Életem Ausztriában 7. – Legyen-e harmadik gyerek? (beszélgetés)

Pontosan így van Tittike!

Egyáltalán nem természetes dolog, hogy a párunk mellettünk van, hiszen, ha nem törődünk vele, akkor nagyon hamar elveszíthetjük őt!

Nekem mondhat bárki bármit, nem fogom háttérbe szorítani egyiküket sem! Nagyon fontos a férjem is, és nagyon fontosak a gyerekeim is. És, ha arról van szó, akkor igenis elmegyek a férjemmel pár napra, hogy csak kettesben legyünk. Én sem szégyellem, ha a gyerekeimet a nagyira kell hagyni, hisz ott is nagyon remekül érzik magukat, nem ülhetnek örökké a szoknyámon! Nem anyámasszony katonáit akarok nevelni belőlük!

Hozzáteszem, Nóri még nem volt 1 éves, mikor anyósomék megkérdezték, elvihetik-e pár napra!? És elengedtem a gyereket!

Szisziboszi, gondolkoztam éjszaka a hozzászólásodon és nagyon jó, hogy leírtad. Legyen figyelmeztetés mindannyiónk számára!

Mert mi a szerelmünket választjuk férjnek/feleségnek, és vele akarjuk leélni az életünket. Ő kellene, hogy legyen a legfontosabb. A gyerekek a szerelmünk gyümölcsei, és ha szeretettel-aggódással-odafigyeléssel felneveltük őket, akkor elköltöznek, munkába állnak és a saját útjukat járják.

Nekünk pedig, ha figyeltük a kapcsolatunkra és őriztül a szerelmünket a hosszú évek során, akkor ott marad a férjünk/feleségünk, hogy társunk legyen öregségünkben is.

Olyan természetesnek veszi az ember, hogy a párja van neki... Pedig nem is olyan természetes.

Lepke99: ezzel minden anyuka így van :-)

Megsúgok valamit. Nekem ugye már van két lányom, és januárban megszületett a kisfiam. Na én egész idő alatt attól pánikoltam, hogy hogy fogok én egy kisfiút pelenkázni. Mi lesz, ha lepisil. Mert hogy a lányok legalább nem tudnak a fejük fölé meg oldalra célozni, jaj most mi lesz velem, hogy a kisfiúk meg igen.

Marci most lesz hat hónapos, és mostanra elmondhatom, hogy belejöttem a kisfiú pelenkázásba is. Ha lepisil, hát lepisil, átöltözök és kész. De azért vicces, nem? Harmadik gyerek pedig.

Szia Szisziboszi!

Gratulálok a sok gyerkőchöz, milyen szép nagy család vagytok! Most olvastam valamelyik nap az első babád születését.

Hát igen, a házasságra is vigyázni kell. Meg közben törődni minden egyes gyerek lelkével. Meg a házimunkában jeleskedni, főzés-mosás-takarítás mindig pikk-pakk meg legyen csinálva. Közben ügyelni arra, hogy magunkat se hanyagoljuk el. És a munkánkat és a barátainkat és a családunkat sem.

Nem egyszerű dolog, de hát úgy szép az élet, ha zajlik :-))

Sokat gondolkodtam, hogy hozzászóljak-e!

Tittike, én teljesen megértem, hogy kellett a kikapcsolódás! Sajnos mi kicsit későn jöttünk erre rá, a lányaink 7 ill. 6 évesek voltak, amikor rádöbbentünk, hogy a házasságunk romokban van, mivel egymásra pont nem volt időnk, illetve nem is nagyon figyeltünk a másikra. Az, hogy kettesben elmenjünk valahova...... nem volt jellemző. :( Talán az utolsó pillanatban döbbentünk rá, hogy ez így nem mehet tovább, és elmentünk 4 napra. Korábban kellett volna!

4 gyerkőcünk van, és várjuk az ötödiket, de most már jobban figyelünk egymásra! :)

2hounds: neked is köszi :-)

Zia2013: igen, teljesen más első, második vagy harmadik gyereknek születni, ezen már én is gondolkoztam. Nekem Zsófi születése előtt sosem volt baba a kezemben, én azt sem tudtam, hogy kell megfogni, pelenkázni, semmit. Mindig attól féltem, hogy leejtem vagy valamit rosszul csinálok. Pánikban estem, ha sírt, hogy akkor most mi lesz.

A másodiknál már sokkal lazábban kezeltem a dolgokat, addigra az ember lánya már rutinosabb, és jobban felismeri a baba igényeit. Viszont a helyzetet bonyolítja, hogy közben ott van az első gyerek, aki szintén nagyon igényli még a törődést, főleg ha még ő is kicsi.

Én a harmadik gyereknél teljesedtem ki igazán. A lányok egymással már nagyon jól eljátszanak (ha épp nem veszekednek semmin), délelőttönként mind a kettő oviban van, az Marcival csak a miénk. Már rutinos vagyok abban is, hogy hogy kell egyszerre több gyerekre figyelni, és hogy kell kezelni a testvérféltékenységet, hogy kell mindent megszervezni.

Ha lehetett volna még negyedik baba, ő már gond nélkül be tudott volna illeszkedni a családba.

Szóval nekem az elsővel volt a legnehezebb, kettővel könnyebb volt és hárommal a legkönnyebb. Már nem kell senkit egész nap szórakoztatni, Marci órákig elvan úgy, hogy csak fekszik a nappali közepén a kezében egy csörgővel és nézi, hogy a tesói éppen mit játszanak. Azok meg örömmel gyomrozzák és babáznak vele.

Zia2013: köszi :-)

Anname: Kiarát nem rázta meg különösebben az elválasztás, mert már nem sok tejcsi volt akkor, csak reggel és este kapott, de ahhoz is kellett pótlás. Ő gond nélkül áttért a tápszerre, inkább nekem volt nehezebb lelkileg, hogy pont egy nyaralás miatt hagytuk abba. Ha nem utazunk el, akkor is valszeg max egy hónapig tudtuk volna húzni a tejcsivel, ha egyáltalán.

Anno Zsófit is csak 11 hónapig tudtam szoptatni. Utána már nagyon kevés volt a tej, meg iszonyúan fogzott és harapott, meg ahogy terhes lettem, már nem is ízlett neki a tejcsi.

Hát én nem tudom, meddig ideális szoptatni, tegye mindenki a kedve szerint. Persze akinek van sok teje, és a babának és a mamának is jó, az nyugodtan szoptasson, ameddig akar. Judith barátnőm, akiről írtam a cikkben is, az első lányát azt hiszem egy évig szoptatta, a másodikat még mindig szoptatja. A lányka novemberben lesz két éves, a dackorszak közepén van és egész nap az anyukája pólóját rángatja, hogy cicit kér. Pont tegnap voltunk a játszótéren, és szegény Judith sehogy sem tudta lerázni vagy elterelni a figyelmét, pedig vitt neki enni és innivalót.

Nekem ez sok lenne, de ha nekik jó, hát akkor jó. Ideális időpont szerintem nincs.

A korkülönbség-kérdés ugyanilyen, mindenkinek máshogy jó. Ha én szülhettem volna természetes úton, még kisebb korkülönbséget szerettem volna, úgy kb másfél évet. És így egymás után négy gyereket, az lett volna az álmom. Köztem és a húgom között 16 hónap van és egész gyerekkorunkban össze voltunk nőve, mindent együtt csináltunk és a mai napig jó kapcsolatban vagyunk. Nekem a lányaim között a császár miatt 20 hónap van és ők is nagyon szépen eljátszanak együtt. Persze amíg nagyon kicsik, addig sok a munka, de utána legalább tudunk mindig családi programokat csinálni, mert a korukból adódóan hasonló az érdeklődési körük.

Ha van egy 16 évesed, egy 8 évesed és egy kisbabád, még moziba sem tudsz velük elmenni, mert teljesen más igényeik vannak. De másnak pedig így jó.

Lányok, miért kell annyit kritizálni a cikk íróját???

Attól, hogy nem egyezik teljesen az életstílusa a tiétekkel, nem követett el bűncselekményt, mert elválasztott egy 10 hónapos gyereket, vagy mert nyaralt egy kicsit a párjával kettesben!

Szerintem kedves történeteket ír a családjáról és teljesen normális anyuka! Ha 10 hetes gyereket elválaszt, miért ne? Ő döntése, nincs ebben semmi rossz, nem újszülöttet választott el! Hadd tegye úgy, ahogy érzi, miért kell ezen kiakadni?!

Amúgy nekem is két gyerekem van, 3,5 és 1,5 évesek. Első 12 hónapig kapott anyatejet, második 8 hónapig, mert elválasztottam. (Kimerített a szoptatás, így láttam jónak és ezért még nem érzem rossz anyának magam! ) És az természetes, hogy mindig az első gyerkőc kapja a legtöbb figyelmet, hisz van 1, vagy néhány év, amíg csak ő van egyedül! A másodikra már eleve kevesebb időm jut, na és, jóval talpraesettebb, önállóbb a korához viszonyítva, mint a nővére volt!

Hadd éljen, neveljen, szoptasson, nyaraljon mindenki úgy, ahogy akar! A rossz anyaság nem itt kezdődik, ezt szerintem az összes kritikus válaszoló legbelül érzi, csak vannak akik szeretnek kritizálni, megszólni azt, akivel nem egyezik a véleményük...

Toncsimimi: mi sem voltunk azóta kettesben nyaralni, és az idén sem fogunk, mert Marci még csak hat hónapos lesz és még csak most kezdjük a hozzátáplálást. De a férjemmel szoktuk nézegetni az írországi képeket és azóta is abból töltekezünk, hogy milyen szép volt.

Vova: igen, szükséghelyzetek mindig adódhatnak. Nekünk Marci születése után volt részünk mindenféle elképzelhető komplikációban és milyen jó volt, hogy a lányok simán elmaradtak a nagyiékkal, majd egy háromgyerekes, hétunokás barátnőmmel, majd a dédiékkel. Pedig ők is nagyon anyások egyébként.

Vova, jó londonozást a tesóddal, Toncsimimi, neked pedig egy csodaszép romantikus hétvégét kívánok!!

Kell az, hogy a gyerekek megszokják, hogy néha nem apa és anya vigyáz rájuk, de attól még biztonságban vannak. Sose lehet tudni mit hoz az élet. Az én lányom nagyon anyás, főleg este, de már mással is megtanult elaludni. Muszáj, mert ha mondjuk jönne egy kistesó vagy betegség miatt mondjuk kórházban lennék, akkor mi lenne hirtelen szegénnyel.

A szülők meg attól még önmaguk maradnak, hogy bővül a család és kell a kettesben töltött idő vagy a kikapcsolódás akár egyedül. Én 4 nap csajos programra készülök húgommal kettesben Londonba. :)

Kedves Tittike!

Úgy gondolom nem kell mentegetőznöd, a kettesben töltött hetek miatt, hiszem hogy nagyon fontos a házasság szempontjából! Az hogy ez az időpont mikor jön el egy család életében, ezt a házaspár érzi. Mi 10 év után most megyünk el először kettesben egy hétvégére és alig várjuk. Pedig nekünk sem egyszerű az életünk, tele van izgalmakkal... de úgy érezzük igenis szükségünk van egy kis meghittségre!

Sziasztok!

Természetesen nem egy kézfogás döntötte el, hogy legyen-e harmadik baba, hanem először a férjemmel beszéltük meg. Sokáig vonatkodott, végül beleegyezett. Most utólag már nagyon örül a babának, főleg hogy fiú lett. Pedig előtte azt mondta mindig, hogy mindegy, milyen nemű lesz, de most már Marci a szeme fénye és már most tervezgeti, hogy majd megtanítja focizni meg minden férfias dologra.

Gyönci: hát én a barátnőmet nagyon sajnáltam, teljesen bele volt betegedve a terhességi diabéteszébe. Persze szigorúan tartotta a diétát és egészséges lett a baba, ez a lényeg. De harmadikat már nem akar, azt mondta, annyit szenvedett a terhesség alatt, hogy a két lány elég neki.

Nórika81: a baba 10 hónapos volt, amikor abbahagytuk a szoptatást, 11 hónapos volt, amikor nyaralni mentünk. Szerintem is korai volt nagyon elutazni, nem is akartam, de férjem ragaszkodott hozzá. Nekünk sincs segítségünk a közelben, a legközelebbi nagymama 200 km-re lakik, és akkor már 3,5 éve csak a babázásról szólt az életünk. Erre mondta a férjem, hogy kapcsolódjunk egy kicsit ki a harmadik gyerek előtt, mert a házasságunk is fontos, nem csak a gyerekek.

Ha ő nincs ennyire besózva, magamtól biztos nem mentem volna. Pedig jó helyen voltak a lányok a nagyiéknál, de nekem egész nyaraláskor rajtuk járt az eszem és volt, hogy elsírtam magam, amikor egy Kiara-korabeli babát láttunk. De feltöltődni feltöltődtünk, az is igaz. Az a két hét csak rólunk szólt.

Igen, vannak, akik még jobban megszenvednek a babájukért...és nem egy kézrázás, egy "alku" dönti el, hogy akarnak-e még, vagy egyáltalán lehet-e. Én biztosan nem hagynám ott 2 hétre a babámat sehol, pláne, ha még szoptatnám!

Ez az én véleményem.