Egyiptomi napló

Hol is kezdjem? Megjöttünk, jó volt szép volt… No ennél azért sokkal több! Tudtam, készültem rá, hogy felejthetetlen élmény lesz, de ennyi mindenre nem számítottam.

Kedden délután repültünk a menetrend szerinti időben(!) Hurghadára. A repülés sima volt, a kaja jó, a dugipálinka átment a vámon és még tankoltunk is hozzá. Este 10-re értünk a szállodába, amiből nem sokat láttunk, csak azt, hogy full luxus. Egy nádtetős bungalóban kaptunk szállást a tengerparton. Ez a Panoráma Bungalow Hotel volt El-Gounán, ami 25 km. Hurghadától. Isteni svédasztalos vacsorát kaptunk, amit kis tétovázás után végigkóstoltam…

Másnap reggel fél 5-kor indultunk Asszuánba, ami 550 km volt.

Konvojban mentünk, ami azt jelenti, hogy kb. 100 busz ment egyszerre és hihetetlen mennyiségű rendőr kísért minket. Kb. két óránként álltunk meg, korrekt tiszta wc-k és büfék voltak, ahol enni-innivalót lehetett venni. A reggelit csinos kis dobozkában masnival átkötve kaptuk, elég volt, ha nem is svédasztalos. Ebédidőben hasonló dobozkát vételezett az idegenvezetőnk, ez már a repülőshöz hasonló meleg étel volt. Némi rizses hús, süti, banán.

Hihetetlen úton haladtunk, ilyen nyomort és szegénységet még életemben nem láttam. Vályogviskók, mocskos utcák, koszos gyerekek, szemét, elhanyagoltság mindenütt. Olyan „városok” melyekbe be nem tenné európai ember a lábát! Amerre a konvoj elhaladt leállították a forgalmat, se gyalogos, se jármű nem mehetett, míg át nem haladtunk! Rendőrök hada biztosította az utat.

Délután megérkeztünk Asszuánba, ahol rögtön egy hajóval átvittek minket Philae szigetére, ahol az Ízisz-templomot néztük meg. Ekkor döbbentem csak rá, hogy tényleg Egyiptomban vagyok! Csodás első élmény volt.

Este 6 körül értünk a hajóra, hát az is egy álom volt! Éljen az utazási iroda! Nem kaptak négycsillagos hajót, ezért ötcsillagossal utaztunk! Azt hittem valami kicsi kabinunk lesz, de jó nagy volt, persze légkondival, hűtővel. Csodaszép volt a berendezés, az étterem itt is svédasztalos, a fedélzeten két medence, napozóágyak. Kaptunk egy jó fej fiatal idegenvezető fiút, aki egyiptológia és filológia szakon végzett az egyetemen, de hát abból nem lehet megélni! Nagyon határozott és talpraesett volt, mindent jól szervezett, ha valaki hozzá fordult, szívesen segített. Még humora is volt, az egész csoport megszerette.

Bőséges vacsora után korán mentünk aludni, hiszen előző éjjel csak pár órát tudtunk pihenni.

Másnap reggeli után 8-kor Kom Ombo-i templomot néztük meg, utána rögtön indult is tovább a hajó. Jó lett volna egy kicsit bazározni, de Lóri, az idegenvezető mondta, hogy csak a cipőnket nézzük és lesütött szemmel menjünk el a bazársor előtt, mert mindjárt indul is a hajó. Tényleg ahogy beszálltunk, el is indult.

Délelőtt a fedélzeten napoztunk, gyönyörködtünk a Nílus-parti tájban. Az ebéd megint bőséges volt, én imádom ezeket a keleti kajákat és édességeket, jól belakmároztam belőlük. Egy darabig az elején tépelődtem, hogy mit egyek meg és mit ne az ottani kínálatból, de aztán úgy döntöttem, hogy bevállalok mindent. Ettem sajtot, salátát, húst, köretet, sőt mindenféle gyümölcsöt is! A harmadik napon elkezdtük szedni az Antinált, napi egyet, és semmi bajunk nem volt. Ja és pálinka kaja előtt és után is! Az idegenvezető szerint az ilyen luxushajókon nem szokott gáz lenni.

Ebéd után Edfuba mentünk a Hórusz templomot megnézni, ami csodálatos módon épen maradt. Utána rohamlépésben vissza a hajóra, szerencsére közben sikerült vizet meg Colát vételezni. Délután megint pihenés a fedélzeten, öt órakorkor teát meg sütit szolgáltak fel: Nagyon jól esett a napon heverészni, kb.26-28 fok lehetett. Átmentünk az Esna-i zsilipen, elég érdekes volt látni a zsilipelést. Este galabija parti volt, de mi inkább a szundikálást választottuk, nem szeretjük túlzottan az ilyen „mű” folklórt!

Pénteken reggel 5-kor volt az ébresztő, utána reggeli és indultunk a Királyok Völgyébe, hogy még ne legyen nagy tömeg és ne legyenek nagyon sokan. Az valami csodás volt! Már maga a hely is elképesztő, de a sírok igazán pompázatosak. 3 sírban voltunk bent, és az volt a jó, hogy még nem voltak sokan, nyugodtan elnézelődhettünk. Hihetetlen élmény volt!

Ezután mentünk Hatsepszut sírtemplomához, meg a Memnon-kolosszusokhoz. Közben bevittek egy alabástrom műhelybe, ahol lehetett vásárolni is, de ami nekünk tetszett volna az mind nagyon nehéz, nagy és túl drága is volt. Nem vettünk semmit. Útitársaink közül többen is jól bevásároltak, volt, akit főleg a vásárlás érdekelt az egész út alatt! Délben megint a hajón volt ebéd, a kabinunkban minden nap valami törölközőből és a hálóruháinkból hajtogatott kompozíció várt. Hol kobra, hol hattyú-persze a naponta ott hagyott egydollárosnak köszönhetően. A kabin tiszta volt, minden nap takarítottak és minden nap kaptunk tiszta törölközőt.

Délután a luxori templomot láttuk, utána pedig bevetettük magunkat a bazárba.

Eléggé félelmetes volt. Voltam többször is Isztambulban, de az sokkal barátibb volt. Figyelmeztettek, hogy nagyon durva a luxori bazár, de erre nem számítottam: húztak vontak, a nyakamba dobták a különböző cuccokat, szemtelenek, kellemetlenek voltak!

Nem is vettünk semmit, mondtam a kedvesemnek, hogy húzzunk innen, őszintén szólva még féltünk is egy kicsit, mert nem sok fehér embert láttunk arrafelé! Mint kiderült, ez nem a turista bazár volt, hanem a belső arab bazár. Elmentünk onnan és mégiscsak megkerestük a turistáknak kialakított bazárt. Ott tudtunk sokkal normálisabb körülmények között vásárolni. Vettünk egy kőtáblát, egy-két papiruszt, pólót, fűszereket, dohányt a fiamnak a vízipipába.

Itt ért az egyik legnagyobb meglepetés: ahogy sétáltunk egyszer csak megszólított egy árus, hogy Whisky, vodka vagy sör nem kell-e?! Én azt hittem, ilyesmi csak a hajón lesz Egyiptomnak ezen a részén. Legalábbis kitéve, pultban nem volt sehol. Hurghadán volt sör, de errefelé sehol. Meg is alkudtunk vele és a hajóhoz képest féláron tudtunk venni. Persze becsomagolva, fekete zacskóba eldugva hozta valahonnan egy másik boltból!

Felpakolva mentünk vissza a hajóra, ahol vacsi után hastáncos show volt.

Szombaton reggeli után ki kellett pakolni a kabinból, a bőröndöket a recepcióra. Még a hajón maradhattunk estig, de a kabinban már nem. Délelőtt a karnaki templomokat néztük meg, aztán ebéd a hajón. Ezen a napon nagyon meleg volt, ebéd után a teraszon sütkéreztünk és fürödtünk délután 4-ig. Utána estig bazároztunk, de persze, csak a turista bazárba mentünk. A hajóról este 10-kor indultunk a luxori vonatállomásra. Hülye egy látvány lehetett, ahogy a lepusztult pályaudvaron 65 turista húzza maga után a bőröndjét! Meg is néztek minket.

Vonattal, hálókocsival mentünk Kairóba. Hát ez a része az útnak horrorisztikus volt. A vonat 11 helyett éjjel 12-kor indult, a hálófülke kicsit koszos és nagyon lepusztult volt. Aludni alig tudtunk annyira rázkódott és kattogott a sín, a férjem szerint ennyire ócskák a sínek. Kaptunk vacsorát is tálcán…hát inkább csak azzal tudom jellemezni, hogy ugyanilyen szintű volt a reggeli is. Délelőtt 11-kor értünk Kairóba a ghizai pályaudvarra…

A pályaudvarról rögtön a piramisokhoz mentünk… Megdöbbentő volt! Persze, én is tudtam, hogy hány méter magas…meg ilyeneket, de ott állni mellette, az maga a csoda! Felvittek minket egy dombra, ahonnan fényképezni lehetett, azután le a piramisok lábához. Ott eltöltöttünk egy óra hosszat, aztán lementünk a Szfinxhez. Közben kerülgettük a kéretlen elénk álló árusokat, tevéket, arab burnuszos fickókat. Kissé kellemetlen volt a tolakodásuk, de kibírható.

Ezután egy parfümériába vittek minket, ahol elég csicsás (kicsit színpadias) körülmények között parfümbemutatót tartottak. Ez az egyik gyengém, úgyhogy két üveggel is sikerült kiválasztanom, meg egyet a páromnak is vételeztünk, mert a három üveg volt kettő áráért. Hihetetlen pontossággal koppintják le a neves francia márkákat, megismertem, mert elég ragaszkodó vagyok, így aztán csak két fajtát használok, Givenchy -t és a Tresor-t.

Innen egyenesen az Egyiptomi Múzeumba mentünk. Eltöltöttünk ott három órát, de iszonyatos embertömeg volt ott. Az idegenvezetők egymást próbálták túlkiabálni, szinte mindenhol várni kellett, hogy odakerüljünk egy-egy tárgy elé. Csendes elmélkedésről szó nem lehetett. Megnéztük, amit lehetett, aztán irány a szálloda. Hotel Pyramid volt a neve. Előre mondta az idegenvezető, hogy jó szálloda, ezért lepődtünk meg, amikor egy koszos 2x2 méteres lyukban találtuk magunkat a szemétledobó mellett! Szerencsére láttuk, hogy a többieké tágas szép szoba, úgyhogy elrohantunk reklamálni. Kaptunk is egy hatalmas lakosztályt helyette, legalább 5x4 méteres szobával és táncteremnek is beillő fürdőszobával! És, ha nem reklamálunk? Az már csak hab a tortán, hogy aludni nem nagyon tudtunk, mert reggel 6-ig üvöltött a disco a közelben! Legalább a kaja finom volt, a reggeli is bőséges, ami jól jött, mert egész nap alig ettünk.

Másnap reggel 7-kor indultunk Hurghadára busszal. Mire kiértünk a városból eltelt vagy másfél óra. Iszonyatos embertömeg volt az utcákon hatalmas forgalom, kaotikus állapotok. Mondtam is, itt nem vezetnék semmi pénzért. Annak ellenére, hogy Kairó főváros, hihetetlen kosz, nyomor látszik mindenen és mindenkin. És érdekes, ennek ellenére az emberek jókedvűek és mosolygósak. Azt hiszem, el kellene néhányunknak ott tölteni egy kis időt és rögtön átértékelnénk a „nincs” fogalmát…sőt az egész életünket!

Öt óra buszozás után megérkeztünk Hurghadára illetve El-Gounára, ami egy külön kis paradicsom 20 kilométerre onnan. Nem csak kilométerben tettünk meg sokat, hanem talán fejlődésben is száz évet mentünk előre. A nyomorból a hihetetlen luxusba!

A szállodánk egy lagunában volt a nyílt tengertől kb. 6-700 méterre. A szoba hatalmas, a fürdőszoba szintén. A kaja hasfájdítóan bőséges, gyönyörűen tálalva. Délutáni tea, sütihegyekkel. A szálloda elől ingyenes hajó vitt ki a nyílt tengerhez, ami kb. 15 perc séta lett volna. Ott ingyenes napágyak, napernyők, a tenger kristálytiszta és átlátszó volt. Nem volt túl meleg, úgy 25-26 fok lehetett, de azért fürödtünk. Egész délután ott lustálkodtunk. Másnap reggeli után megint napoztunk, kimentünk a tengerpartra, utána pedig délben befizettünk egy tengeralattjárós kirándulásra. Valami pazar volt. Sosem ültem még tengeralattjáróban, gondolom, ezzel a legtöbben így vagyunk. Rengeteg szép halat láttunk, 30 méter mélyen voltunk lent. Féltem, hogy esetleg félni fogok, de nem így történt. Körülbelül egy órát voltunk lent.

Sajnos minden jónak vége szakad egyszer, mire visszaértünk a szállodába, már indulni kellett a reptérre. No az volt még meglepő! Tele volt boltokkal. És végre nem kellett alkudozni, hanem normális korrekt szabott ára volt mindennek. Ez az én világom, nem éreztem végre azt, hogy úgyis én járok rosszul.

Hamar eltelt az idő, szinte elrepült. Máris szólítottak a beszálláshoz, egy kicsit hamarabb el is indultunk. Este 11-re értünk Ferihegyre, apukám már nagyon várt minket.

Nagyon örülök, hogy el tudtunk menni erre az útra, rengeteg új élményt jelentett számomra. Olyan világot ismerhettem meg, amit nem is gondoltam volna! Szerencsére nem volt semmi olyan probléma út közben, amit ne lehetett volna megoldani.

Mindenkinek üzenem, aki megteheti: Ezt látni kell!