Születésnapra ajándék szülést!

Hol is kezdjem?! Augusztusban párom elment a barátaival nyaralni, én itthon dolgoztam, és készültem nyaralni. Már 3 napja késett a menstruációm, a mellem majd szétrobbant, de mivel nem mindig volt pontos, gondoltam még várok. Aztán vasárnap már nem bírtam tovább, elmentem egy drogériába, és vettem egy doboz tampont illetve egy tesztet. „Valamelyik biztos kelleni fog” alapon. Hazamentem, és lepisiltem a tesztet. Ültem fölötte vagy 1 perce, mikor egyértelműen megjelent a két csík, és nekem az egyik szemem sírt, a másik nevetett.

A páromat nem akartam felhívni, gondoltam ez az utolsó felhőtlen nyaralása, és majd ha hazajön, megbeszéljük a dolgokat. A vasútállomáson 4 nap múlva sírva a nyakába ugrottam, és a fülébe súgtam. Ő csak nevetett. Akkor kezdtem én is felfogni. Fiatalok vagyunk, nem számítottunk rá, de valahogy nem merült fel, hogy ne tartsuk meg. Így kezdődött az a bizonyos kilenc hónap.

Nagyon könnyű terhességem volt, nem hánytam, nem voltam fáradt, semmiben nem akadályozott az állapotom, mi pedig készülődtünk teljes gőzzel. Lakásfelújítás, gyerekszoba stb. A 8. héten megtaláltuk a kislányunk nevét, 18. héten 4D-s ultrahangon bebizonyosodott, hogy valóban lányunk születik majd.

32. hétig dolgoztam, és még terveztem is egy hónapig, ám a sors közbeszólt. A szokásos kontrollvizsgálatra először kísért el a párom. A vizsgálaton kiderült, hogy a lányunk feje nagyon lent van, a méhem előre van hajolva, és a külső méhszájam egy ujjnyira nyitva van, a lányka azonban még elég pici, akkor még nem volt 2000 gramm. Így megkaptam a beutalót a kórházba. Onnantól kezdve szigorú fekvés, egy hét múlva romlott a leletem, így alápolcolták az ágyamat is. A 35. héten már mindhárom méhszájam ujjnyira nyitva volt, a feje pedig annyira lent, hogy az orvosom szerint csak a szentlélek tartotta bent. Amikor már egy hónapja feküdtem a kórházban, és betöltöttem a 36. hetet, az orvosom szabad utat adott Miminek, leállították a gyógyszerezést, és még azon az éjszakán elkezdődtek a fájások.

Alig vártam, hogy szüljek. Reggel hatkor szóltam hogy fájdogálok egy ideje, úgyhogy mentem a szülőszobára, hívtam a páromat, és vártuk a dokit. 6:45-kor megrepesztette a burkomat, és onnantól jött a feketeleves. Szerencsére infúzió nélkül gyorsan tágultam, azt hittem megőrülök a fájdalomtól, bár a párom szerint jól bírtam.:) 9:30 felé jöttek a tolófájások, és a születésnapomon, 10:17-kor kibújt a kis virágszálam. A hasamra rakták, én meg azt sem tudtam, mit kezdjek vele. Elvitték, felöltöztették, a párom megmutatta a nagyszülőknek, majd hármasban töltöttük a következő 2 órát. Ezután 3 napot még a kórházban voltunk, majd hazaengedtek, és elkezdtük a közös, csodálatos életünket.

Így kaptam egy kislányt születésnapomra!