Egyedul vagy parban jobb elni (beszélgetés)

Ugyan kérem!

Mi vagyok én, sziámi iker?

Párkapcsolatban élek, de magányos vagyok.

Szerintem mégis jobb párban élni, ha az ember igazi társra lel. Ha nem, akkor jobb egyedül.

A legrosszabb egy rossz kapcsolatban élni. Megöli az embert lelkileg.

én lassan 3hónapja költöztem össze végleg a párommal 10hónap után. Én nem bántam meg EDDIG, hogy elvállaltam az Élettárs szerepét. Szeretem őt és így jó. Imádom a külön Élést anyuéktól. Szeretem, hogy a magam ura vagyok, hogy ha rendet teszek nem pakol szét senki. Párom vigyázz, hogy ne legyen rendetlen, sokat segít a házi munkába. A főzésbe most tanulgatok bele, de már most imádok főzni és a párom is szereti amit főzök.

Így én azt mondom, hogy párban jobb Élni

o.andi: Látod, én így éltem, társas magányban. Nagyon igazad van! Inkább az egyedüllétet választottam, mint a társas magányt. A férjemmel nem lehetett beszélgetni, mindig rám ordított, ha valamit közölni akartam vele.

SZÓVAL MINDENKIT ÓVOK A TÁRSAS MAGÁNYTÓL!!!!

Szerintem mindenkinek igaza van, ezen nem igen lehet vitatkozni.

Vannak társaság kedvelő emberek, nekik biztosan jobb egy párban lévő kapcsolat, viszont vannak magányos farkasok is, akik egyedül szeretnek élni. Én ezek közé tartozom.

Előnye: azt nézhetek a tévében, amit akarok. Régebben dohányoztam, a család kiutált és ezek után a saját kis otthonomban akkor gyújtottam rá, amikor csak akartam.

Nem kell annyi ember után rendet tenni, mert a rendet nehéz sokáig tartani, a sok munka, a mások utáni rendrakás nagyon kifárasztja az embert.

Akkor találkozom a családdal, amikor akarok, s hozzám is bármikor jöhetnek. Meglepetésként mindig viszünk magunkkal valami általunk készített kaját, én sütni szoktam.

Nincs napi veszekedés, nem váltunk el, de legalább SZABADNAK érezzük magunkat. Vallom, hogy a szerelem előbb-utóbb elmúlik, s jönnek a keserű hétköznapok. Hát ennyit az egyedüllétről...

Engem (szerintem) nehéz elviselni, de teljesen egyedül nem tudom elképzelni a jövőmet. Szerencsére párra leltem, akit nagyon szeretek. Remélem vele sikerül. :-)

Egyébként korábban meg voltam győződve arról, hogy nekem nem is lesz férfi az életemben, mert én úgyse kellek senkinek. Azt viszont határozottan eltökéltem, hogy ha anyagilag összeszedem magam, örökbefogadok egy gyereket, még akkor is, ha egyedül leszek. A jövő nem tudom, mit hoz, de lehet, hogy ezen majd elgondolkozom még. Saját gyereket szeretnék, van is apajelölt :-D, de aztán... ki tudja. :-)

Volt egy olyan (elítélendő) korszakom is, hogy nekem csak gyerek kell, férfi nem feltétlenül. Most már azért másképp látom. A gyerek érdeke is, hogy legyen apukája. :-)