Főoldal » Írások » Babák & Mamák témák » 50. születésnapom

50. születésnapom


Azt gondolnánk, hogy a születésnap személyes dolog, csak a családra és a barátokra tartozik. Hogy ez mennyire nem így van, azt bizonyítja az írásom. Tanítok már 25 éve, elsőtől harmadikig. Az 50 születésnapomat táborban, gyerekekkel töltöttem.
50. születésnapom

Tanító néni vagyok, immár 25 éve. Volt sok szép pillanat a pályámon és bizony volt bosszúság és sikertelenség is. Most mégis életem egyik legszebb eseményéről szeretnék beszámolni.

Erdei iskolába mentem 24 harmadikos „gyerekemmel” a múlt héten. Nem volt titok, már mielőtt elutaztunk, mondtam, hogy velük fogom a születésnapomat ünnepelni. Szerdán volt az 50. születésnapom. Azt gondoltam, mielőtt elmentünk... na mindegy, nem lesz buli aznap... nem örülök, de így adódott. Azután kiderült, hogy a párom lábát műtik pénteken, úgyhogy a hétvégi bulinak is lőttek!

A szülinapomon reggel a barátnőm felköszöntött, finom csokit kaptam tőle, meg egy kényeztető kozmetikai kezelésre fizetett be. Nagyon örültem, hogy felköszöntött, hogy gondolt rám, azt gondoltam... ennyi, meg lesz még pár telefon a családomtól.

Nem így lett, életemben ekkorát még nem tévedtem!

Ebéd közben nyílt az étterem ajtaja és bejött rajta az iskola igazgatónője meg a helyettese egy tűzijátékos tortával, meg egy cserép rózsával! A gyerekek meglátták, visítottak és elkezdték énekelni a "boldog születésnapot" - zengett az étterem. Hát bizony sírtam az örömtől és a meghatottságtól. Azért utaztak 200 kilométert, hogy engem felköszöntsenek! Nagyon jól esett.

Ezek után még 2 gyerek varázsolt elő ajándékot a bőröndjéből, egy másik meg egy verset amit a mamájával az internetről írtak le. Hihetetlen boldog voltam. Mivel épp túrázni indultunk a tortát betették a konyhán a hűtőbe, hogy majd vacsora után megesszük. Elmentünk a délutáni programra, ahol a gyerekeknek mondtam, hogy milyen boldog vagyok, meg hogy milyen szép volt a szülinapom. Ők is örültek velem együtt, de az egyik fiúcska megjegyezte, hogy nincs még vége a napnak. Nem is törődtem vele, hogy vajon miért mondja.

Vacsora után mentem a tortáért, hogy szétosszam. Leültem még a helyemre, mert nem mindegyik gyerek végzett a vacsorával, amikor megláttam, hogy két tanítványom jön ki a konyhából, az egyik kezében egy nagy csokor virággal, a másik egy tortával, amin gyertya és tűzijáték volt!

Megint csak zengett az ének a gyerekektől hangos volt az étterem. Körém sereglettek, úgy köszöntöttek fel. Akkor már folyt a könnyem, úgy meghatódtam. A szülők megszervezték, hogy Budapesttől 100 kilométerre is fel tudjanak köszönteni. Nem is tudom, hogy mit mondjak, annyira jól esett!

Mondtam is a gyerekeknek, hogy ilyen szép születésnapom még soha nem volt!

Az ilyen pillanatok győzik meg az embert, hogy érdemes még mindig tanító néninek lenni.

S még nem volt vége az ünnepségnek, mert tegnap amikor hazajöttünk a kedvesem 50 szál rózsával várt, meg azzal a meglepetéssel, hogy elmentünk vacsorázni a Trófeába. Ott persze megint, tűzijátékos tortát kaptam, és a hangszóróból szól a dal. Hát megint sírva fakadtam, de persze ezek az öröm könnyei voltak!

Kívánom, hogy mindenkinek ilyen boldogan teljen a születésnapja, s főleg azoknak akik nem is számítottak rá!

Én soha nem fogom elfelejteni ezt a napot, a legszebb emlékeim között őrzöm meg!




Írta: gyöngyi, 2010. július 12. 10:08
Fórumozz a témáról: 50. születésnapom fórum (eddig 20 hozzászólás)

Ha tetszett, az alábbiakat is ajánljuk figyelmedbe:


Minden jog fenntartva © 2005-2024, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | Facebook