Életem Ausztriában 12. – Ismét csak bonyodalmak, de minden jó, ha a vége jó (beszélgetés)
Nekem most sikerült az utolsó fejezetet elolvasni. Azért remélem, ha ismét lesz valami izgalmas, akkor megint jelentkezni fogsz :)
Szia Regina, hát még akkor hogy nevetnél, ha élőben látnád a bandát! Amikor "Marci gyere játszani" felkiáltással a hason fekvő babát a lábánál fogva, hátrafelé húzva átvontatják a másik szobába, az meg vigyorog, mint a vadalma. Vagy amikor ketten viszik a hangosan röhögő babát, az egyik fogja a hóna alatt, a másik meg viszi utána a lábát. Meg amikor kanalazom bele a főzeléket, és a két lány ott áll az etetőszék mellett, tátognak mint a fiókák és egy kanál Zsófikának, egy kanál Kiarának, egy kanál pedig Marcinak, akit tulajdonképpen etetni szándékoztam volna...
Hát elég fájdalmas dolog, az tény és való. De nézzük a pozitív oldalát - kétszáz éve még simán belehaltam volna, meg utána éhen halt volna a babám is, most meg egy hét antibiotikum és kutya bajom, még a szoptatást sem kellett abbahagynom. Azért nagyon jó, hogy ennyire fejlett az orvostudomány, hogy van császár meg ennyiféle gyógyszer. Meg tápszer, ha valakinek nem megy a szoptatás.
Olvastam a cikkeidet, de eddig még nem szóltam hozzá. Örülök, hogy végül minden jól alakult és egy boldog családként élitek mindennapjaitokat!:)
Tőlem mint hozzá nem értőtöl, ne vedd zokon, de én ennél a résznél egy jót röhögtem, nagyon rámfért.
"a szemét akarták kinyomni, egyszer kávéskanalat akartak dugni a fülébe"
A nevetés gyógyit, mondják
:)))
Jó egészséget nektek!
Szia!
Nem irigyellek a betegség miatt. Nekem nemrég volt petefészek és méhkűrt gyulladásom. szerencsére nem olyan vészes mint neked és nem kellett kórházba kerülnöm. Azért volt nekem is két nap mikor a falat tudtam volna kaparni.
Köszönjük szépen! Jó mozgalmasan telnek a napjaink. Mondjuk a két lány mellett sem unatkoztam sosem, eleven, cserfes teremtés mind a kettő, anyja lányai! Marci pedig apja fia, olyan mint egy nyugodt kis Buddha, órákig elszöszöl a játékaival és közben nézi, hogy a nővérei keresztül-kasul rohangálnak a lakásban. Most 8 hónapos és már kúszik, a lányok nagy rémületére, mert összenyal mindent, amit a kisasszonyok a földön felejtenek. Kiara szokta sikítani, hogy "Anyaaa, a Marcit azonnal tessék innen elvinni!!", amikor az megint beszabadul a szanaszét hagyott játékai közé.
Köszönöm Corvill!
Igen a férjem tényleg a legjobb dolog az életemben. Olyan hihetetlen, hogy a semmiből, két icipici, szabad szemmel nem is látható sejtből ilyen szép gyermekeink lettek! Nagyon sok örömünk van bennük, ráadásul mindkét oldalon az első unokák és dédunokák, az egész rokonság szeme fényei.
Minden jooo ha a vége jóóó <3
Csodás családi életet kivánok nektek <3
"Nagyon boldog vagyok, hogy minden nehézség ellenére ilyen gyönyörű, boldog családom van szerető férjjel és három szép, egészséges gyermekkel."
Itt tört el Nálam a mécses. Örülök, hogy minden rendeződött, és hogy jól vagytok. Adj hálát az égnek, amid van, legfőképpen a szerető férjed, aki mindig melletted van.
Szép napot.:)
Amikor Marci születése után 5 nappal hazajöttünk a kórházból, a lányaink örömmámorban úsztak. Mindketten állandóan a kicsit akarták simogatni és gyomrozni. Énekeltek neki, simogatták, a szemét akarták kinyomni, egyszer kávéskanalat akartak dugni a fülébe, játékokat hajigáltak a kiságyába… Folyton nézni kellett rájuk. Marci éjjel a babaszobában volt, napközben a nappaliban a járókájában. A lányok délelőtt oviban voltak, ott kellően lefáradtak, anyósék hozták-vitték őket, közben főztek-mostak-takarítottak (az utóbbit nem túl alaposan, de mindegy).
Ugrás a teljes írásra:
Életem Ausztriában 12. – Ismét csak bonyodalmak, de minden jó, ha a vége jóTovábbi ajánlott fórumok: