Elbuktam, mert elhittem, és most égek önmagam előtt... (beszélgetés)
2010.szept.11.-én házasodtunk össze:)))
már rááll a kezem a 11re:))
sziasztok csajok:)
olvastam egy fórumot,ahol most hagytak el egy lányt és nagyon el van keseredve.Előjöttek a régi sérelmeim,amik mára már nem okoznak semmilyen negatív érzést.Gondoltam visszaolvasom a régi hozzászólásom,hogy mennyire el voltam keseredve és azóta már mennyi minden történt és mennyire boldog vagyok most és mennyire jó,hogy így történt ez az egész.
Ami azóta történt:
-az exemmel azóta sem találkoztunk,ami nem is baj:)
-amikor lejárt a gyedem,a lányom sipírcelt a bölcsibe én meg mobilbankár lettem az egyik banknak.Anyagilag helyreálltunk:)
-az exnek becsődölt a vállalkozásom,hülye volt hozzá,azóta munkanélkül van:)
-regisztráltam egy társkereső oldalra,ahol megismerkedtem egy 6 nappal idősebb pasival:)
-2011.szept.11.-én összeházasodtunk és most 17 hetes terhes vagyok:))
Már így utólag azt gondolom,hogy az élet nem véletlen hoz az életünkbe változásokat.Meg kell találnunk azokat a dolgokat,amiktől úgy érezzük,hogy nyertünk.Most már én is látom,hogy mennyi mindent nyertem azzal a változással.Igaz,hogy nagyon megszenvedtem,de nagyon sok mindenre rájöttem.Megtanultam szeretni az életet!!!!
Örülni a jó levegőnek,a napsütésnek,az esőillatnak,annak,hogy egészségesek vagyunk stb.Bár mindenkinek mást jelent az élet.
Azt gondolom,hogy érdemes néha megállni egy kicsit és figyelni az ÉLETRE.Nem csak élni kell!!!
Aki csak éli az életet,annak biztos jön majd valami az életében,hogy lassítson egy kicsit.Figyeljen az életre és TANULJON!!!
Csajok!!
Annyira jó volt még most is olvasni a bátorító válaszokat!!!Köszönöm nektek így utólag is!!!!!
Remélem egyszer én is tudok majd segíteni valakinek!!!
Így utólag mindenkinek annyi a tanácsom:
Élvezze az életet!Semmi nem történik hiába,nincsenek véletlenek!!!!!Csak lássuk meg mindenben a pozitív dolgokat!!!
kedvesek vagytok nagyon!!!köszönöm az együttérzést és hogy szúrkoltok.Remélem nem fogok senkinek csalódást okozni,pláne a kislányomnak nem.
Remélem,hogy ti tanultok ebből a fórumból és ti nem lesztek ilyen hiszékenyek.Szeretni pedig nagyon jó valakit,de az eszeteket sose tegyétek félre!!!!!!!!Arra is hallgatni kell!!!!
sziasztok
Sajnos nem én vagyok az egyetlen jóhiszemű nő a világon.
Én az élettársam gyerekeit neveltem éveken keresztűl és amikor terhes lettem,bejelentette,hogy nem akarja a gyereket,mert nem akarja összekötni velem az életét.Azt hittem,ha megszületik a kislányunk,minden helyre jön,de nem.Utólag kiderűlt,még nője is volt mellettem.
Volt egy vállalkozásom,amit ráírattam a nevére.Elköltöztem tőle a fél éves gyerekkel,mert azt hittem rájön,hogy fontosak vagyunk neki.De hogy idézzem "ezt benéztem"
Most itt vagyok egy 16 hónapos kislánnyal egyedűl,élünk ahogy tudunk a 37 ezer forintos gyedemből:(
Elbuktam mindent.
A gyerekre rá sem néz már január óta.Éldegél az újdonsűlt barátnőjével és Egyiptomba járkálnak búvárkodni,nekünk meg utal 10e gyerektartást az én vállalkozásomból.
Én is nagyon naív és hiszékeny voltam.7 évig voltunk együtt és most már tudom,hogy csak kihasznált.Még nem tudom hogy fogok tudni talpraállni,de muszály a kislányom miatt.
Lelkileg még mindig a porig vagyok törve,arról nem beszélve,hgoy lefogytam 40 kilóra:(
Égni égek magam előtt,hogy ennyire buta voltam.Remélem egyszer büszke lesz rám a kislányom,hogy sikerűl talpraállni.
El vagyok még mindig nagyon keseredve.
Na,de nem veszem el mindenki kedvét.
Kitartást mindenkinek
sziasztok
Talán a tanulság az, hogy az összeset egybevéve kellett volna cselekednem. Mármint hallgatni másokra, nem ráíratni senkire semmit, meg kicsit elgondolkodni dolgokon, mielőtt belefogok.
Valóban hülye voltam, mert már nem is szerettem annyira a pasit, de bíztam abban, hogy minden rendbejön köztünk.
És hogyan lesz ezután?
Megpróbálok a semmiből felkapaszkodni. Mint már annyiszor...
Közel 2 éve már, hogy elveszítettem azt, aki több mint 10 évig nagyon fontos volt nekem. Elbuktam, megbuktam mint nő, mert hinni akartam?
Égek-e? Igen, de nem magam előtt. A fiam előtt. Bár már elég nagy (13 év), de mit mondjak neki, mivel magyarázzam sikertelenségem? Kell magyarázni? Nem magyaráznak a mindennapok történései?Lehet, de ahhoz még elég kicsi, hogy átlássa ezt az egészet, valamit mondani kell...Mondjam azt, hogy leszűrtem a tanulságot és legközelebb jobban fogom csinálni...De hogyan ígérhetnék olyat amit előre nem tudhatok, és lessz-e legközelebb?
Na, jó!Ebből elég!
Csak optimistán tovább!
És mi a tanulsága? Nem íratod többet a vagyonodat senki nevére? Vagy talán hallgatsz mások véleményére? Vagy jobban megvizsgálod a helyzetet mielőtt bármit lépsz?...
Hogyan lesz ezután?
Én is leírtam már itt a naplómban, amiért "égnem" kellett önmagam, és mások előtt is.
Amikor megkaptam a biztosítótól a balesetem után a pénzt, vettünk egy házat az akkori élettársammal, és mindkettőnk nevére írattam. Kicsit később nagyon megromlott a viszonyunk, és mivel tapasztalatlan voltam, naiv, és egy buta kisliba, így szépen kijátszotta. Elvesztettem a házamat, amit az életben nem fogok tudni feldolgozni.
Sokan mondták még mielőtt megvettem volna a házat, hogy hülyeséget fogok csinálni azzal, hogy a nevére íratom, de én megelőlegeztem neki a bizalmamat. Hát kár volt...
Természetesen a halálra gondoltam, mi másra.
Hogy ugyanaz az ember maradok ott is, mint itt, azt kötve hiszem...
Ha meg igen,legfeljebb onnan is tovább állok.
Ennyi.
Én is kölcsön adtam egy "barátnak" nagyobb összeget - 100ezer Ft, ez nekem már nagy összeg - három hónapra, mert állás nélkül volt és nem tudta fizetni a számláit. Akkor lett állása és mondta,h három hónap alatt megadja, ne kepcsolják ki a villanyt telefont stb. Persze, hogy még egy év elteltével is tartozik. A baráti körben meg eleinte diszkrécióból hallgattam, utána meg szégyelltem. Amikor kivertem a balhét, akkor simulékony modorral ellenem fordított majdnem mindenkit. Most kezdenek visszaszivárogni, ahogy a többiek is lassan megismerik. Rossz volt.
Mégis örülök,h nem vesztettem el a bizalmam. Ma is megtenném. Mert közben bölcsebb is lettem és sokmindenre rájöttem. Nem hiszem,h általánosítani kellene.
Egyébként, kövezzetek meg, hiszek benne, hogy ha valami jár nekem akkor az "univerzum" megtalálja a módját lottónyeremény vagy akármi formájában. Egyedül nevelek két gyereket, bankkölcsönöm van és zsebből fizetem az iskolámat, mert a munkahely nem akarja. Mégsem nélkülözünk. Valahogy mindig alakul.
Mit értesz másik dimenzió alatt?
Most is sokan vannak körülötted. Nem gondolod, hogy ugyanaz történik, mert te ugyanaz az ember vagy?
Elbuktam, mert sokáig rendületlenül hittem, hogy jót akarnak nekem azok az emberek, akik körülöttem voltak és mosolyogtak rám ....
mikor sok idő elteltével rádöbbentem hogy korántsem így van, akkor pedig nem csak hogy égtem önmagam előtt, hanem vihar iramban kidolgoztam a "menekülési útvonalamat" is egy másik dimenzióba....
Eloszor en is ezt gondoltam. Mi lesz most? Hogy fogom feldolgozni? A legrosszabb az volt, hogy magamban csalodtam.
De, mar tul vagyok rajta!
Vegulis az a sikeres ember aki eggyel tobbszor all fel, mint ahanyszor elbukik.