Lakótárssal vagy egyedül élni? Melyiket a jobb? (beszélgetés)

Köszönöm a válaszokat. Talán én is inkább afelé hajlok, hogy egyedül jobb lakni abban az esetben, ha lehet fizetni az albérletet.

Ha mindenképp együtt kell laknom valakivel, mindenképp azt részesítem előnyben, akivel minimális ismertség van. Totál idegen lakótárs nagyon lutri és egyszer már megjártam. Olyanhoz nem költözök, akiről semmit sem tudok.

Nyilvánvalóan mindkettő fontos. Egy toplák, lelakott nyomortelep a legszimpatikusabb lakótárssal is nehezen élvezhető, a fordítottja is igaz.

Igazság szerint a lakótársnak legfeljebb annyi előnye van, hogy kevesebb a rezsi vagy az albérlet fajlagos költsége. Én laktam albiban különböző életszakaszokban, és ahogy idősebb leszel, egyre kevésbé tűrhető.

Én inkább azt mondom jobb egyedül mint lakótárssal bár egyedül nehéz fent tartani jó albi lakást mint lakótárssal.

Vannak egyiknek és másiknak előnye is hátránya

En mar irtam, de azt nem fogadod el.

Szamomra kizaro ok lenne az, h "ide mas ember be nem lephet a berlokon kivul"

Kizaro lenne az eletmodbeli kulonbseg. Pl van olyan ember aki reggel es este is kienged egy kád vizet, allandoan otthon van, mert mondjuk HO-ban dolgozik, folyamatosan sut-foz vmit, fazik, ezert elektromos hosugarzoja van, hetvegen es estenkent is otthon dekkol.

En pl regen sokszor elmentem wellnesre, kirandulni, anyamekhoz hetvegere. Letoltam napi 8-10 orat az irodaban, elmentem edzeni, edzes utan a konditeremben zuhanyoztam.

Magyarul kb semmit se hasznaltam a lakasban, de a rezsi felét fizettem...

Mi lenne számotokra kizáró ok? Akivel nem laknál együtt. Háziállat? Ha minden nap felhozni valakit, vagy bulizna, az kizáró ok lenne? Mennyire vagy rendszerető?

Számotokra az albérlet milyensége a fontosabb, vagy a lakótárs személye?

Heti 1-2 együttalvással nem fognak sokan összeköltözni, meg aláírni egy éves szerzõdést pl., fõleg ha fiatalok.

Te milyen korú vagy?

igen, körforgás, amire nincs jó megoldás. Gondolom, nem tud a szüleinél lakni, nem tudnak neki adni a szülei 15 milliót, hogy felvehesse a másik 15 milliót.

Férje/barátja nincs, így nem tudják megosztani a költségeket, együtt spórolni, vásárolni.

Ebből kifolyólag gyereket sem tervez, nem tud élni a kedvezményekkel, de a kedvezmények miatt felnyomott árak őt is érintik :(

Ha azt vesszük, hogy van mondjuk valamennyi félretett pénze, és csak 10 milliót kell még félretennie az önerőhöz, akkor ha csak szobát vesz ki, akkor 150 rezsi helyett csak 75 + rezsi jut rá.

Akkor egy hónapban 75-öt tud félretenni az albin spórolás miatt. Ez 900 000 Ft / év. Tehát 10 évig kell mással együtt élnie, amire a leírása alapján se nem vágyik, se nem alkalmas, mire összejön a mai áron számított önerő. 10 év múlva meg lehet, hogy ez is kevés lesz :(

Egyedül, ez nem kérdés.

Ha már albérlet, miért nem veszel fel hitelt és fizeted a sajátodat? Az albérlet kidobott pénz. Ma már olyan albérlet árak vannak, hogy vetekszik a hitel összegével.

El nem tudom képzelni, hogy a családomon kívül együtt akarjak élni bárkivel is, hacsak nem vagyok rákényszerítve.

De mivel leírod, hogy egyedül nem tudod kifizetni, teljesen mindegy, hogy mit írogatunk itt

Ez mind szép éa jó, viszont Pesten olyan magasak az ingatlanárak, hogy sose fogok tudni egyedül lakást venni.

Marad az albérlet, de ha egyedül bérlem, az már majdnem olyan, mintha a sajátom lenne. Persze sok realitása ennek sincs anyagiak miatt. A pénz beszél, a kutya (én) meg ugat.

Az ember huszonéves korában másképp áll hozzá ezekhez. A kollégiumban nem is éreztem volna magam jól egyedül, de egy bizonyos életkor után az ember már nagyon áhítozik a privát szférára. Ha a fórumindító albérletekben tervezi leélni az életét, jó erre gondolni, hogy egy idő után úgy fogja érezni, hogy nincs élete. Jobb lenne saját lakásban gondolkodni, amíg még van hozzá ereje, hogy megszerezze. Viszont ennek érdekében esetleg egy-két évet érdemes kibírni társas albérletben és intenzíven spórolni. Kompromisszumot ilyenkor muszáj kötni, de az nem azt jelenti, hogy mindent el kell viselni egymástól.

Az embernek egy idő után otthonra van szüksége, ahol otthon érzi magát. Ha nem egyedül lakik (vagy családdal persze), akkor az nem otthon, csak egy szállás, és eléggé lehet szenvedni tőle.

Ezert nem is szeretnék veled lakni 😊 Azert addig, amig osszekoltozik valaki a csajaval/pasijaval, addig a szoba berlese mellett menjenek szallodaba?

Nem tudom, laktam az egyetem alatt lakotarssal/lakotarsakkal. Ilyenbol sose csinaltunk problemat. Jellemzoen tobb szaz kilometerrol jottunk, es ha jott egy testver/barat latogatoba, akkor ott aludt.

Ugyanigy 25 evesen is jol kijottem a lakotarsammal, vszinu mert hasonlo karakterek voltunk. Nala is aludtak ott masok, nalam is.

Igen, valószínű jobb lenne. Ha ki tudom csengetni az árát. Vagy keresni egy olyasvalakit, aki hasonló karakter, mint én.

Nekem fura ez picit. Barátokkal semleges helyen is tud találkozni, ha pedig csaja van, aki feljárogat hozzá, ennyi erővel már össze is költözhetnének.

Ilyen szempontból nagyon finnyás vagyok. Mint Sheldon az Agymenőkből.

Nem tudom, hány éves vagy. De vszinu jobb egyedul laknod.

En 25 eves koromban kerestem szobát Budapesten, es mar fejvesztve menekultem, ahol azzal kezdtek, h de ide ne jojjon fel senki, ne aludjon ott senki...

Na persze, fizetek egy vagyont a szobáért, es akkor nem hivhatok oda egy baratnot/baratot/pasit sem...

Igen amúgy lehet, hogy barátok lennénk végül. De mindenképp egy hasonló életvitelű valakivel érdemes együttélnem. Aki csendesebb.

Remélem, megtalálom a legoptimálisabb megoldást számomra.

Addig is kell gyűjtenem bőszen a suskát.

Nem mondanálak fóbiásnak mert nyugit akarsz:))Ezen az alapon,,,:DD

Viszont vannak csendes emberek,,,és jó nyugis albik,igaz kell egy kis mázli,,de keress jobban.Meg kicsit azért szólj rá magadra hogy ne légy nagyon zárkózott:))De te tudod:)