Egyetemen epilepsziásként (beszélgetős fórum)

"Ha nagyon fáradt vagyok, pislogok a szemeimmel (fennakasztom őket, mi pislogásnak hívjuk)"

:)Most azon mosolygok,hogy én ugyan nem vagyok beteg,de kb.1 teljes órája próbálok életet verni a szemeimbe ezzel a módszerrel.Szóval én nem kötném ezt a viselkedést ehhez a betegséghez...:)

(egyszerűen nem akarom dörzsölni a szemeim,mert nem tesz jót nekik,ez viszont egy jó módi a masszírozásukra kéz nélkül...:)Nem csinálok belőle ügyet,kit érdekel,ha látszik rajtam,hogy fáradt vagyok.:) )

Mivel hallasz és gondolom? nincsenek betegségeid (nem írtad), normál munkahelyeken nemigen van esélyed.

Lásd "Tudásbázis - Szeretném tudni, hogy melyek azok a szakmák, amiket epilepsziások tanulhatnak?"

[link]

A 40% maradjon, mert az a minimum, drukkolok Érte.

Nagyon sok türelmed van Édesanyádhoz, csodálom. De szegény félig nem tehet róla. Félig, nem véletlenül írtam. Milyen gyógyszereket szed?

Van-e egyáltalán, ami jókedvre deríti Őt? Netezik és hol??

Az emailt és a kérdéseimre a válaszokat inkább priviben várom.

Igen van bizalom,annak ellenére,hogy sosem volt anyám,inkább mintha én lennék neki...de megpróbáltam megbocsájtani neki a múltat.Mindent elmond,kivétel nélkül a félelmeit és az örömeit is.

Mivel jelenleg pszihiátrián kezelik,és elég mély depresszióba van,jelenleg a beszélgetés nem megoldott,de ha jobban lesz megadom az email cimét ha az megfelelő ?!

Mindenkivel rossz a viszonya,képtelen alkalmazkodni,aki már egy cseppet is zavarja azzal agressziv,durva,nagyon énközpontú.Egyedül tőlem viseli a kritikát,és velem nem durvul,de pl az öcsikémmel akit én nevelek már igen.Nagyon nehéz vele kijönni,együttélni nem is lehetne vele.Amikor nálunk van a gyerekek majd megőrülnek miatta.

Nem igazán van ami leköti,mivel az év nagyrészében fekszik a depresszió miatt,szeret dvd-ni és olvasni,és ha jól van netezni.De az a ritka...

Akkor tehát van bizalom köztetek? Nem fél megmondani ha bánt valami?

Én is hasonló cipőben járok, mint Anyukád, csak épp papírral dolgozom, még nem rendeltek be felülvizsgálatra. Annyi idős vagyok, mint Ő :))

Fegyelmezetten élek, ritkán csap át valamibe, de átcsap, ha rámjön valami.

Van-e kedvenc foglalatossága? Milyen a viszonya a kollégáival?

Akkor a lelkével van baj :( nem a betegségével.

:(((((

Sajnálom Őt, sok ilyen embert ismerek :(

Bár soha nem iszom, fegyelmezetten élek, mégsem ítélem el Őket. Miért is ítélkeznék, amihez semmi jogom?

Leírtad :Amig mást nem sodor veszélybe vele...de ha valaki olyan szakmát választ ahol gyermekekkel foglalkozik az már magába veszélyt rejt,nem hiába vannak a szakmai előírások.

Persze,ha valaki megiszik néhány pohár sőrt ahhoz aztán tényleg senkinek semmi köze,egészségére!

Igen, valóban nehéz elviselni a korlátokat, de nem kivitelezhetetlen kijutni az ördögi körből. Sok sikert kívánok ehhez és drukkolok.

Ám a szakma vagy foglalkozás megválasztásánál már figyelembe kell venni azt is: milyen jellegű a betegség, mert széles a paletta, sokféle epi van már. Továbbá: milyen körülményekkel jár a tanulás vagy a munka?

Ezeket mind alaposan mérlegelni kell.

A tünetmentesség ugyan elsősorban Önmagunktól, de leginkább a körülményektől is függ minden. Nem lehet ráfogni, hogy Ő tehet róla....mindenről. Ilyen nicsen.

Ha önmagunkért tettünk valamit, akkor is, még mindig kevés.

Nem mindenki "keljfeljancsi" lelkileg. Jó doktor is kevés, ehhez békés, összetartó családi körre is van, biztos hátteret adva az epilepsziával élő családtagnak, tehát nem ellenük, sok cseszegetéssel, veszekedéssel tarkítva. Még otthon is emberszámba kell venni, legyen döntési joguk, szóláshoz jutási lehetősége is. Akkor felbátorodva már maguk is tudnak segíteni - egészséges Családtagjainak.

Elnézést kérek Tőletek!

Bocsi, de a cukorbettegeket vagy más betegségben szenvedőket jobban sajnálják, pedig a kb. 60-150 ezres epis tömeget NAGYON elnyomják, titkolózásra kényszerítve a betegség miatt. Pénz, paripa, családi béke??? Ugyan.

A társadalom számkivetettjei vagyunk, aljamunkát sem adnak Nekünk, MERT EGYSZERŰEN NAGYON IRTÓZNAK Tőlünk.

Jobban mint a leprásoktól vagy fertőző betegektől :(((

Fogalmatok sincsen arról, hogy milyen és mekkora mértékű diszkriminációban "részesülünk", hogy ennyire negligálva vagyunk. Egy hasonlattal élve: az autósok szinte az árokba löknének, borítanának Minket, a gyalogosokat.

Már jogsi sem minden episnek lehet.

Ebből ki kell törni, Magam is teszek ezért, hogy ne csak degenerált, mentális, pszichiátriai eseteknek bélyegezzenek meg Minket!!!!

Elmegyógyászat régen és magyarosan = ma pszichiátria...divatosan.

Ideggyógyászat régen és magyarosan = ma neurológia

Azért a kettő nem ugyanaz! De tudatlanságból vagy szándékosan, de összekeverik:(( Mint a szezont a fazonnal.

Sajnos ebben a kérdésben az orvosok, egészségügyi dolgozók véleményei sem egységesek.

Vannak, akik még a saját betegüktől vagy magától a betegségtől is FÉLNEK. Hallottam extrém esetekről is, arról, hogy ők maguk is megijedtek a GM (nagyroham) látványától!

Nem is beszélve a "művelt lángelmékről" akik nemhogy segítenének, hanem el is taposnak vagy kioktatnak azzal a felkiáltással: "Szedd össze magad!" ez a mondat tőlük nagyon szánalmas elzárkózásról mutatnak - önmagukról szegénységi bizonyítványt állítva.

No és itt vannak a járadékosok, rokkantak ügye is, ugye. Kiszelektálnak, mint a szemeteket, hogy a semmiből, durvábban a levegőből próbáljunk meg MEGÉLNI!

Ezért kell harcolni, megmutatni Nekünk, episeknek, hogy korlátaink mellett ugyanolyan EMBEREK vagyunk, tudunk teljes életet élni - a saját felelőssegünkre. Mint nevetni-szeretni, szórakozni, társas összejöveteleken részt venni, otthoni munkákat is végezni - HA HAGYJÁK még családi körben is. Inkább az egészségeseknek lenne szükség pszichológusokra, mint az episeknek, mert nem tudnak mit kezdeni velünk. Ennek következtében vagy megrekedünk a fejlődésben vagy kiharcoljuk magunknak a fejlődéshez való jogot is. Ritka, akinek még munkahelye is van, a szelektálás miatt. Már az életünkért is harc és harc is kell, a létfenntartásunkért is. Életszínvonal? Nevetséges.

Bocsánat, ez kikívánkozott belőlem.

Szia!Egyáltalán nem bántasz meg vele,és tudom,hogy mi egészségesek nem érthetjük igazán ezt.Remélem te sem haragszol,de én ennek ellenére,akkor is ugy érzem túl nagy bátorság ekkora felelősséget a nyakadba venni,mert ha egyszer ne adj isten mégis történik valami,akkor annak nagyon komoly következményei lehetnek.Azonban kívánom,hogy minden rendben legyen,és a roham mindig messzire elkerüljön.

Anyukám kislánykorától epilepsziás,és a testvére is.Nagyrohamokkal járó rosszuléteik vannak.Anyukám más kategória mert ő tehet is róla,hogy nem tünetmentes,mert nem épp olyan életvitelt él amilyet kellene.