Egy angyal a mennyben (beszélgetés)
Ez a fórum a következő íráshoz nyílt: Egy angyal a mennyben
Szia Olga!
Köszönöm, hogy időt szakítasz a naplómra. Örülök, hogy tetszik.
Kérdésedre válaszolva, nekem nem adatott meg, hogy gyermekem lehessen. Sajnos mindenki életében vannak fájó pontok.
Szia, Ildi!
Köszönöm a jókívánságokat!
Megkérdezhetem, hogy neked van gyereked?
Az Erzsébet királynés naplód nagyon tetszik:)
üdv:
olga
Szia Olga!
Köszönöm a kedves soraidat.
Igen tudom, az emberi bunkóság határtalan. Viszont mégiscsak máshogy érinti az embert, amikor a saját családjáról van szó.
Őszintén sajnálom, hogy vak vagy, és nem láthatod azt a rengeteg szépséget amit a világ rejt előled. Igaz a sok borzalmat sem.
Kívánom neked, hogy ennek ellenére legyen csodás életed!
Üdvözlettel: Ildikó
Szia, Lady!
Nagyon szép cikk volt, elsírtam magam rajta.
Én tízéves koromban, amikor anyuékkal nyaraltam, találkoztam down-szindrómásokkal.
Én is koraszülött voltam: én vak vagyok.
Avval meg ne foglalkozzál, hogy mit mondanak. Az emberi bunkóság...
Norbi csak egy évvel lenne idősebb nálam: én idén októberben leszek 27.
üdv:
olga
Szia Csancsy!
Köszönöm kedves soraidat, és hogy elolvastad a cikkemet.
Jól látod, nagyon-nagyon sokat képesek ők adni. Akkor jön rá erre igazán az ember, amikor már sajnos nincs közöttünk. Bárcsak még egyszer magamhoz ölelhetném, és elmondhatnám neki, hogy mennyire szeretem.
Szia Kedves!
Őszinte részvétem!
Nagyon szépen megírtad azt a 15 és fél évet amit élt a testvéred.Nagyon megható történet és sokat lehet belőle tanulni.
Az olyan gyerekek akik valamilyen betegséggel,fogyatékossággal él sokkal több szeretetre képesek mint mások.Sokat lehet tőlük tanulni,az élet szeretetét,a küzdeni akarást és közben olyan önzetlenül tisztán képesek szeretni,minden fél le érdek nélkül.
Szerintem érzelmekben sokkal gazdagabb lettél a testvéred által mert te ezt mind megtapasztalhattad.
Szeretettel ölellek.
Csancsy
Így is gondolom, így is érzem. Önzetlen, tiszta szeretet, amit tőlük kapunk. Ugyanezt kaphatjuk az ép gyermektől is, de ez mégis más. Még tisztább, még önzetlenebb.
S mi hogyan szeretjük őket? Elfogadással, türelemmel, megbocsájtással, következetességgel. Mondhatja más, hogy ugyanígy szereti az ép gyermekét is. Igen,..........de ez mégis más, még elfogadóbb, még türelmesebb.
Én köszönöm neked, hogy elolvastad, és ilyen szívhez szóló mondatokat fűztél hozzá.
Én hiszem, hogy ő most egy igazi angyalka, és onnan fentről figyel minket, és segít nekünk amiben csak tud.
Véletlenül találtam erre a cikkre, erre a megható és szomorú, mégis melegséggel és túláradó szeretettel megírt életszakaszodra. Végig sírtam. Még a hozzászólások is szívbemarkoló, de végtelenül kedves soraitól is sírtam.
Őszinte részvétem a testvéred elvesztéséért, de igazán úgy érzem, hogy nem vesztetted el, hisz még mindig veled van. Őrzöd emlékét. Mindenki addig él, míg emlékeznek rá, és ez így igaz. Ne légy szomorú, mert amint olvastam Ti mindent megadtatok, amit csak lehetett, és ha Ő most egy igazi angyalka, szívesen látná, hogy mosolyogsz és boldogságban éled az életed.
Üdvözlöm az édesanyádat és szeretettel gondolok rátok.
Köszönöm, hogy elolvashattam. Csordultig töltötte a szívemet melegséggel és szeretettel.
Ő akkor nagyon sok időt kapott itt a földön.
A hibáztatással én sem értek egyet. Egy nő nem tehet arról, hogy betegen születik a kisbabája. /Kivéve ha dohányzik, iszik vagy drogozik a terhessége alatt, de ez már más téma./
Sajnos mindig is voltak rosszindulatú és kegyetlen emberek, meg ezután is lesznek, és nagyon sok fájdalmat tudnak okozni ahhoz, ami már amúgy is van.
Nekem apukám testvére volt Down-szindrómás. Ő közel 50 évet élt.
De azt soha nem bocsátom meg én sem az embereknek, hogy a butaságukat nem tudják magukban tartani. Nálunk annyival volt rosszabb, hogy a papám a mamámat hibáztatta (persze nem szóban, de éreztette vele), hogy beteg gyereket szült.
Szia!
Köszönöm a kedves szavaidat. Tényleg nagyon sok szeretetet kaptunk tőle.
Az emberek nagy része sajnos olyan, hogy kineveti a másikat, akinek valami baja van. Az együttérzés és a segítségnyújtás kiveszőfélben van. /Tisztelet a kivételnek!/
Ők csak akkor jönnének rá, hogy milyen is ez valójában, ha velük is megtörténne. Senkinek nem kívánom, hogy beteg babája szülessen, de aki így viselkedik a másikkal, az megérdemelné.
szia Lady!
Ez a kis angyal többet adott nektek, mint hiszed....az a 15 és fél éve nem volt hiába. Egy down kóros kisgyerek nagyon tud szeretni!!! És teljesen önzetlenül. A falubeliek böszmék, és ostobák, hogyha ilyesmiket mondtak, mert egy beteg gyermek is ajándék tud lenni...sőt. Nekem van egy beteg ismerősöm, ő is down-kóros, és mellette van még sok betegsége, de csak csodálni tudom, mert a sok rossz ellenére is imádja az életet, és a szeretteit elhalmozza tiszta, önzetlen szeretettel. Örülök, hogy írtál az öcsidről, biztos egy hatalmas csoda volt...főleg, hogy az orvosok egy hónapot sem adtak volna neki...és látod??? annyira élni akart, és szeretni, hogy megadta nektek azt a 15 évet, amit tudott. Biztos nagyon jó helyre került. Puszi
Sziasztok!
Remény26 férje vagyok. Van egy csodálatos és egyben tragikus hírem. 2010. 07. 18. 14:49 orvosi segítséggel egészséges fiúnak adott életet a feleségem. Márk 3000 gramm és 51 cm-es herceg. Annyira puha és csodálatos és Imádom. Tragikum, hogy a nejem ikerterhes volt és 2010. 07. 17. valamikor éjjel a másik baba szíve leállt és meghalt, nem volt elég erős az életre. Nagyon nagyon szomorú vagyok a nejemmel együtt. A szívem majdnem megszakad és bőgők mint egy taknyos de nem bánom. Új erőt ad, hogy ma a kezembe foghattam a világ legcsodálatosabb teremtményét. Ennél szebb és csodásabb dolog nincs.
Hideg rázott ki és a könnyeim potyognak ,egy ilyen dolgot átélni nem lehetett könnyü .Egy öröl ür marad az ember szivébe..
Sajnálom,részvétem...
Hm...
Talán azt írtam, amit írnom kellett.
Köszönöm, hogy megosztottad velünk az írásodat.
Életed legszebb, de talán legnehezebb részét...
És...
Büszke lehet rá, hogy ilyen testvére van...
Így is. Onnan, fenntről is.
Mosolyog. Talán a könnyein át, ahogy Te is...
Szeretettel: Niki
Nap mint nap átolvasom ezt a cikket...
Valahogy megragadott.
Fáj, de talán azért, mert tudom,hogy minden leírt betű igaz.
Igaz, szomorú, de közben meg valahol egyenlő a csodával.
A Te csodád is volt.
Részese lehettél...
Ez egy olyan "angyali érintés" volt, ami egy életen át kísér majd.
Egy kölcsön kapott Angyal gyermek...
Szeretettel gondolok Rád, Rátok...
Szerintem Ő is....