Egy kismama dilemmái - hol és kinél szüljek? (beszélgetés)

Sziasztok!

Nagy dilemmában vagyok hogy kinél szüljek(Miskolc-Megyei kh.)Esetleg tud valaki olyan orvost aki humánus és nem utolsósorban pénzeszsák??

A kicsit ordibálva "miért ne lenne?" az a stílus, ahol felállnék és mondanám, köszönöm szépen az eddigieket.

Képzeld csak ez, szülésnél hogy kezelne...

A mérési különbségek miatt meg ne aggódj, másik doki mérte, lehet, hogy másik gépen is, a tudásbeli eltérésekről nem is beszélve. Elég, ha a képernyőn hajszálnyival odébb teszi a kis x-et, már más adatot dob ki a gép!

Melyik városban élsz? Remélem, Bp környékén vagy épp ott, hogy legyen választási lehetőséged...

Tudok mondani csúcsszuper uhus dokit Budán, nem csak a szonográfus tudása, hanem az is átlagon felüli, hogy szemléletben, hozzáállásban mennyire halad a korral!

BUÉK és szép szülést mindeninek! :)

Köszi Vi68, sejtettem, hogy most sem hallok újat a nap alatt...:P 50-50 volt a tippem két bp-i kórházból.

Boldog új évet!

A "jó" szülések a bp-i Szent István Kórházban történtek.

Nem feltétlenül van köze az orvosnak a szülés "befejezéséhez"...nekem mindkét babánál ugyanaz volt az orvosom, de az elsőnél annyira nem tudtam tágulni, és a szülésznő is mondta ezt, hiába próbáltak kézzel rásegíteni, muszáj volt vágni, és még ezen kívül is repedtem. A második babámnál a természet is sokat segített, simán gátvédelemmel szültem, külön megbeszélés nélkül vigyázott rám az orvos...

Persze, nem szabad 100%-ba rábíznod magad az orvosra, főleg, ha szilárd elképzeléseid vannak, de sajnos tudni kell, hogy nem minden kórház olyan, ahol megengednek alternatív szülési formákat...szóval nem biztos, hogy ha pl kádba szeretne szülni az anykua, elég orvost választania...ott kórházat is kell keresnie.

Jó ezt olvasni! :)

És az orvosod bp-o kórházban dolgozik, vagy találni ilyet vidéki városban is? Ennek kéne lennie az alapnak, de még a fővárosban is kevés van ilyesmi gondolkodásúból.

Minden tiszteletem a Tiéd, Tiétek - köszönöm, hogy ezt leírtad! Szerintem is azzal csitíthatja az ember a legjobban a lelkét, ha helyet ad benne az épphogy megszületett (vagy éppen nem született) babáknak is!

(A Hellinger és egyéb pszichoterápiás, -drámás megközelítés is ezt mondja. Na meg az egyszerű, józan, jó értelemben vett paraszti ész is, hisz ő is a családotok része...)

Az orvosi hozzáállást el tudom képzelni (kivéve a fogadottét), ezt ne is ragozzuk.

Ezek szerint ráadásul Te még két babát szültél császár után hüvelyi úton.

Újabb mítosz látszik (itt is) romba dőlni. :)

Kedves "Blaha Lujza"!

Igazad van.Nem 4 gyermekem született, hanem 5, ő volt a középső, akiről a terhesség alatt végig tudtuk, hogy beteg, kicsi az esély rá, hogy megmarad, de azt is tudtuk, hogy legalább addig él, amíg velünk van. Ezért, amikor az orvosok úgy ítélték, hogy a legtöbb esélye van az életben maradásra, akkor császárral világra hozták, és egy fél napot élt. A férjem vele volt, el tudott búcsúzni tőle, neki megadatott ez az ajándék. Én viszont vele voltam és érezhettem őt 7 hónapig, nekem ez volt az ajándékom. Eltemettük, járunk hozzá a temetőbe, számon van tartva a kicsik előtt is, mint a kicsi bátyó, akit nem ismertek, ő is a családunk tagja. Én így találtam meg ebben a békességem. Egyszer szerintem írtam erről valahol, de most ebben a témában nem akartam róla írni, mert nem volt gátmetszés. De amit vele végig kellett csinálnunk, azzal bőven még alátámaszthatnám az általam leírtakat, nagyon nehéz volt kitartani a sok lenéző, ítélkező, öntelt orvossal szemben, de Istennek hála a fogadott orvosunk teljesen elfogadta a döntésünket,és segített mindenben bennünket(és a házi orvosunk is). Most van egy kis angyalkánk (sajnos nem ő az egyetlen, mert vetéléseim is voltak), és nem bántam meg, hogy harcoltunk, kitartottunk, hogy addig élhessen, amíg tud.Hát ennyi a történetem hiányzó része.

Vi68:

Felkeltette az érdeklődésemet az írásod és belenéztem a többi hsz-odba, amikkel nagyon tudok azonosulni!

Az egyiknél megakadt a szemem azon, hogy azt írod, volt császármetszésed is, de itt meg 4 hüvelyi szülésről írsz. Amit el tudok képzelni magyarázatként, arra inkább nem kérdezek rá, de különösen az utolsó bekezdésed minden szavával egyetértek!

Az első szülésemnél még én is ilyen teljes bizalommal indultam a szülésnek. A teljes bizalom ott tűnt el, amikor déltől éjfélig fetrengetem teljesen kitágult méhszájjal, folyamatos fájásokkal, de a baba mégsem akart jönni, az ügyeletes orvosok, szülésznők nem csináltak semmit,mert majd a fogadott orvosom... (annyit csináltak, hogy kioktattak, hogy fegyelmezzem magam).Őt viszont nem hívták, mondván, hogy úgysincs otthon. Mire végre behívták, majdnem meghaltunk mindketten a babával együtt, beért és hallottuk, hogy leüvöltötte a többiek fejét, hogy miért nem csináltak semmit.Aztán szép nagyot vágtak, és mire nagy nehezen megszületett a baba szanaszét repedtem, 1 órát varrtak, és azóta sem ismerek magamra ott alul, és emiatt hetekig úgy jártam, mint egy zombi. Ennyit a teljes bizalomról és a gátmetszésről. Azóta azt mondom, ne bízz vakon egyetlen orvosban sem, légy észnél, ez a te tested, a te gyereked, te vagy felelős érte! A másodiknál már elejétől ott volt az orvosom, gyorsan is ment, mivel sietett és kézzel tágított, amiről előre nem kérdezett meg, viszont jobban fájt, mint bármelyik fájás, akkor zokogtam. De az orvos legalább sajnált, kedves volt tőle.Mondjuk ezt kihagytam volna, vagy legalábbis tudni szerettem volna, mit csinálnak velem. Volt gátmetszés, sokáig fájt. A harmadik 10 évre rá a Szent István Kórházban végre olyan volt, amilyennek lennie kell, bár az orvos nem volt túl sokáig velem.Magamtól is gyorsan tágultam, az orvosnak, szülésznőnek nem csak egy test voltam, hanem ember. Gátmetszés nem volt, a szanaszét repedésről annyit, hogy egy kis hajszálrepedésem lett, amibe egy öltést tettek, és szülés után nem volt türelmem kivárni, amíg a férjem előhalássza a hálóingem, hanem leugrottam a szülőágyról és a szoba másik sarkába szaladtam pakolni. Hol van ez a hetekig tartó sebfájdalomtól? A köldökzsinórt nem vágták el rögtön, ezért a baba nem szenvedett a légzéskényszertől, ezért nem is sírt, csak pislogott és lassan, szépen elkezdett lélegezni.A következő, negyedik, nagy baba volt, ott is hasonlóan zajlott a dolog, olyan pozitúrában szültem, ahogy jól esett, és megint csak nem repedtem szanaszét. A gátvédelem ugyanis arról szól, hogy védik a gátat és nem engedik szanaszét repedni, de nem is vágják szét! Egyébként a testvérem 3-at szült így az Istvánban gátvédelemmel (az elsőt is) és nem repedt.Abban a kórházban ilyen a szemlélet, mert a testvérem az utolsónál már se szülésznőt, se orvost nem fogadott, csak egy dúlával ment be, mégis minden hasonlóan történt.Tényleg nem a legjobb, ha a kórteremben látogatók vannak, de ez a hozzáállás nekem megért ennyit.

Ha mi úgy állunk hozzá, hogy nekünk semmi közünk az egész folyamathoz, csak odaadjuk a testünket,hogy dolgozzanak rajta, akkor nem csoda, ha a személyzet is így áll hozzá, és olyan dolgokat tesz, ami nekünk rossz. De ne felejtsük el, hogy mi szülünk és a gyerekünk születik általunk, nem az orvos szül, ő csak kísérő.

A vak bizalomra már nagyon sokan ráfizettek, erről szólnak a műhibaperek, és sok van, aki nem indít pert, csak viseli a következményeket.Dr Google valóban a barátunk, de még "ő" sem kell hozzá, a tájékozottság viszont nagyon fontos, a szülőnő vagy páciens önrendelkezési joga úgyszintén. Ha bármilyen betegségben úgy állsz hozzá, hogy akaratnélküli báb vagy, az ő tulajdonuk,mert az orvosok biztos tudják, mit csinálnak, akkor ne csodálkozz, ha olyan dolgok történnek veled, amelyek nem a leghasznosabbak. Vannak jó orvosok, akikben meg lehet bízni, de jól teszi az ember, hogyha tájékozódik, mielőtt bízik, ha meghallgat még 5 véleményt és utánanéz a betegségének.Ezért én helyeslem, ha valaki nem csakúgy "odaadja" magát az orvosnak, hanem partnerként megbeszéli vele, mit lehet és mit nem, azután választ. Mert az ő teste (és az ő gyereke). Minden következményt neki kell vidselnie és nem az orvosnak.És a következmény élethosszig szól.

Először is: Boldog Karácsonyt!

Nyugodtan válts orvost, he ebben nem bízol meg, vagy nem szimpatikus! Én is váltottam 8 hónapos terhesen, mivel az akkori orvosom beteg lett. Mondjuk, ez utóbbi nem lett egy jó választás, mivel nem jött be a szülésre. Viszont egy rezidensnél szültem, aki nagyon kedves és lelkiismeretes volt, tulajdonképpen nem is bántam, hogy a 2. számú fogadott orvosom nem jött be.

Elnézést kérek attól akinek még nem reagáltam, de gondolom nálatok is folynak már javában karácsonyi előkészületek. Nálunk kocsonya és bejgli épp most készült el, ki kell dőlnöm most mert már fáj a hátam .

Áldott békés karácsonyt kívánok mindannyiótoknak !

Nagyon köszönöm hogy áldoztatok rám figyelmet és időt . Amint tudok visszatérek és válaszolgatok .

Leteszem ezt a terhet, amit dokival kapcsolatos aggodalmaim miatt viszek és váltok, feltétlenül. Nem utasítom el szélsőségesen gátmetszést, de barátnőm nála szülte első 2 gyerekét , gátvédelemmel. Ehhez képest nekem most mindenképp gátmetszést akar csinálni. A bibi itt van . 25.hét előtt nem láttam értelmét ilyen részletekre rákérdezni, barátnőm sem érti hogy változhatott meg így a protokoll.

Olyan dokit keresek akiben meg tudok úgy bízni hogy rá tudjam hagyni meghozzon ilyen szakmai döntéseket .

Szia, igen ez a két kh az ami nekem is befutós, István kh-ról nekem is jókat meséltek .

Drukkolok, minél hamarabb tesztelhessed a dokinőt !

Szia ! Már megszületett döntés hogy dokit váltok és kh-at is . Végigpörgettem elmúlt két alkalmat, kerestem hogy mi is az én gondom valójában és rájöttem 1. méhszájat durván vizsgálta 2. flegmának érzem és hogy nem kezel partnerként , előre prejudikál és megfélemlít ( pl akit nem vágnak, az biztos hogy szétreped ).

Mindenképpen kh-ban szülök :)

Belenéztem én is.

Ám ezek nem változtatják meg a véleményemet arról, hogy mi a fontosabb: az, hogy a mama jól érezze magát szülés közben, vagy az, hogy ő és a baba is biztonságban legyen egy esetleges komplikáció esetén.

Persze, mondhatod erre, hogy 100 esetből x esetben fordul elő probléma...én nem szeretnék az az X lenni.

De persze midnenkinek saját szíve joga eldönteni, mit tart fontosabbnak. Én nem beszélek rá senkit a kórházi szülésre. De elvárom, hogy az én véleményemet is tiszteletbe tartsa mindenki, úgy, ahogy én tiszteletben tartom másét.

Én nem érzem magam rosszabb anyának attól, hogy nem éreztem SZÉPnek a szülést. Felvállalom, hogy fájt, és szenvedtem. De itthon is szenvedtem volna a saját szobámban, csak még a para is meglett volna, nehogy baj legyen.

Köszönöm, hogy elolvastad.

Falra hányt borsó.

Azért remélem, a fórumnyitó belenéz a linkekbe a 25. hsz-ból és azok alapján dönt.

Aki esetleg nyitottnak érzi magát és nem csak a szája jár, az is megteheti, csak nehogy meglepődjön a végére.

Teljesen egyetértek. A szülés maga egy fájdalmas, borzasztóan szenvedős dolog...ez van. De az ember elviseli, és kitart, mert tudja, van értelme az egésznek, és utána már tényleg nem számít.

De hogy rózsaszín ködös, pityergős érzés lenne?! Pffff...a vége igen...de odáig semmiképp. És ez teljesen fggetlen attól hol, melyik orvosnál szülsz.

A fájdalmakat max az epidurállal lehet enyhíteni, de azzal is csak részben, ahogy hallottam.

Nekem van 2 fiam, és ettől függetlenül most várom a 3. babánkat...és tudom, ez sem lesz "szép" és "meseszerű", "mosolygós"...

Szent Imrében szült a húgom, nem volt fogadott dokija és nagyon meg volt elégedve!

Az hogy Te mit szeretnél..hát emlékszem, első terhességemnél :D vicces volt, de még szüléstervet is írtam....ahh

Én jót akarok, azért írom, hogy légy rugalmas! A gátmetszés nagyon nagyon régi bevett/bevált szokás! Sokszor rosszabbul reped a nő,mint ha vágták volna és azért durva tud lenni! Engem is vágtak először, nem érzetem, utána se fájt...semmi :D Szóval ez legyen a legkevesebb,a szülésznő látni fogja milyen ..mennyire feszül meg stb ..

A másik, meg hogy Én is természetesen akartam szülni, össze is jött. Kétszer is. De ha ott vagy és KELL a császár...főleg hogy idősebb vagy, már sokkal jobban megviseli minden a szervezetedet mint mondjuk 10 évvel ezelőtt! Ezt szerintem jóból mondta a doki, FONTOS mindenre felkészülni!! ÉS rugalmasnak lenni! Nem szabad rágörcsölni arra,amit még nem tudsz és nem is tudod irányítani!

Én Vácon találtam meg az Én legjobb dokim :) de problémamentes voltam...így sok dolga nem is volt :D

Nehéz megtalálni sztem azt az orvost, aki jó...főleg hogy első szülés, azt se tudod milyen. Én pl nem tudtam hogy hasamra tehénkedik és szétnyom..mert segít kinyomni a gyereket...nahhh ez kapásból unszimpi... nem kellett, ki tudtam volna tolni nélküle is! Másodjára semmi ilyesmi kellemetlenség nem volt.

Szóval még fogalmunk sincs sokszor, milyen lesz mikre kell figyelni az elsőnél....viszont a másodiknál már sokkal jobb volt minden. ÉS felkészültebb is az ember.

Sok sikert kívánok és problémamentes szülést!!

Sajnálom hogy nektek nem volt szép szülésetek. Az első nekem sem volt az, de a másodiknál már tettem érte hogy az legyen. És nem voltam bedrogozva sem :) Minden mesterséges fájdalomcsillapítótól és beavatkozásoktól mentesen szültem.

Én azt mondom hogy akinek mindegy hogy szül az ne keresgéljen, de akinek van elképzelése hogy mit szeretne vagy éppen mit nem az igen is keresse meg a maga útját és azokat a segítőket maga köré akikben bízik.