Egy elhagyott gyermek története (beszélgetés)

Szia!

Nagyon sajnálom hogy nem jön össze a baba. De! Nem egészen értelek, miszerint 20 éve próbálkoztok. Na de csak 35 éves vagy! Hogyhogy 20 éve próbálkoztok? Nem tudom hogy örökbefogadásnál átlagosan mennyit kell várni egy babára, de 20 év alatt gondolom már sorra kerültetek volna a várólistán.

Ezen kívül nem szeretnék rosszindulatúnak tűnni, de nem bírom szó nélkül hagyni a helyesírásodat. Van ennek valami oka? Esetleg betegség, nagyothallás vagy bármi, ami megmagyarázza?

Mégcsak 35 éves vagy! Még lehetne babád. Ne veszítsd el az utolsó reményt is!Biztos vagy benne hogy mindent de mindent megpróbáltatok? ( itt nem csak az orvosi eszközökre gondolok)

Vannak esetek, amelyekről nem tudjuk bizonyítani hogy annak köszönhető a teherbeesés sikeressége, de biztosan szoros összefüggésben van. Pl.:

Unokanővéremék 14 évig sikertelenül próbálkoztak. Már nagyon az éles határán voltak a lemondásnak. Aztán elmentek Bogácsra. Egyetlen napot töltöttek ott el a fürdőben. Kicsit hűvösebb volt, ezért az unokanővérem nem nagyon ment ki a vízből. Majdnem egész nap bennt ült. ( ez ugye gyógyvíz) Három hét múlva kiderült hogy babát vár és kb. három hetes terhes.:) Sosem tudjuk meg hogy a víz volt-e olyan hatással rá hogy aztán a szexuális együttlétük folyamán azonnal teherbeesett, de ő teljes mértékben annak tulajdonítja a sikert.:) Ma már a kis magzat 23 éves.:)

A húgoméknak szintén kicsit nehezebben jött össze a baba. kicsit több mint 3 évig próbálkoztak, mentek orvostól orvosig, a húgom görcsösen vizsgálta a vizeletét, számolta az órákat mikor kell együttlenniük a férjével hogy baba legyen, bújta a fórumokat és kikészült idegileg. Mindenük megvolt, szép ház, jó állás, jól menő cég, sok pénz, csak a baba hiányzott. Úgy kikészült, hogy már a válás gondolata is felmerült bennük, mert a várakozás és a sikertelenség felemésztette a házasságukat. Még egy kiskutyát is kapott a férjétől amolyan " gyerekpótléknak".:) Egy kis ideig hatásos is volt.:) Aztán én voltam egy természetgyógyásznál aki nekem szimpatikus volt és úgy láttam érti is amit csinál, és megkérdeztem tőle tud-e nekik segíteni. Azt mondta hogy tud. Pedig elég kellemettlen volt a helyzet, ugyanis a férjének nem volt elég a megtermékenyítésre alkalmas spermiumja, a húgom pedig olyan allergiás reakciót váltott ki a férje spermáira hogy a szervezete elpusztította azokat. Aztán ez a term. gyógyász azt mondta nekik, hogy vitaminokat kell szedniük ( nem tudom pontosan milyeneket, de azt tudom hogy nagy dózisban), nem szabad seréshúst enniük, sajtot, túrót, gombát, tejet inni és joghurtokat fogyasztaniuk, és még azt hiszem kávét sem. Kitartottak, de nem kellett sokáig, mert 6 hét múlva teherbeesett. Most 3 éves a kislánya.:)

Hát ez jó hosszú lett, csak azért írtam le hogy vannak még csodák, ( vagy nevezhetjük őket bárminek)és nem szabad az utolsó reményt is elveszíteni. Ha végképp nem jön össze, még mindig ráértek örökbe fogadni egy gyereket. És ha már örökbefogadás....tudom hogy mindenki kisbabát szeretne, de az intézetekben vannak nagyon helyes kisgyermekek akik igaz hogy már nem kisbabák, de szerető szülőkre várnak!

De, visszakapták... nem tudom hogy van a pici, mert már nem dolgozom ott, csak nyáron voltam önkéntes. Viszont ad egy kis remény, hogy naponta jár hozzá védőnő és figyeli hogyan bánnak vele.

Majd ha egyszer arra járok rákérdezek mi van vele.

Óh' istenem.

Megkönnyeztem.Annyira szomorú.

Nagyon jól megírták már előttem: nem anya aki otthagyja a gyermekét.

A cikkem végén említett szintén otthagyott babát végül mégis hazavitte az anyja. 1 hét múlva fél kg fogyással, eszméletlen állapotban hozták vissza a kórházba.

Nem mindig az a jó, ha az "anya" mégis hazaviszi a babáját.

nem tudom felfogni, hogy lehet magugra hagyni..

annyira védtelenek, komolyan zokogtam mikor elolvastam, én 2 hónaposan kerültem csecsemőotthonba, és egyszerűen soha nem fogom megérteni, hogy egy anya hogyan hagyhatja el a gyermekét..

Te pedig egy nagyon jó ember lehetsz, gratulálok neked!

Köszönöm mindenkinek aki írt. Nagyon meghatott amiket írtatok. A gyakorlataim során eddig akárhol jártam mindenhol próbáltak lebeszélni arról, hogy a szakmában maradjak (persze nem az anyukák, ők mindig örültek nekem:)) és így nagyon nehéz végigcsinálni még az iskolát is. De nem tudom elképzelni, hogy mást csináljak.

Nem tudom leírni mennyire hálás vagyok azért amiket írtatok. Hihetetlen erőd adott nekem. Főleg miután az újszülött osztályról egyből egy gyermekonkológiára kerültem.

Mégegyszer nagyon köszönöm minden szavatokat!

Elsírtam magam!

Egyrészt nagyon szomorú vagyok, hogy ezekkel a picikkel ez megtörténik, másrészt örülök, hogy vannak még ilyen EMBEREK, mint a cikkíró!!!!!!

Hajrá,így tovább!

Ott szeretnék majd szülni,ahol te és a hozzád hasonlók foglalkoznak a kisbabákkal!

Én is bőgök :')

Kívánom, hogy sok-sok hasonló cikket írj még!

Nagyon szép hívatást választottál.

Kívánok kitartást és azt, hogy egyszer az egészségügyi doldozók is megkapják az elismerést a munkájukért.Nem csak anyagiakra gondolok.

Nagyon sok ember csak kritizálni tud, de a Hozzád hasonló hatalmas lelkű doldozókat elfelejtik dicsérni.

Sok sikert ez Életben!

Nagyon jó cikket írtál!

Maradj mindig ilyen,nagyon jó édesanya lesz belőled!

Még mindig sírok,de nagyon örülök,hogy jó helyrekerült a kislány,remélem a többi babának is szerencséje lesz!

Köszönöm, hogy "megvédted" a gondolataimat. Nem ítélek el senkit. Nem az én dolgom. Igen, sokan meggondolatlanságból válnak anyává. Az anyaság szerintem elhivatottság. Készülni kell rá. Sok rossz anya van. Még azok között is, akik maguk nevelik a gyermeküket. Pontosabban úgy fogalmaznék, hogy sok olyan anyuka van, aki nem készült még fel a gyermek nevelésére. Kevés az igazán jó. Tökéletes pedig nincs. Aki törekszik annak lenni, az már jó. De nehéz. Aki a feltétel nélküli szeretetét adja gyermekének az már jó. De az élet buktatóira megtanítani, a gyermekben lakozó egyént felszínre hozni, anélkül, hogy saját vágyainkat várjuk el tőlük igenis feladat. Méghozzá nem könnyű. Itt nem lehet hibázni és kijavítani. A hibák következményekkel járnak. Szerintem az anyai ösztön azt jelenti, hogy foggal-körömmel ragaszkodok ahhoz, akit a világra hoztam. Ez az állatoknál is így van, és ott nagyon jól meg is figyelhető. Az ember az, aki önző érdekekből le tud mondani a gyermekéről. Hiszen mi a gyermek érdeke? Az anyai önzetlen szeretetben és biztonságban (élelem és meleg) nevelkedni. A jólét, a játékok és minden más csak az anya szerint fontos még akkor a picinek. Később érik meg ezek igényére.

Az a nő, aki megfontolja és a gyerek "érdekeit" szem előtt tartva mond le a gyermekéről, az nagyon kevés.

Persze, ha az alapvető biztonság nem adható meg akkor kezdődnek a gondok. (És ekkor nem kellene szülni egy gyermeket.) De szerintem arra is van megoldás (ha már így sikerült). Nem kell mindjárt örökbe adni. Nagyszülők, anyaotthon, önkormányzat is segíthet. Én így gondoltam.

Az örökbe fogadóknak persze ez nagyon rossz lenne és lehet, ezért nem értenek velem egyet. Teljes szívemből megértem őket. A második gyermekem nehezen jött össze, pedig nagyon vágytam rá. Majdnem belebetegedtem, hogy nem sikerül. Pedig már akkor volt egy kisfiam.

Itt zokogok a gép előtt az egyre növekvő pocimat simogatva és épp ésszel fel nem foghatom hogy tudja valaki elhagyni a kisbabáját!!!

A legnagyobb tiszteletem a Tiéd azért amit csinálsz!!!

:)

tényleg sok ilyen ápolóra lenne szükség,mint te:)

gratulálok..és a cikkhez is:)

kíváncsi lennék mi lett ezután a picivel..reméljük jó helyre került:)