Elengedjem? (beszélgetős fórum)
Sziasztok! egyelőre annyi a fejlemény, hogy ha lehet, megy! De még nem szóltak, kell e menni és azt se tudjuk, mikor!
Közben adódott egy lehetőség Hollandiába is, de fele annyi pénzért, mint Dániában. Kiszámoltuk, alig keresne többet, mint itthon, röhej!
Dánia: jöjjön, aminek jönnie kell!
ha egymáséi vagytok, tényleg nincs rossz döntés. gond nemcsak kint adódhat, hanem itthon, ha kirúgják (azt írtad, bizonytalan az állása)
szerintem a kérdés nem is az, hogy elengedjem? hanem az, hogy ő bárhogy is döntene (egyedül, magától), te támogasd-e a döntését, legyen az bármi. és ilyen szempontból a válasz, hogy támogasd feltétel nélkül
Nagyon jól esett, hogy azt írtad, nincs rossz döntés! Igazából attól tartok, ha nem megy , később megbánjuk, ha elmegy és nem a várakozásoknak megfelelően sül el, vagy más gond adódik...
Mondjuk a mi kapcsolatunk nem az "én megmondtam..." sem "te akartad..." kezdetű mondatokon/monológon alapszik! Talán még jót is tehet a távollét... a fene tudja! Túl sokat agyalok rajta, pedig, ha összejön, még akkor is nagyon messze van az elutazás időpontja. Addigra a fák is virágba borulnak...
hogy milyen az, amikor 4-5 hétig távol van a párod? nincs elhidegülés. ha egymás számára csak a másik létezik, egyáltalán nem kell ettől félned. amikor pedig újra találkoztok ennyi idő után, olyan, mintha újra megismerkednétek, persze már ismeritek egymást, egy nagy ölelés és de jó téged újra látni. eleinte szokatlan, mert azalatt a pár hét alatt ugyan végig ő járt az eszedben, de nem volt ott fizikailag és a nagy különbség, hogy újra ott van. ha akarsz, rá is tudsz nézni élőben, nagyszerű dolog!
mi pont 1-1,5 hónapos kihagyásokkal találkozunk és párom azt mondta, hogy a távolság csak megerősíti benne a kapcsolatunkat. munkahelyéről naponta írogat nekem szerelmeseket... érzem rajta, hogy tényleg én kellek neki. a mi kapcsolatunkat erősíti, én még mindig azt mondom, hogy vágjon bele!
ha tényleg hazajár havonta, akkor a gyerekeknek is el lehet magyarázni, hogy nem tud hazajönni, de attól nagyon szereti őket és téged is.
és tudom, hogy az otthonmaradottnak nehezebb az időszak, de ha tényleg közel van család és barát, főleg ilyen megértő anyuka, valamivel (kevéssel, de) könnyebb lesz
minden jót és igazából ebben a helyzetben szerintem nincs rossz döntés!
szvsz: szerény véleményem szerint
Azt hiszem ,bár még nem mondtam neki, bátorítom, hogy lépjen, mert sajnos más lehetőség nem nagyon van arra, hogy jobb legyen az életünk. Megpróbáljuk, majd meglátjuk, bírjuk e?!
Tudod, a gyerekek reakciójától félek, mert amikor decemberben felvetődött a távoli munka, akkor odaálltak elénk és azt mondták, inkább nem kérnek rudit, meg csokis kiflit (croissant). Annyira édesek voltak, és nagyon fájt a szívünk. De most ez az ajánlat ha bejön, kihúzna bennünket a hitelekből!
Nos az az igazság, hogy szerintem elbeszélünk egymás mellett! Nem haragudtam meg senkire! Véleményem szerint ha valaki sértődékeny, akkor ne írjon ki fórum témát, mert olyan válasz is érkezhet, ami nem tetszik neki. Az SZvsz nem tudom mit jelent, :) de a féltékenységeddel teljesen igazad van! Ha ez a munka összejönne, azt sajnos nem tudná szakmai sikerként bezsebelni, mert olyan messze van a szakmájától, mint Makó Jeruzsálemtől, de a pénz nagy úr. Valóban van bennem egy kis félsz azért is, hogy egyedül maradok 2 gyerekkel, frissen munkába állva, de semmiféle féltékenység nincs bennem. Bolond lennék féltékenykedni! Hiszen kinek lenne könnyebb az élete? Én maradok a megszokott közegben, a gyerekek velem, a ház velem, barátok, szülők, testvérek néhány percnyire... nekem "csak" ő hiányzik majd, de ő egyedül új helyen, ismeretlen nyelv, szokások, emberek. Nem nekem lesz a legnehezebb!
Bár a "Ha neked az elég, hogy ..." kezdetű mondatodban felfedezni véltem némi élt, van benne igazság! De engedd meg, hogy egy példával válaszoljak rá: Van a közeli rokonaink között két család. Az egyik: gyönyörű ház, tényleg minimális hitel, viszonylag jól kereső apuka, anyuka, szép kislány, útban a második baba, minden szép és jó, kivűlről. Csak azt sokan nem látják /nem akarják látni, hogy apuka csinosabbnak látja a sörösüveget anyukánál, anyuka mindenkiről azt hiszi, hogy őt akarja megbántani, a gyereknek meg kizárólag pénzzel, drága játékkal van kifejezve a szeretet, furcsa is egy kicsit szegénykém. Az anyukának el is mondtam ,eleinte nagyon irigyeltem az anyagiak miatt, de ha választanom kellene, inkább fekszem a férjem mellett csupasz földön, mint egy olyan mellett, mint az övé arany keretes ágyban és azt mondta, megérti!
A másik család: Viszonylag kevés hitel, szép lakás, gyönyörű autó, jól kereső vezető beosztású fiatal apuka, 3 éves aranyos de problémás gyermek, és állandóan marják egymást. Ha van pénz azért, mert nem tudnak megegyezni, hová költsék, ha nincs (ilyen nagyon ritkán esik meg)akkor meg azon, mert apuka nem keres eleget/anyuka elköltötte! A gyerek itt is szenved a gyönyörű játékok között, mert ezt szó szerint értsd: NEM tud játszani! Mert senki nem ül le mellé autókázni, kockázni, vagy akár csak rajzolni. Nem beszél, csak visítozik, mert miért is?.....
Na szóval nagyon bő lére eresztettem, csak annyit akartam a fent említett mondatodhoz hozzáfűzni, hogy nem minden a kacsalábon forgó, meg a hibrid lexus. Persze, hogy nekem is mások az igényeim, de tudod nem csak én vagyok: van ő aki egyedül lenne idegenben, van két gyerek, akik éppen felfognák, hogy miért, csak nem értenék, hogy miért olyan fontos! Nekem lenne kihez szólnom, mikor nincs itthon, és nem lennék féltékeny, csak borzasztóan hiányozna és őt sajnálnám, NEM magamat! Mert neki nehezebb lenne! mindezekkel együtt, köszönöm hozzászólásodat, mégegyszer mondom, nem haragudtam, fejbe vágott, azt elismerem, de kibillentett és más szemszögből is látom már a dolgokat! Ja és ne érts félre, mert te csak a "bújáson" vagy fennakadva, ne az a fontos, hanem a több, mint 10 éve megszokott, berögzült, de nem megúnt rutin, amivel családunk működik! A elhidegüléstől is tartok, mert nem tudom, mivel még nem voltam ilyen helyzetben, hogy hogyan hat a családra/házaspárra a több hetes, hónapos távollét, a néhány napos találkozások! S ha ezért bárki megvet, vagy kigúnyol, Tegye, én akkor sem haragszom és nem szégyellem magam!
Örülök neki, hogy "nem vagyunk bajban, minden ki van fizetve időben" a helyzetetek -nekem az anyagi biztonság nem ezt jelenti, de minden ember más.
Sértődötséget véltem felfedezni a hangodban, ne haragudj, ha megbántottalak, nem volt szándékos.
Rágjátok át. Áldozatot hozni kell. Meg kompromisszumot kötni. Sorolhatnám még.
Ha neked az elég, hogy van egy befejezetlen házatok, meg mindig időben kifizetett csekketek, akkor bújj össze a férjeddel és beszéld le róla, hogy elmenjen külföldre.
Szvsz: nagyon sok nő azért nem "engedi" el a férjét/pasiját külföldre, mert roppant féltékeny, a szakmai sikerekre, az egyéb elismerésekre, a távollétre, a viszonylagos nyugalomra, míg a nő otthon marad, dolgozik, gyereket nevel, egyedül.
Na itt vagyok újra! Hú, érdekes beszélgetések folytak közben! Félreértés ne essék: Hála Istennek és a felnőtt gondolkodni és dolgozni akaró és TUDÓ férjemnek minden csekkünk és törlesztőnk köszöni szépen, időben ki van fizetve! :)
Abban nagyon igazat adok sorceress87-nek, hogy az emberek nyakló nélkül veszik a hiteleket, nem olvassák el az apróbetűs részt. Képesek milliónkénti 1000 forintos törlesztőkülönbség miatt a baromikedvezősvájcifrankalapút felvenni. Nos, mi szerencsére nem azt vettünk fel, így 10 évre előre tudjuk, hogy mennyit törlesztünk havonta! DE NEM EZ A LÉNYEG!
Kedves Agis! Nekem fontos az összebújás, minden némi nemi felhang nélkül, mert az nemcsak kellemes, hanem biztonságot ad. Senki nem tolt a fenekünk alá semmit, de mert nem vettük fel a fent említett baromikedvezőt és a kevésbé kedvezőből is csak éppen annyit amennyit muszájnak láttunk (nem is tudtuk 100%-ra befejezni a házat)és mert a férjem a fent említett tulajdonságokkal rendelkezik, nem veszélyeztet minket a lakás elveszítése, sem a mindennapi hiánya. Mindössze annyit szeretne, hogy könnyebb legyen! Valószínűleg, ha nagyobb bajban lennénk, könnyebb lenn dönteni. De van még időnk bőven megrágni a dolgot!
Nem akartunk életünk végéig 1 szobás önkormányzati bérlakásba rohadni, alkoholisták és egyéb hadnemondjam milyen emberek mellett. Nekem nem mindegy, hogy a gyerekem milyen környezetben nő fel.
Tudod az embernek azért vannak alapvető igényei.
Nem a válságra hivatkozva emelték a törlesztőrészletet, hanem aki devizaalapú hitelt vett fel, az tudta, hogy az árfolyamváltozásokkal együtt nőhet, csökkenhet is a törlesztőrészlet. Na, mostanság csak nőtt. Ezért ki a hibás?
Lehet menni a FEDhez panaszra.
Felnőtt férfi, tudja mit tud és mit akar megtenni a családjáért.
El lehet dönteni: anyagi biztonság némi áldozat és távolság árán, vagy pénzügyi bizonytalanság kellemes összebújások mellett.
Valaki említette a megcsalást: nem kell ahhoz külföldre menni, hogy valaki félrelépjen.