Egy CSODA elvesztése... (beszélgetős fórum)
Ez a fórum a következő íráshoz nyílt: Egy CSODA elvesztése...
Elolvastam a naplódat, végigsírtam.
Azt hiszem ez a legrosszabb, ami egy anyával történhet. Sok erőt és kitartást kívánok!
köszönöm kedves vagy :)
remélem az élet kárpotol mindenkit
Szia! Köszönöm szépen, de már jobban vagyok. Most újra a babaprojekten vagyunk. :-) El sem hiszem, hogy eltelt a fél év pihi, amit a doktornőm ajánlott. Remélem, most már egy egészséges babánk lesz.
Olvastam, hogy üres petezsákot látott az orvosod. Nekem a szülésem előtti terhességnél ugyanez volt. A petezsák látszott, de a baba (állítólag) felszívódott. Missed ab. lett a vége. Megértelek... Kitartást neked is!
Kedves Csoda,egyszerüen nem jutok szóhoz,
nekem hétfön vette el az orvos a babám,(genetikai rendelenesség)de átérzem,és tudom egy anyának mekkora fákdalom ez.remélem a sors duplán kárpotol érte,kitartás.
Én is végigsírtam a történetet. Nagyon sajnálom, hogy ezt át kellett élned! Olyan szeretettel, boldogan, reményteljesen vártátok, és milyen szomorú vége lett!
Őszinte részvétem, remélem hamarosan egészséges kisbabája lesz minden szomorú anyukának!
Itt van egy nagyon megrázó oldal, azoknak az anyáknak szól, akik elvesztették a gyereküket:
Sziasztok!
Már azt hittem túl vagyok rajta... De sajnos nem. Sőt! Ma az üzletbe, ahol dolgozom, bejött egy kislány a szüleivel. Egyszercsak odaszalad az anyjához és azt mondja: nagyon szeretlek anya! A szívem csordult ki. Nagyon irigykedtem az anyukára. De jó lenne, nekem is ezt mondaná egy ilyen kis csöppség. Úgy döntöttem, hogy megvárom a novemberi mensit, utána elmegyek a doktornőmhöz, vizsgáljon ki, aztán próbálkozunk. Talán már a karácsonyfa alá így be tudnék rakni egy pozitív tesztet...
Szia!
Hidd el erőt tudsz majd gyűjteni itt a fórumokon!A hasonló ciőben járóknak nagy a saját szenvedésük és mégis mellett tudnak bíztatni!
Ezen igazán soha se lehet túllépni. Sose felejti el az ember. Talán egy baba enyhítheti a fájdalmat.
Ha társaságba vagyok vagy ha lefoglalom magam akkor nem jár ott az agyam. Viszont amint egyedül vagyok egyből eszembe jut, hogy mi volt, mi lehetett volna, és ismét a miértekre keresem a válaszokat én is! Viszont itt a sorstársak jó tanyácsokkal látnak el, és ilyenkor kezdem érezni, hogy tudok előre nézni, és arra öszpontosítani, hogy ezentúl még többet /a lehet egyáltalán még ilyet mondani/ megteszek annak érdekében, hogy biztos ne legyen gond a következő babánál.
Kitartást kívánok neked is! És hidd el ha optimistán kezdesz el gondolkodni akkor egy lépést már megtettél előre....
Sok sikert!
Szia Bridzsit!
Mintha magamat hallanám, nekem is 1.5 hete elment a kisbabám, és úgy érzem még most is hogy azonnal szeretnék teherbe esni, az talán gyógyítaná a lelkemet és az üres testemet.Rossz nézni hogy lapos a hasam, de mit tegyek?Ez a jó kérdés.És most hogy látom, mennyi sorstársam van, kicsit nem érzem annyira magam egyedül ebben a helyzetben ebben a világban.
Sziasztok!
Én a 12. héten vesztettem el a babámat, akit vártunk, hiszen első baba lett volna.Veszélyeztetett volta, vigyáztam magamra nagyon nagyon, és mégis elment a kis csoda.Sírtam, sajnáltam szegény kisbabámat, és mérges voltam, hogy miért tőlem veszi el, aki várom, és szeretném, közben meg velem egy szobában ott van négy fiatal lány, akik merő felelőtlenségből vetete8k el a kis csodát, a kis babájukat.Mérges voltam rájuk, hiszen én azért mentem oda, hogy megmentsem a babámat, ők meg az élni akaraó babájukat eldobják.Há milyen az élet?Miért vette el tőlem?A doki szerint genetikai baj volt, nálam és az apukánál semmi baj nincs.Szerinte lehet még babám, ne aggódjak.Csak a nagy kérdés, mikor?és ha azt is elveszítem?....
Bele sem merek gondolni, mi lesz ha mégegyszer t kell élnem ezt a szörnyűsége.Két hetemég babát vártam, most meg már itt vagyok magánoysan, üres hassal, ami lapos, és rossz rá nézni.
Volt...Nincs...Ennyi a történet.
És hogy lehet ezen túl tenni magunkat?Ezt tudja valaki?Mert a házidoki nyugtatót adott, mert úgy érzem nagyjából túltette magam, de az ifdegeim most dolgoznak.
Valaki tudja?
Sziasztok!
Már rég írtam, és hihetetlen, de már eltelt 4 hónap. Most már sokkal jobban vagyok. A műtét után én is teherbe akartam rögtön esni, de most már józanabbul tudok gondolkodni. Megvárom az előírt 6 hónap pihenőidőt. Két okból: az egyik, hogy nem merem megkockáztatni, hogy esetleg túl hamar babás leszek, és ő is elmegy tőlem. A másik a félelem. Még mindig nagyon félek a terhességtől. :-(
Sokminden segített hogy túléljem. Az egyik az előretekintés. Hogy igenis lesz nekünk egészséges kisbabánk, és nincs minden veszve! Különben a szövettanból kiderült, hogy olyan stádiumban el volt öregedve a méhlepényem, mintha már szülnöm kellett volna. Úgy láttam kis vita volt, hogy ki tartaná meg a beteg babáját és ki nem. Hát mi jól döntöttünk. Ugyanis a méhlepény elöregedése miatt kezdett visszasorvadni a kis kezecskéje. Ráadásul főként a bal oldalon, ahol ugye a szív is van. A doktornő azt mondta, nem élte volna meg a szülési időpontot sem! Elhalt volna a pocakomban. :-(
Különben voltam genetikán augusztusban. Ott azt mondták, hogy nincs szükség kivizsgálásra, mert egyértelműen kiderül a zárójelentésből, hogy fertőzés okozta a bajt. Ugyanis a 13. héten még minden rendben volt, a 16. héten meg már a bal ujjacskái nem voltak meg. Ha kromószóma rendellenesség lett volna a baj, akkor ki sem fejlődik az ujjacskája a kisfiúnknak.
Egyikőtök azt írta, hogy a rossz dolgok azért történnek, hogy tanuljunk belőle. Nekem is sokan ezt mondták. De egy ilyen dologból mit lehet tanulni??? Most mondjátok meg! Nem tudom elképzelni, hogy 20 év múlva azt fogom mondani, hogy: "igen, xy dologért kellett megtörténnie, és tanultam belőle. Jó hogy így történt!"
Sajnálom, hogy ilyen sok "sorstársam" van. Csak azt tudom ajánlani, hogy menjetek társaságba (én az elején kifutottam volna a világból, hogy egyedül lehessek) mert nagyon jót tesz. És ne a múlttal foglalkozzatok, hanem a jövővel. Koncentráljatok egy egészséges kisbabára, hogy ha itt lesz az ideje, visszajön az a kis angyalka!
(Bocsi, kicsit hosszúra sikeredett)
Érdekes megközelítés, " legalább teherbe esett". Könnyen beszélek szerencsére vetélésem nem volt, de azt gondolom, Ő nem akart megszületni.. ha pedig nagyon beteg, jobb is hogy ez történt..
Illetve Anya most szeretnék...
Sajnos, én vagyok az aki teljes mértékben együtt tud érezni veled!!! Őszintén!!! Nagyon meghatódtam, hisz szinte mintha a saját magammal történteket olvastam volna, leszámítva azt, hogy az én picikémnél más fejlődési rendellenességet találtak! De ugyan ezen történések estek meg velem is! Pont 18 hetes voltam, és a 4. nap reggelén, tegnap volt egy hete, hogy elment tőlem....
Most keresem a miértekre a választ! És én is úgy érzem fájdalmamat csak az tudná valamennyire csitítani, ha minél hamarabb újra érezhetném azt a csodálatos érzést, hogy egy új kis életet hordok a szívem alatt! Így, hogy Ő már nincs nekem üresnek érzem az életem....
Sziasztok!
Az én történetem röviden: egy egészséges 4 éves kisfiú után együtt örültünk a párommal, hogy ismét babát várunk. A családnak nem akartuk csak a betöltött 12. hét után megmondani - így utólag okosan tettük. Minden rendben zajlott, de a 10. hetes ultrahangon kiderült ikrekkel vagyok várandós. Sajnos elég súlyos szívproblémám van. Magas vérnyomás, szapora pulzus, szívgyógyszer (2 féle). Így orvosom tanácsára elvetettem őket. A szívem nem bírta volna a nagy terhelést.Így egy hét távlatából a műtét után, megbántam... a férjemnek sem merem elmondani. Hogy lehetőséget sem adtam nekik. Alig várom, hogy leteljen a 3 hónap és újra próbálkozzunk. De nagyon félek.
Borzasztó érzés lehetett, én képtelen lettem volna döntést hozni.
Én hiszem és vallom, hogy ha valakire sérült, más, korlátozott stb gyermeket bíz a sors /Isten/ akkor erőt is kap hozzá.
Ne várjatok sokáig, vígaszt nyújt! Nekem a 2. terhességem méhenkívülí volt, én nem dönthettem mégis, iszonyú lelkiismeret furdalásom volt. Miután megszületett a 2. gyermekem akkor tudtam megnyugodni és felejteni.
Megkönnyeztem az írásod! Minden tiszteletem a tiéd,hogy erről a szörnyű,embert próbáló helyzetről ilyen őszintén írtál,erőt adva ezzel másoknak!
Szívből kívánom,hogy megtapasztald a várandósság minden csodálatos pillanatát,és a sors megajándékozzon téged is egy kis csöppséggel!
Hiszem hogy nem történnek a dolgok ok nélkül,és minden dolog a mi fejlődésünket szolgálja, hajó-ha rossz! És rossz után mindíg jó jön!
Kitartást és erőt kívánok!
És egy bazi nagy,életerős gólyát! :)