Életem Ausztriában 11. – Marcel baba érkezése (beszélgetés)

Az utolsó négy kérdésedre válaszolván: nekem egy gyerekkel volt a legnehezebb, kettővel jobb volt és hárommal a legkönnyebb. Mert először egész nap Zsófit kellett szórakoztatnom, volt hogy négyszer mentünk egy nap sétálni, mert már nem tudtam mit kitalálni, hogy mit kezdjek vele. Na meg kezdő anyukaként annyit bénáztam, hogy csak na. Most meg a lányok eljátszanak egymással (ezért nagyon jó a kis korkülönbség), Marci meg csak hasal a nappali közepén és néz őket. Ha pl. a nagyinál vannak a lányok, akkor Marci látványosan unatkozik itthon. A lányok nagyon szeretik öcsit, visznek neki játékokat, vigyáznak rá, amíg elmosogatok, szórakoztatják, amíg levágom a körmét, énekelnek neki, hintáztatják a hintájában... Marci pedig mindig vigyorog rájuk, mint a vadalma. A lányok egymást szokták gyepálni, de Marcit soha.

Nekem így teljes az életem, három gyerekkel. Ha simán szültem volna őket és lehetne, akkor még egy negyedik is beleférne, de igyekszem megemészteni, hogy már nem lehet.

A párommal nem sok időnk van egymásra, főleg hogy Marci még nagyrészt szopizik és nincs a közelben segítségünk. De már sokszor átbeszéltük, hogy ez egy átmeneti időszak, jövő ilyenkor már kimozdulhatunk kettesben akár több napra is, amíg a nagyszülők unokáznak. Valamit valamiért. Aztán húsz év múlva pedig már annyi időnk lesz egymásra, mint a tenger. Amíg be nem állítanak a gyerekek a kilenc unokával, hehehe.

Sindelne, köszönöm szépen!

Nálunk ugyanígy volt. A férjem kettőt akart, én négyet szerettem volna. Ugyanezt mondta, mint a te férjed, hogy sokba kerülnek a gyerekek, fel is kell őket nevelni, meg majd ha iskolások lesznek meg egyetemisták, akkor miből fogjuk fizetni a sokmindent. Meg hogy kicsi a lakás, meg az autó, meg így meg úgy. Aztán addig rágtam a fülét, hogy végül megegyeztünk a számtani átlagban. Aztán elvetéltem a harmadik babával, és a párom megint nem akart új babát, azt mondta, hogy ennek valamiért így kell lennie, elég nekünk a kettő. Nagy nehezen sikerült meggyőznöm, és most pedig milyen boldog, hogy itt van nekünk Marci. Főleg hogy fiú lett, de egyébként is szeretné nagyon. Amikor elnézem, ahogy a fiát puszilgatja meg csikizi, szoktam is viccesen mondogatni, hogy na látod, pedig először alig akartál belemenni. Ha meg üvölt mint a sakál, ő szokott húzni azzal, hogy szívem te akartál még egy gyereket, most itt van... folyt.

Eszterkee, ez tényleg óriási. Mindig azzal húzzuk a barátnőmet, hogy szilveszterkor kellett volna szülnie, akkor még az évszám is más lenne. Vagy mondjuk 1999. december 31. és 2000. január 1, és akkor külön évezredben születtek volna :-D

De véletlenül lett így, természetes szülés volt (ekkora mákot, én még egyesével sem tudtam az enyémeket rendesen megszülni, ő meg ikreket...), magától indult be, nem is gyorsították. Gitti azt mondta, sem a kislányt nem tudta volna visszatartani, sem a kisfiút siettetni, egyszerűen így alakult.

Szia!

Jaj szívből gratulálok én is Neked, titkos rajongód vagyok, olvasom mindig a cikkeidet csendesen a háttérben és várom a folytatást:)

Nagyon boldog lehetsz! Én egyelőre még csak kétszeres anyuka vagyok (van egy 2 és fél éves lányom és egy 1 éves kisfiam), de minden vágyam egy harmadik gyerkőc! Csak sajnos a férjem nem akarja:( Az anyagiak miatt, azt mondja elég nekünk kettő, ezt a kettőt is elég lesz felnevelni meg energiával bírni:(

De az én szívem megszakad.... Nemm akarom őt zsarolni mert nagyon jó férj és apa... de én így... azt hiszem nem lehetek teljesen boldog...

És megkérdezhetem hogy boldogulsz a 3 gyerkőccel? A lányok szeretik a kisöcsit? Milyen az élet így 3 gyerekkel? Férjeddel van időtök egymásra?

Sajnálom, hogy már csak egy cikk van hátra, Én függő lettem, alig várom, hogy mikor jelenik meg a folytatása .... Nem akarsz zárt naplóra áttérni? Akkor a károgókat ki tudnád zárni! Nagyon élvezetes ahogy írsz, ne hagyd abba!

Gyönyörű a családod!

Gratulálok! :)

(milyen jó már, hogy az ikreknek nem egy napon van a szülinapjuk :D)

Köszönöm szépen, Lolo!!

Még egy cikk van hátra, nem tudom, mikor fog megjelenni. Többet már nem fogok írni. Mert már annyiszor megkaptam, hogy milyen hóóót unalmas meg rém idegesítő meg különben is, miért csak addig szoptattam meg miért mentünk nyaralni meg miért ilyen kicsi a korkülönbség a gyerekek között... Valahogy elmegy a kedve az embernek az írástól, pedig tényleg beleírtam szívemet-lelkemet. Na mindegy.

De nagyon örülök, hogy Neked tetszett :-)

Köszönjük szépen!!

A kórházban volt most egy ilyen élményem. Amikor egyszer Marcit pelenkáztam, mellettem pelenkázta egy negyven körüli nő a kisfiát és beszélgetni kezdtünk. Megtárgyaltuk, hogy ő is császáros volt és aztán kérdezte, hogy nekem is első gyerek-e. Mondtam nem, a harmadik. Erre végigmért tetőtől talpig és olyan furcsa hangon mondta, hogy "Megkérdezhetném, hogy hány éves??". Mondtam, hogy harminc. Erre még egyszer végigmért, de már nem mert kérdezni semmit. Gondolom azt gondolta, hogy nem lehet elég korán kezdeni :-)

Pedig 26 évesen szültem az elsőt, az azért nem olyan korai.

Teljes szivből gratulálok a 3.baba erkezesehez.

Manapsàg tényleg ritkaság 30évesen 3gyermekes boldog anyukának lenni ;-)

Nagyon boldog életet kivánok nektek ugy 5en <3