Főoldal » Fórumok » Babák & Mamák fórumok » Egy CSODA elvesztése... fórum

Egy CSODA elvesztése... (beszélgetés)


Ez a fórum a következő íráshoz nyílt: Egy CSODA elvesztése...

1 2 3
78. Csoda
2010. okt. 21. 14:26
Sziasztok! Rég voltam, de csupa jó dologgal jöttem, hogy bíztassalak Titeket! Túljutni az előző babán sosem fogok, nekem ő az első gyermekem (még ma is sokszor eszembe jut, sírok is egy kicsit). DE! 2009. október 7-én megszületett kisfiam, Dominik. Egészségesen, igaz császárral, de egy igazi kis tünemény. Elmúlt egy éves, és ollllyan könnyű vele. El sem tudom mondani. Tényleg az égből küldték nekem, mert olvasgattam babás fórumokat, és ott írnak problémákat, amit nekünk sosem kellett megtapasztalni (nem alszik, nem elszik, nem kakil stb.). Mosolygós, boldog baba. Én is ilyen tünemény babát, és kitartást kívánok nektek!
77. catrin4 (válaszként erre: 73. - Csoda)
2010. szept. 11. 14:42
Szia Csoda! Már elég hosszú idő telt el az utolsó hozzászólásod óta, nagyon kíváncsi vagyok, hogy azóta mi történt veled! Sikerül túljutnod ezen? Nagyon meghatott a történeted, sok mindenben hasonlít az enyémhez, némely résznél, mintha magamat mesélném. Lassan két hete, hogy a 19 hétben nekem is be kellett fejeznem a terhességem. (azt hiszem egyszer majd én is megírom) Azóta olvasgatom a különböző fórumokat, hogy segítsenek túljutni a dolgon. Így akadtam erre is, és nagyon szeretném tudni, hogy az idő mit oldott meg nálatok! Minden jót!
76. mandy (válaszként erre: 75. - Heléna27)
2009. okt. 24. 09:35

Elolvastam a naplódat, végigsírtam.

Azt hiszem ez a legrosszabb, ami egy anyával történhet. Sok erőt és kitartást kívánok!

2009. okt. 23. 20:26
Szia ! Mi a mai nappal vesztettük el a kislányunkat genetikai :Edwards Sindroma teljesen összetört vagyok.Sajnos nálunk az orvos nem vette észre Így most egy család omlik össze Nem tudom mi lesz holnap és az után.Vigasztaljon az a tudat.hogy ezt a nagy fájdalmat te elkerülted Én még nem tudom mi lesz hogyan tovább. Csak az üresség maradt és egy nagy fájdalom
2009. jan. 28. 15:05

köszönöm kedves vagy :)

remélem az élet kárpotol mindenkit

73. Csoda (válaszként erre: 72. - Ukibaby)
2009. jan. 24. 12:02

Szia! Köszönöm szépen, de már jobban vagyok. Most újra a babaprojekten vagyunk. :-) El sem hiszem, hogy eltelt a fél év pihi, amit a doktornőm ajánlott. Remélem, most már egy egészséges babánk lesz.

Olvastam, hogy üres petezsákot látott az orvosod. Nekem a szülésem előtti terhességnél ugyanez volt. A petezsák látszott, de a baba (állítólag) felszívódott. Missed ab. lett a vége. Megértelek... Kitartást neked is!

2009. jan. 22. 16:21

Kedves Csoda,egyszerüen nem jutok szóhoz,

nekem hétfön vette el az orvos a babám,(genetikai rendelenesség)de átérzem,és tudom egy anyának mekkora fákdalom ez.remélem a sors duplán kárpotol érte,kitartás.

2008. nov. 20. 18:57
Képtelen vagyok megfogalmazni, hogyan hatott rám ez az írás. Sajnálom nagyon, ami történt! A legjobbakat kívánom, és hidd el, az elvesztése miatti fájdalmat egy újszülött enyhíti a leghatásosabban.
2008. nov. 16. 11:46

Én is végigsírtam a történetet. Nagyon sajnálom, hogy ezt át kellett élned! Olyan szeretettel, boldogan, reményteljesen vártátok, és milyen szomorú vége lett!

Őszinte részvétem, remélem hamarosan egészséges kisbabája lesz minden szomorú anyukának!


Itt van egy nagyon megrázó oldal, azoknak az anyáknak szól, akik elvesztették a gyereküket:


[link]

2008. nov. 16. 03:32
Ez szörnyű :( végigsírtam a történeted, sőt még most is a könnyeimmel küzdök.Most várom második babám a 10. hétben vagyok és rettegek attól hogy valami baj lesz.Az első babám 9 hetesen ment el..leállt a szíve...szörnyű volt, de a te történeted én nem tudtam volna talpra állni, remélem mihamarabb rendbejön az életetek és egy gyönyörü egészséges kisbabáátok születik.
2008. nov. 3. 18:30
Csoda!Nagyon sajnálom ami veletek történt!!Én biztos nem bírtam volna ki épp ésszel!!Bár azt is tudom ,hogy milyen nehéz amíg nincs és ugy szeretnéd!Lent emlitettem hogy nekünk 8 év után jött össze a baba!!Az idő alatt én utáltam minden terhesnőre nézni ,depis lettem és pánikbeteg fogytam 15 kg ,szóval szörnyű volt!!Elvesztettem a barátaimat mert ha valaki bejelentette hogy kismama én már nem voltam rájuk kiváncsi ,babalátogatóba sem mentem!!!Tudom szörnyű ezeket a dolgokat igy leirni de szerintem majdnem minden nő igy érez akinek nincs vagy elvesztette gyermekét!!Aki nem ment ezeken keresztül az sosem fogja megérteni,hogy mi mit érzünk!!!!Mindenesetre kitartást erőt és egészséget kívánok neked és családodnak!!!!És egy poitív tesztet karácsonyra!:)
67. Csoda (válaszként erre: 65. - Monik0310)
2008. nov. 2. 18:42
Szia! Neked erőt tud adni, hogy van egy egészséges kisbabád. No nem azt mondom, hogy így könnyű, de sajnos, azoknak sokkal nehezebb, akiknek az elsőnek, másodiknak vagy harmadiknak sem jön össze, pedig nagyon szeretnék. Vagyis összejön, de valamiért ez a kis lélek úgy dönt, mégsem akar maradni, nem akar megszületni. 11 hetesen még "csak" egy műtét. De én már a 18. hétben jártam, és normálisan meg kellett szülnöm. Szörnyű volt! Az ad erőt, hogy tudom, sikerülni fog! Talán jövőre én is egy egészséges kisbabát tudok majd ringatni a kezemben. Csak ez éltet, így élhető túl!
66. Csoda
2008. nov. 2. 18:39

Sziasztok!

Már azt hittem túl vagyok rajta... De sajnos nem. Sőt! Ma az üzletbe, ahol dolgozom, bejött egy kislány a szüleivel. Egyszercsak odaszalad az anyjához és azt mondja: nagyon szeretlek anya! A szívem csordult ki. Nagyon irigykedtem az anyukára. De jó lenne, nekem is ezt mondaná egy ilyen kis csöppség. Úgy döntöttem, hogy megvárom a novemberi mensit, utána elmegyek a doktornőmhöz, vizsgáljon ki, aztán próbálkozunk. Talán már a karácsonyfa alá így be tudnék rakni egy pozitív tesztet...

2008. nov. 2. 07:08
Sziasztok!Szomorúan olvasom történeteiteket!Nekünk 8 év után jött össsze a baba.Most szept. volt 3 éves a kisfiam.Császárral született,volt fogadott orvosom és 2 napig feküdtem a szülőszobán!!De mit ne mondjak az utolso pillanatban kapták ki!!Őegy csoda volt amit kaptunk!!Főleg hogy mondta az orvos 20%esélyünk van rá hogy természetes uton teherbe esek.Most eltelt 3 év a fiam születése ota ,Miota megszületett azóta sem védekeztünk ugy se esek teherbe jelszóval!!De "titokban"már terveztük a kistestvért.2008 okt 22.-én kellett megszakitani 11 hetes terhességemet mert nem volt szivhang!!De végig az adott erőt hogy itt van az egészséges kisfiam akiről gondoskodnom kell!!!!Nem szabad összetörnön!Ha ez a dolog az elsőnél történt volna biztos azóta a pszihiátrián lennék!!:((És ha arra gondolok ,hogy 4 évvel ezelőtt még álmodni sem mertünk arról hogy talán leszegy közös gyerekünk.(3 héttel terhességem előtt adtuk be az örökbefogadási kérelmünket)De ez egy másik történet!!Egy biztos akár ki akár mit mond vagy akármivel vigasztal egy nő a gyerekét veszti el akár 6.10.14.....hetes kismama!!!Nekem is mondták hogy jobb ez igy még kicsi volt csak egy vércsomo...NEM!!ez már az én gyerekem volt az én kis angyalkám!!!És nyomot hagy az életünkben!Mindenkinek kivánok erőt és kitartást ezeknek az időknek az átvészelésére!!És sok-sok egészséges gyermeket ,problémamentes terhességet!!!
64. Bridzsit76 (válaszként erre: 63. - 5571a698ac)
2008. okt. 30. 18:03

Szia!

Hidd el erőt tudsz majd gyűjteni itt a fórumokon!A hasonló ciőben járóknak nagy a saját szenvedésük és mégis mellett tudnak bíztatni!

Ezen igazán soha se lehet túllépni. Sose felejti el az ember. Talán egy baba enyhítheti a fájdalmat.

Ha társaságba vagyok vagy ha lefoglalom magam akkor nem jár ott az agyam. Viszont amint egyedül vagyok egyből eszembe jut, hogy mi volt, mi lehetett volna, és ismét a miértekre keresem a válaszokat én is! Viszont itt a sorstársak jó tanyácsokkal látnak el, és ilyenkor kezdem érezni, hogy tudok előre nézni, és arra öszpontosítani, hogy ezentúl még többet /a lehet egyáltalán még ilyet mondani/ megteszek annak érdekében, hogy biztos ne legyen gond a következő babánál.

Kitartást kívánok neked is! És hidd el ha optimistán kezdesz el gondolkodni akkor egy lépést már megtettél előre....

Sok sikert!

63. 5571a698ac (válaszként erre: 59. - Bridzsit76)
2008. okt. 30. 10:25

Szia Bridzsit!

Mintha magamat hallanám, nekem is 1.5 hete elment a kisbabám, és úgy érzem még most is hogy azonnal szeretnék teherbe esni, az talán gyógyítaná a lelkemet és az üres testemet.Rossz nézni hogy lapos a hasam, de mit tegyek?Ez a jó kérdés.És most hogy látom, mennyi sorstársam van, kicsit nem érzem annyira magam egyedül ebben a helyzetben ebben a világban.

2008. okt. 30. 10:17

Sziasztok!

Én a 12. héten vesztettem el a babámat, akit vártunk, hiszen első baba lett volna.Veszélyeztetett volta, vigyáztam magamra nagyon nagyon, és mégis elment a kis csoda.Sírtam, sajnáltam szegény kisbabámat, és mérges voltam, hogy miért tőlem veszi el, aki várom, és szeretném, közben meg velem egy szobában ott van négy fiatal lány, akik merő felelőtlenségből vetete8k el a kis csodát, a kis babájukat.Mérges voltam rájuk, hiszen én azért mentem oda, hogy megmentsem a babámat, ők meg az élni akaraó babájukat eldobják.Há milyen az élet?Miért vette el tőlem?A doki szerint genetikai baj volt, nálam és az apukánál semmi baj nincs.Szerinte lehet még babám, ne aggódjak.Csak a nagy kérdés, mikor?és ha azt is elveszítem?....

Bele sem merek gondolni, mi lesz ha mégegyszer t kell élnem ezt a szörnyűsége.Két hetemég babát vártam, most meg már itt vagyok magánoysan, üres hassal, ami lapos, és rossz rá nézni.

Volt...Nincs...Ennyi a történet.

És hogy lehet ezen túl tenni magunkat?Ezt tudja valaki?Mert a házidoki nyugtatót adott, mert úgy érzem nagyjából túltette magam, de az ifdegeim most dolgoznak.

Valaki tudja?

61. Csoda
2008. okt. 27. 18:01

Sziasztok!

Már rég írtam, és hihetetlen, de már eltelt 4 hónap. Most már sokkal jobban vagyok. A műtét után én is teherbe akartam rögtön esni, de most már józanabbul tudok gondolkodni. Megvárom az előírt 6 hónap pihenőidőt. Két okból: az egyik, hogy nem merem megkockáztatni, hogy esetleg túl hamar babás leszek, és ő is elmegy tőlem. A másik a félelem. Még mindig nagyon félek a terhességtől. :-(

Sokminden segített hogy túléljem. Az egyik az előretekintés. Hogy igenis lesz nekünk egészséges kisbabánk, és nincs minden veszve! Különben a szövettanból kiderült, hogy olyan stádiumban el volt öregedve a méhlepényem, mintha már szülnöm kellett volna. Úgy láttam kis vita volt, hogy ki tartaná meg a beteg babáját és ki nem. Hát mi jól döntöttünk. Ugyanis a méhlepény elöregedése miatt kezdett visszasorvadni a kis kezecskéje. Ráadásul főként a bal oldalon, ahol ugye a szív is van. A doktornő azt mondta, nem élte volna meg a szülési időpontot sem! Elhalt volna a pocakomban. :-(

Különben voltam genetikán augusztusban. Ott azt mondták, hogy nincs szükség kivizsgálásra, mert egyértelműen kiderül a zárójelentésből, hogy fertőzés okozta a bajt. Ugyanis a 13. héten még minden rendben volt, a 16. héten meg már a bal ujjacskái nem voltak meg. Ha kromószóma rendellenesség lett volna a baj, akkor ki sem fejlődik az ujjacskája a kisfiúnknak.

Egyikőtök azt írta, hogy a rossz dolgok azért történnek, hogy tanuljunk belőle. Nekem is sokan ezt mondták. De egy ilyen dologból mit lehet tanulni??? Most mondjátok meg! Nem tudom elképzelni, hogy 20 év múlva azt fogom mondani, hogy: "igen, xy dologért kellett megtörténnie, és tanultam belőle. Jó hogy így történt!"

Sajnálom, hogy ilyen sok "sorstársam" van. Csak azt tudom ajánlani, hogy menjetek társaságba (én az elején kifutottam volna a világból, hogy egyedül lehessek) mert nagyon jót tesz. És ne a múlttal foglalkozzatok, hanem a jövővel. Koncentráljatok egy egészséges kisbabára, hogy ha itt lesz az ideje, visszajön az a kis angyalka!

(Bocsi, kicsit hosszúra sikeredett)

60. anyuca66 (válaszként erre: 58. - Cservenák Vali)
2008. okt. 24. 18:22

Érdekes megközelítés, " legalább teherbe esett". Könnyen beszélek szerencsére vetélésem nem volt, de azt gondolom, Ő nem akart megszületni.. ha pedig nagyon beteg, jobb is hogy ez történt..

Illetve Anya most szeretnék...

2008. okt. 24. 15:02

Sajnos, én vagyok az aki teljes mértékben együtt tud érezni veled!!! Őszintén!!! Nagyon meghatódtam, hisz szinte mintha a saját magammal történteket olvastam volna, leszámítva azt, hogy az én picikémnél más fejlődési rendellenességet találtak! De ugyan ezen történések estek meg velem is! Pont 18 hetes voltam, és a 4. nap reggelén, tegnap volt egy hete, hogy elment tőlem....

Most keresem a miértekre a választ! És én is úgy érzem fájdalmamat csak az tudná valamennyire csitítani, ha minél hamarabb újra érezhetném azt a csodálatos érzést, hogy egy új kis életet hordok a szívem alatt! Így, hogy Ő már nincs nekem üresnek érzem az életem....

2008. szept. 19. 01:41
Sajnos én tudom,hogy mit jelent egy baba elvesztése. 39 évesen vesztettem el az első terhességemet,akkor azt hittam,hogy belehalok a fájdalomba.Az orvosom öntött belém lelkierőt,azt mondta,hogy ennek is lehet örülni,mert legalább teherbeestem.A következő terhességem rá 2 évre megis történt amit más sikeresen kihordtam.
2008. szept. 2. 11:16
Sajnos, sok nőnek kell az ilyen borzalmakat átélnie. Én egy év várakozás után lettem terhes. Nagyon boldogok voltunk. Sajnos ez a csoda csak 7 hétig adatott meg. Nagyon megviselt, de azt gondolom, a páromat mégjobban. Amikor egy amúgy erős pasi sír...De nem adom fel, sikerülnie kell. Csak aggaszt, hogy nem vagyok már fiatal. De nagyon szeretjük egymást, egyszerűen megőrülök azért, hogy legyen egy gyönyörű, egészséges szerelembébink.
2008. szept. 2. 11:05
Sziasztok! végig olvastam és végig zokogtam a történeteden. kegyetlen a sors, elviselhetetlen dolgokat hoz. Sok-sok erőt és kitartást kivánok neked, nektek. És mielőbbi boldog babázást. Nagyon nehéz volt végig olvasni.
55. rafafan28 (válaszként erre: 37. - Gabó 4)
2008. aug. 21. 17:59

Sziasztok!


Az én történetem röviden: egy egészséges 4 éves kisfiú után együtt örültünk a párommal, hogy ismét babát várunk. A családnak nem akartuk csak a betöltött 12. hét után megmondani - így utólag okosan tettük. Minden rendben zajlott, de a 10. hetes ultrahangon kiderült ikrekkel vagyok várandós. Sajnos elég súlyos szívproblémám van. Magas vérnyomás, szapora pulzus, szívgyógyszer (2 féle). Így orvosom tanácsára elvetettem őket. A szívem nem bírta volna a nagy terhelést.Így egy hét távlatából a műtét után, megbántam... a férjemnek sem merem elmondani. Hogy lehetőséget sem adtam nekik. Alig várom, hogy leteljen a 3 hónap és újra próbálkozzunk. De nagyon félek.

2008. aug. 21. 15:31
Nagyon sajnálom!!
2008. aug. 19. 10:10
Reszvetem a tortentekert. Sajnos en is atestem egy ehhez hasonlo helyzeten. 1 evvel ezelott harmas ikreket varva a 20. heten indultak utnak es lettek angyalkak.
52. liana6
2008. aug. 18. 21:13
Könnyes szemekkel olvastam írásod.Nekem két lányom van,és szeretnék még kisbabát.Rettenetes lehetett amin átmentél.Azt kívánom,hogy adassék meg Neked is a legnagyobb öröm,ami egy nőt érhet.Szorítok Nektek!
2008. aug. 18. 15:53

Borzasztó érzés lehetett, én képtelen lettem volna döntést hozni.

Én hiszem és vallom, hogy ha valakire sérült, más, korlátozott stb gyermeket bíz a sors /Isten/ akkor erőt is kap hozzá.


Ne várjatok sokáig, vígaszt nyújt! Nekem a 2. terhességem méhenkívülí volt, én nem dönthettem mégis, iszonyú lelkiismeret furdalásom volt. Miután megszületett a 2. gyermekem akkor tudtam megnyugodni és felejteni.

50. maly
2008. aug. 16. 12:28

Megkönnyeztem az írásod! Minden tiszteletem a tiéd,hogy erről a szörnyű,embert próbáló helyzetről ilyen őszintén írtál,erőt adva ezzel másoknak!

Szívből kívánom,hogy megtapasztald a várandósság minden csodálatos pillanatát,és a sors megajándékozzon téged is egy kis csöppséggel!

Hiszem hogy nem történnek a dolgok ok nélkül,és minden dolog a mi fejlődésünket szolgálja, hajó-ha rossz! És rossz után mindíg jó jön!

Kitartást és erőt kívánok!

És egy bazi nagy,életerős gólyát! :)

49. Zizisicc (válaszként erre: 47. - 1eb84e4bad)
2008. aug. 12. 20:43
A sérült baba nem feltétlen jelent szellemi sérültet, de igazad van a szellemileg sérült ember nem fogja fel milyen helyzetben van, de ez az Ő szempontjából tök lényegtelen, ettől ő még érezheti jól magát. És egyértelmű az is, erre később utaltam is, hogy egy sérült gyermek megszüléséről a családnak kell dönteni, hisz érinti a szülőket, a tesókat, a nagy szülőket és még sorolhatnám. Szóval ezért írtam, hogy akárhogy is döntenek, nehéz. Ha megtartják a babát, akkor az egész család élete gyökeresen megváltozik, át kell alakítani az új helyzetnek megfelelően. Ha úgy döntenek, hogy megszakítják a terhességet, akkor pedig ott van a lelki teher. Én szép számmal láttam példát erre is, arra is. Nincs két egyforma eset, nem lehet általánosítani, mindig az érintettek érzik, tudják, hogy mire van erejük, lehetőségük.
1 2 3

További ajánlott fórumok:


Minden jog fenntartva © 2005-2024, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | Facebook