Főoldal » Fórumok » Babák & Mamák fórumok » Egy kisfiú története... fórum

Egy kisfiú története... (beszélgetés)


Ez a fórum a következő íráshoz nyílt: Egy kisfiú története...

1 2 3 4 5 6
159. petrum
2010. jan. 5. 14:50

Most olvasom, hogy gyarapodtatok Patrikkal!

Gratulálok hozzá, sok boldogságot és egészséget!

158. petrum
2010. jan. 5. 14:42

Szia Gica!


Nagyon sajnálom ami veled történt, én nem is tudom hogy tudod ezt ép ésszel fledolgozni?

Én 9 hete vesztettem el 12 hetes babámat, amit még mindig nem hevertem ki.

Biztos hogy bele haltam volna ha velem ez töténik.

Kívánok neked sok erőt, és a férjedtől elég szeretetet hogy tovább tudj boldogan élni!

Az örökbefogadáson nem gondolkoztatok?(Remélem ezzel a kérdéssel nem bántottalak meg!)

157. linda74
2009. szept. 14. 14:08

Szia Gica


Én most olvastam a történetedet,és csak azt szeretném kérdezni hogyan tudod vagy tudtad vagy egyáltalán hogyan lehet ezt feldolgozni,én két hete szültem és orvosi hiba miatt szülés után nekem is meghalt a kisfiam.ugy érzem sose fogok tul lenni rajta.

2009. jún. 24. 16:04
Sziasztok Most olvastam a cikket sajnálom nagyon sajnos én is igy jártam csak én a 35 ik héten:((
2009. ápr. 12. 14:57
én is most olvastam el. nagyon sajnálom:(.. nálunk majdnem mind a ketten rámentünk a picimmel az orvosok figyelmetlensége miatt:(
2009. ápr. 12. 13:52
Most olvastam ezt a történetet és ez tragédia:(((((itt pityergek magamban.:(((Atörténet hasonlit az enyémhez igyaz én 10 nappal tulhordtam a kisfiam .38 órát vajudtam zárt méhszájjal.Engem sem szart le senki hiába hánytam minden fájásnál egyszer mertem a szülésznöhöz szolni akkor is rám szolt hogy pihenjek.(2 napig feküstem szülöszobán étlen szomjan)Azt gondolná az ember hogy biztonságban van.Akkor jöttek oda mikor észrevették hogy az ágyon fekszem és nem járkálok akkor már olyan rosszul voltam hogy alig tudtam magamrol valamit.megvizsgáltak 4.5 ijjnyi,megyünk szülni.Burkot megrepesztik ,zöld a viz,rámtették az nst gépet a gyerek szivhangja 50.már 10 en voltak körülöttem vittek a mütöbe és császár.Az orvos azt mondta ha simán szülök azt már a gyerek nem birná ki.(bár már nekem sem lett volna eröm hozzá)És 8 évet vártunk rá.És milyen pillanatok alatt megvan a baj:(((Én egyébként a mai napig a 2 ügyeletes szülésznöt okolom akik rám sem néztek.Ha odafigyelnek rám hamarabb szerintem 4.5 ujjnyival simán megszülhettem volna.
153. jelena
2009. márc. 13. 12:22

gica86:) ha valami jo vagy rossz történik ird meg

mit csinálsz most, persze ha publikus.

szia és vigyázz magadra!

152. Gica86 (válaszként erre: 151. - Jelena)
2009. márc. 10. 13:36

Szia!!Köszönöm, jól vagyok!Ezt-azt leszámítva....

vannak terveim, igen, de ezek egyenlőre még nem publikusak..:) Most a családom az első!!!!!

151. jelena
2009. márc. 10. 12:31
gica86:) hogy vagy most, vannak-e terveid a jövöben. milyenek?
150. Gica86
2009. márc. 10. 11:20

Szerintem a telefon nem sok kárt tesz a babóban, sőőőőt....ennyi erővel uh-ra se menj el...:)

De amúgy hogy jön ez ide, ehhez a témához??

149. mimi4
2009. márc. 10. 10:03
én féltem a pocakom a mobiltelefonok meg az elektromos kütyük sugárzásától. Szerintetek nincs hatással ránk? Találtam egy oldalt ahol a mummywraps-et forgalmazzák. Szerintem érdekes, csak drága. Van értelme szerintetek?
148. Gica86
2009. márc. 5. 20:28
Köszi szépen!Igazán kedves vagy!!:D
2009. márc. 5. 18:29

Így jobban elolvasgatva a hozzászólásokat, és látva a gyönyörű képeket, gratulálok a Picúrhoz!

:)

2009. márc. 5. 18:17

Nagyon sajnálom!!! Egyszerűen nem tudok mit mondani... a szívem majd megszakad.... és a könnyeimmel küszködök...

Légy erős Te is és Férjed is, vigyázzatok magatokra, a kicsi fiatok is ezt akarná!

Puszi Nektek!

2009. jan. 31. 23:30

Sajnálom Gica, hogy elveszítetted a kisfiadat.

Hanna babám június 27-én született. Sajnos nálunk is levált a méhlepény, de szerencsém volt. Reggel 9-kor azt hittem, hogy a magzatvíz folyt el, de döbbenten láttam, hogy erősen vérzek. Hívtam a dokimat és mondtam neki, hogy mi a helyzet. Fájásom nem volt a férjem vitt kórházba, minden sebességrekordot megdöntöttünk, 60 km-t alig fél óra alatt letudtuk. Tocsogtam a vérbe mire a kórházba értem. Rögtön szülőszobába kerültem, infúzió, ultrahang minden volt rögtön. Már készítettek elő a császárra, mert a babócának rossz volt a szívhangja, amikor egy vizsgálat során a doki érezte, hogy az előző szülésem alatt keletkezett heg a hüvelyemen végigrepedt, így eltűnt a méhszáj és a második nyomásra rendesen hüvelyi úton megszületett a harmadik lányom. Alig egy óra volt a szülés,egy probléma volt, hogy a Hanna baba nem volt hajlandó levegőt venni. Az orvos elvágta a köldökzsinórt és rohant ki a babával. A szülésznőtől kérdeztük, hogy mi van a kislányunkkal, de csak annyit mondott, hogy majd jön az orvos és tájékoztat minket. A férjemmel csendben szorítottuk egymás kezét és sírtunk. A gyerekorvos jött be és mondta minden rendben van. Fél óra múlva már ölelhettük. A doki csak másnap mondta el mennyire rizikós volt a helyzet.

144. mel81
2009. jan. 31. 22:25
Gratulálok a kisbabához én is. Sejtettem, hogy egyszer sínre kerülnek a dolgok, és ez talán idővel majd enyhíti a szomorúságodat.
2009. jan. 25. 13:06
Gratulálok a kisbabához, velem is az trtént, hogy levált e méhlepény, de nálam észrevették, mert kifelé folyt a vér , azonnali műtét, az apgar nem volt csak 9/10 , de azt mondták időben kiemelték a babát, ma már 2 éves elmúlt , szerencsére semmi rosszat nem tapasztalunk nála, óriási szerencsénk volt, azóta is hálás vagyok a sorsnak, hogy itt van velünk a picikénk.
142. rinike
2009. jan. 12. 20:43
Őszintén sajnálom a Veled történteket! Kívánom, hogy sok-sok örömötök legyen Patrikban.
2009. jan. 2. 18:55
Gica tündéri kisfiú Patrikotok és látszik hogy a párod él hal érte és ez a lényeg hogy imádjátok nagyon nagyon boldog életet kivánok mind hármótoknak.
140. dus (válaszként erre: 137. - Gica86)
2009. jan. 2. 17:12

Gratulálok a kicsibabádhoz!

Érthető, hogy a sok rossz után óvatos vagy, minden téren!(akár egy vetélés utáni ism. terhesség tényének közlése bárkivel is!)

Majd ha elég stabilnak, biztonságosnak és érettnek érzed a helyzeteteket, azért szívesen olvassuk a beszámolódat sz előzményről, és hogy a kis Patrik miként fejlődik!

Kívánom Nektek, legyetek nagyon boldogok, éljetek egészségben, békességben és szeretetben!


Jaa,........és B.U.É.K.!!! :) :) :) :)

139. Gica86 (válaszként erre: 138. - Dorottya84)
2008. dec. 18. 19:52
Köszi
138. Dorottya84 (válaszként erre: 137. - Gica86)
2008. dec. 18. 15:20
Szerintem teljesen érthető és ne foglalkozz mások véleményével! Én csak azt kívánom neked hogy a lehető legboldogabb legyél! Nyílvánvaló hogy nehéz ezekről a dolgokról írni is nemhogy beszélni.Butaság azt mondani hogy ezek a sebek idővel begyógyúlnak,mert ez hazugság,ezek a sebek mindig ott lesznek a szívedben.Csak épp lesznek jobb,illetve rosszabb napjaid!Azon sem lepődnék meg és valahol érthető is (legalább is én magamból indulok ki) ha épp Patriknak egy édes kis mozdulatán mosolyogsz és hírtelen a semmiből előtörnek az emlékek... és elszomorodsz és talán kicsi bűntudatod is van hogy tudsz mosolyogni?! De hidd el ez mind-mind természetes!! Ezeket a dolgokat ne bántásként értsd,csak mélységesen megértelek,már én is vesztettem el babát 16 hetes terhesen,de tudom hogy ez a te történetedhez képest még mindig semmi! Ezért mégegyszer csak annyit írnék neked hogy amennyire csak lehet legyetek boldogok és sok egészséget!
137. Gica86
2008. dec. 18. 12:15
Szerintem oka van annak, hogy nem szeretnék még beszélni Patrikról!!!És nem személyes ok!Imádom a kisfiamat, de még nem kívánok Róla beszélni!
2008. dec. 18. 11:13
bocsánat, Gic=Gica!
2008. dec. 18. 11:05

Gic!


Őszintén kívánom, legyetek nagyon boldogok!

2008. dec. 18. 11:00

Sziasztok!


Néhány napja találtam ere az oldalra - egy barátnőm szeretne örökbefogadó édesanya lenni, vele olvasgattuk a különböző fórumokat.

Amikor először elolvastam ezt a megrendítő történetet, azonnal kutatni kezdtem az interneten,

Borzasztó, hogy ilyen dolog megtörténhetett. (sajnos ki tudja, még hány esetben történt/történik ehhez hasonló)

Nagyon sajnálom a családot, remélem, idővel enyhül a fájdalom!


Meglepődve olvastam, hogy itt a fórumon kisebb feszültség van, a hozzászólók között.

Megmondom őszintén, először nem néztem meg Gica adatlapját, nem is értettem teljesen, hogy mi a probléma oka. (a hozzászólásokat is csak gyorsan átfutottam ) - először...

aztán ahogy jobban elmerültem a fórumban, kiderült, hogy miért van "vita".


Nem védeni és nem elítélni szeretnék senkit sem, de megmondom őszintén, nagyon furcsának találtam én is Gica "történetének" utolsó mondatát.

Jó, tudom, ezt már korábban megírta, csak most került ki az oldalra. Igazából nem ismerem a hoxa szabályait, ami miatt igazából rávettem magam arra, hogy írjak ide, az az volt, hogy az első jónéhány hozzászólás után derült csak ki, hogy Gica azóta már egy kisgyerkőc boldog édesanyja. Nagyon sok hozzászóló örökbefogadást kívánt a szülőknek és csak azt furcsálom, hogy egyetlen szóval sem említette, hogy már teljesült az álmunk. Itt van velünk egy kisbaba.


Azzal nem bántja meg a kisfia emlékét, ha megemlíti, hogy sikerült egy kisbabát örökbefogadnia és már nem reménytelenül áll a családalapítás előtt.

A gyászt meg kell élni, senki nem kér senkit arra, hogy egyszerűen felejtse el, hogy meghalt a gyermeke.

Szerintem mindannyian azért szorítunk, hogy a kisfiú enyhítse a szülők fájdalmát, adjon értelmet az életüknek, tegye boldoggá őket! Emlékezzenek együtt arra a kisbabára, aki sajnos nem lehet közöttük és adjanak erőt azoknak a családoknak, akik örökbefogadás előtt állnak, vagy hasonló tragédiát kellett átélniük, hogy van remény!!!!



Ja, és szerintem twenny sem cserének gondolja Patrikot! Lehet, hogy félreértettétek a sorait. Az is lehet, hogy én értelmeztem félre a gondolatait, de szerintem csak segíteni akart ő is.

Ha mással nem, hát azzal, hogy optimizmust sugároz és arra buzdít mindenkit (főleg Gicát), hogy nézzünk előre, legyünk erősek.


Remélem, mindenkinek békés, boldog karácsonya lesz!

133. Dorottya84 (válaszként erre: 132. - Edek)
2008. dec. 18. 10:25
Osztom a hozzászólásod! Egy gyermek elvesztése legyen ő még meg sem született vagy akár 30 vagy 50 éves,ha elveszted akkor örökre ott marad a szívedben az emléke és a fájdalom hogy már nincs!
132. edek (válaszként erre: 131. - Twenny)
2008. dec. 17. 08:57

Szerintem sincs igazad!..Egy gyermek elvesztése nem olyan,mint például : elromlott a rádióm,ezért szomorú vagyok,de holnap veszek egy másikat,és mostmár minden rendben...A rádióra nem kell emlékezni,nem kell siratni,a rádiót el lehet felejteni.A saját gyermeked halálán nem lehet ilyen egyszerűen túl tenni magad.Igenis szükség van a részvétre,mert aki volt, az már sajnos nincs!

És Patrik egy másik történet..Ő nem Helyette van,hanem ő egy másik Ember.

131. twenny (válaszként erre: 129. - Gipszjakab1)
2008. dec. 17. 00:31
Szia! Valóban nem tudom, hogyan megy itt egy cikkírás. Most már tudom és értem. De mit sem változtat azon a véleményemen, hogy Gica megemlíthette volna a sok Vele együtt zokogó és megrendült embernek, hogy pozitív fordulatot vett az élete és már hármasban CSALÁDként töltik az ünnepeket. Sokan vigasztalták, hogy majd idővel, ha begyógyulnak a sebek és lelkileg rendbe jött, megélte gyászát, örökbefogadhat majd egy gyermeket...Pedig mennyivel jobb azokat a hozzászólásokat olvasni amiket Patrik "megismerése" után írnak. Szerintem, mint írtam Gicának is hamarabb begyógyul a lelke, ha a hozzászólások utolsó mondatai már arról szólnak, hogy Tiszta szívből kívánjuk, hogy legyen nagyon sok örömük és boldogságuk Patrikkal. És várjuk az Ő történetét is:)
130. Gica86 (válaszként erre: 129. - Gipszjakab1)
2008. dec. 16. 21:35
Köszönöm szépen.!!!!!!Ennél jobban én sem tudtam volna megfogalmazni!!!!!!!!
1 2 3 4 5 6

További ajánlott fórumok:


Minden jog fenntartva © 2005-2024, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | Facebook