Egy könyv, ami a lelkemet felkavarta..... (beszélgetés)
Pontosan...nagyon nem mindegy mikor olvasol el egy könyvet. Teljesen más lehet, 16 vagy 36 évesen a mondanivalója számodra...
Volt olyan könyv aminek többször nekifutottam, nem ment, leraktam. Később újra a kezembe került és kiderült nem a könyvvel volt a "baj", hanem az időzítéssel.:o)
Elolvastam sok és sokfajta könyvet. Nagyon sok pozitív élményt nyújtott.
Viszont nem mindegy, hogy hány évesen és milyen időszakunkban olvassuk el azt.
Mann Mario és a varázsló című könyvet képtelen voltam elolvasni 16 évesen. Később rájöttem miért.
Jól sikerült a fasizmust leírnia.
A legyek urát ugyan elolvastam, de viszolygást váltott ki belőlem. Szép irodalmat is soat olvastam, de imádom Agatha Cristhie-t, Vavien Fabelt (Molnár Éva), Lőrinc Lászlót és természetesen Rejtő Jenőt.
Két Lotty?
Szilvási Egymás szemében az egyik kedvencem.
stb, stb, stb...
Sziasztok
Sok kedvencem van,pár: Standhal:Vörös és fekete,Bronte:Üvöltő szelek,Takami Kosun:Battle Royal,Golding:A legyek ura
coelho: a fény harcosának könyve
nem felkavart: megerősített
Természetes, más a műfaj, más a célközönség. De akkor jó, ha az ember több műfajt is kedvel és "kipróbál". A rangsort úgyis csak ezután állíthatja fel!
Puszika, mennem kell. :)
A Varázshegyet az egyetem alatt olvastam, és "csak" annyira voltam a hatása alatt, hogy minden jegyzetemre azt a dátumot írtam fel, ahol épp a regény tartott :))) Ja, azt gondolom mondanom se kell, hogy a tüdőbetegség minden tünetét tapasztaltam magamon :)))
A Mariot és a Halál Velencébent is szerettem nagyon :)
Meg még ezer ilyen könyvet fel tudnék sorolni: Iskola a határon, Gólyakalifa, Édentől Keletre, a Per, Pestis, és még el se gondolkodtam igazán... De "A" könyv mégis csak az a négy, amit az előző hozzászólásban írtam. Ezek csak szimplán zseniálisak :) És azért valljuk be Stephenie Meyer aranyos, de a közelükbe se érhet. Van bennük valami plusz, és nem azért mert kanonizált szépirodalmak.
Paulo Coelho: "Az alkimista"
Márquez: "Száz év magány"
Erlend Loe: "Doppler"
Márai: A gyertyák csonkig égnek"
Nem szokott zavarni, ha egy könyv nehéz. A Háború és béke meg se kottyant, sőt még imádtam is. Valószínűleg ez is elő fog még kerülni.
Még egy sci-fi nagyon tetszett. Sztugackij testvérek: A marslakók második eljövetele. Ettől kirázott a hideg.
Nyomorultak - felejthetetlen.
Fehér Klára: Oxigénia
Ezen is hetekig rágódtam. Addig egyáltalán nem tudtam, mi a környezetszennyezés. Azóta meg...
Ez a helyes szó, beszippant:-)) Csak az a baj, hogy másnap meg nagyot koppansz:-DD
Egy Gésa emlékiratai: ebben is voltak "nem semmi" részek. Rendkívül vonzó, ahogy bemutatja a számomra idegen kultúrát.
Vannak még ilyen könyvek szép számmal:-)
Azt hiszem, azért szeretem a könyveket, mert a saját tempómban adagolhatom a jeleneteket. Ha nem tetszik, továbbmegyek, vagy hagyom az egészet. Ha meg imádom, a következő olvasáskor is találok benne vadiúj cselekményelemet, vagy jelentéstartalmat. Filmnél ez nem nagyon szoktam érezni. Volt még egy könyv, amit nagyon szerettem, de most se az írója, se a címe nem jut eszembe:-((
Csatlakozom, Mester és Margarita szuper! Azt gondolom, hogy "A" könyv kevés adatik az ember életében, azokat nagyon meg kell becsülni. Nekem ilyen volt diákkoromban Hessétől a Demian és Zweigtől a Sakknovella. Mellette voltak még kedvenceim, a Mester vagy a Száz év magány, a Szerelem a kolera idején. Coelho se rossz, de felnőtt fejjel már nem élvezem annyira.
Aztán jöttek a felnőtt "A" könyvek: Spirótól a Fogság, és Murakami Harikutól a Kafka a tengerparton. Szinte függőségi viszonyban voltam velük: nem telhetett el úgy nap, hogy ne olvastam volna legalább pár oldalt, legyek bármily fáradt.
Az Alkonyatot is olvastam, de az egészen más tészta: nagyon el tud bűvölni, beszippant a világa, a hatása alá kerülsz pár napra, aztán ennyi. Nálam az "A" könyvek közé nem került be.