Egyedül - ketten...

Nem egyszerű gyereket nevelni, főleg nem egyedül.

A sajnálatos egyedül maradásnak rengeteg oka lehet. Én egyet emelnék ki! Beszéljünk arról, hogy milyen érzés az, ha valakit áldott állapotban hagynak el, egy másik nőért?!

Egy nagyon kedves barátnőmmel nem is olyan rég ez történt. Volt ő, a baba, a boldogság, és a hideg zuhany.

A babavárási hír után a férfi bejelentette, hogy ő még élni akar, hogy a két év együttlét, és a három év házasság nem jelent neki semmit, és nem mellesleg lelép egy hölgyeménnyel, akivel már másfél éve együtt van.

Az én kis barátnőm másnap már egyedül vacsorázott és gondolkodott, hogy hogyan tovább. Undorító pofon ez az élettől, valakit emberségében és a nőiességében is megalázni, pont amikor a "szerelmük gyümölcsét" kellene ünnepelni. Ilyenkor sok minden felmerül az emberben.

Biztos, hogy ezt egyedül végig lehet csinálni? Élhet-e újra boldog párkapcsolatban egy másik férfival - másodmagával? Vajon lesz, aki elfogadja őt egy, a másik fél számára idegen gyerekkel? Miért ilyen nehéz annak, aki semmi rosszat nem csinált? Miért pont ő a boldogtalan? Hát igen, ez a mai világban sajnos elég gyakran megesik.

De hölgyeim, fel a fejjel, egyszer élünk, ha az a bizonyos harmadik el tudja venni álmaink férfiát, hát tessék, hadd vigye. Bajlódjon ő vele, nem kell egy ilyen párnak, mert egy ilyen mellett sosem lehetnek boldogok!

Tudom, hogy minden ember egy csodálatos egyéniség, és megoldható egy ilyen sajnálatos helyzet. Ha valaki anyává válik teljes emberré alakul. Bár nem lehet örökké csak a gyerekért élni, hiszen az ember társas lény, de nem is kell.

Egy ilyen helyzet után nem hinném, hogy valaki férfit akarna maga mellé, a baba pedig leköti minimum 3 évre...

A barátnőm két és fél éve jó döntést hozott, megtartotta a babáját, és most, MOST keresi a párját. Mára szedte össze magát, és - elmondása szerint - már meg tudna bízni egy férfiban.

Mindent túl lehet élni, még egy ilyen sajnálatos helyzetet is. Csak idő kell hozzá, önbizalom, és józan látás.