de még a gyerekeimét sem.Főleg az ővékét. Jobb igy nekik hogy úgy tudják 1 mamájuk van.Meg különben is mi sem hiányoztunk neki akkor nekem miért hiányozzon?Kérdem én sokszor magamtól,főleg anyák napján amióta még a mamám is "elment".

Köszönöm NEKTEK a sok szeretetet,pedig még nem is vagyok régóta köztetek:)