Egy 2 éves gyermeket el lehet/szabad vinni temetésre? (tudásbázis)

Semmi értelme. tapasztalatból mondom. Az enyém volt kiskorában ( nem tudom , pontosan hány évesen), és jó 20 év telt el, mikor elmondta, hogy ő azt hitte az a halott(halottak), akik lehajtott fejjel, szomoruan ültek. A koporsót észre se vette.

Nem is vettem rajta semmit észre, de most, hogy visszagondoltam, 10 éves lehetett, szóba került 1-2 rokon, és ő megkérdezte; ő még él? Tehát ezek ott voltak régen a temetésen és ezek szerint őket hitte a halottnak a gyerek. Hosszú lett, bocsi.

Szerintem egy gyerek is fél az ismeretlentől, a meg nem érthetőtől (a haláltól), viszont bízik a szüleiben, ha azt mondják nincs semmi baj, nem fog fájni, megvédünk, szeretünk, elintézzük helyetted, neked..., akkor megnyugszik.Ez egy jó állapot!Megnyugtató, hogy vigyáznak rá, óvják, védik, jót akarnak neki, szeretik, és övék a felelősség.

Szerintem inkább itt keresendő a válasz nem a gyerek félelmének hiányában!

Van itt valahol egy pszichológus? Neki mi a véleménye?

Nem fog félni az a gyerek, hogy ő is a föld alá fog kerülni, vagy hogy az ő mindenható halhatatlan szülei is, és akkor mi lesz vele egyedül?

Mert én így jártam! Évekig (!!!!!!!!) újból és újból elökerülő téma volt, hogy " úgye azért ti sosem haltok meg?". Mert én úgy gondolom, ez azért heves szorongást jelent egy gyerekben!!!!

És persze megígérhetem neki, hogy persze mi nem halunk meg soha, de mi van ha mégis?

Szerintem, ha egy anya ismeri a gyerekét, a szíve mélyén pontosan tudja azt a válasz, ami jó, pont az ő kicsinyének!

Kis szösszenet ideillik, tegnap mesélte a kolleganőm, hogy egy ismerősük, rákban haldoklott már hosszú ideje, fiatal srác 30 éves, régóta küzdött, de már többszörösen áttétes volt a daganata, remény semmi, az utolsó két hetében teljes regresszióba ment le, gyerekként beszélt, és élt, karácsonyra játékkatonákat kért...

Kihívták hozzá a pszichológust( kizárólag rákbetegekkel foglalkozik), aki elmondta, hogy nagyon gyakori ez az eset, hogy a betegek az utolsó stádiumba gyerekké válnak, mivel a gyerekek nem félnek a haláltól.

Ez abszolút így van, tapasztalat.

Én anno mikor nagymamám meghalt ott voltam 3 évesen a temetésen.Természetes volt, elbúcsúztam, ennyi.

Nem nyaggattam anyámékat hogy mi lett a nagyival..Tudtam hogy a föld alatt van, és mi is előbb utóbb odakerülünk.

Azóta is természetes az hogy valaha ez lesz a vég.

Szia!

Az én kisfiam 20 hónapos volt,amikor anyukámat temettük.Nem vittem el.

Egyrészt azért nem,mert ilyen helyen pláne nem tudnak a fenekükön maradni,másrészt azért nem,hogy ne ez legyen a mamával az utolsó élménye,emléke.

Azóta eltelt 2 év,mindig úgy beszél a mamáról,hogy ő a temetőbe alszik :(

Öröm olvasni a kedves és empatikus hozzászólásodat :)

Ha amiatt válik ostoba felnőtté, mert a szülei úgy gondolják, hogy két évesen még nem képes feldolgozni egy temetést, a sok fekete ruhás, ijesztően zokogó felnőtt látványát, ám legyen. De talán akkor sem lesz kevésbé ostoba, ha temetésekre jár.:)

S hogy még tovább tetőzzem ostobaságomat, azt sem gondolom, hogy egy kétéves gyereknek tévét kell néznie.

Látom még mindig vannak megrögzött emberek! A halál az élet egyetlen biztos velejárója!!!Mindenki átutazó a földön és ezt egy gyereknek is tudnia kell!!!Sőt vitázhatunk ,tanakodhatunk mi felnőttek ezekről a dolgokró de csak ismételni tudom önmagam a gyerekek sokkal jobban tisztába vannak ezzel a ténnyel mintsem gondolnánk.Ők nem is oly régen kezdték meg a földi útjukat még ártatlanok ,tiszták és emlékeznek! Azzal,hogy megfosztjuk őket az emlékezés , tisztánlátás képességétől válnak olyan ostoba felnőttekké mint azok akik úgy gondolják egy gyerek nem képes feldolgozni az elmúlást!

És még kérdem én! Azok akik azt mondják NE!!!A Ti gyermekeitek nem néznek TV-t???Mert igazán csak ott torzul a gyerek lelke ,születnek rémálmok nem pedig egy temetésen.

Nem kereste a Nagymamát. Tudta, hogy a virágok a Mama virágai, de nem mondtuk neki, hogy látod, abban az urnában van most. Ezzel nem foglalkozott. Nem kell olyasmire is válaszolni, ami még nem is érdekli. A Mama elment. Fenn van az égben, mennyben, várja a következő újjászületést,... (mindenkinek tetszése szerint) és mi most elbúcsúzunk Tőle. Nem keresesi, hogy akkor most hol is van, hiszen megbeszéltük, hogy Ő már nincs itt. Koporsós temetésnél, meg nem megyünk be amíg nyitva a koporsó. Felnőttek egyenként bemennek, részvétet nyílvánítanak, de a gyerek kint marad.

Sajnos az elmúlt 3 hónapban 3 temetésen is voltunk, az utolsón most szombaton, de a kicsit abszulút nem zavarta. Mivel az utolsó kettő kicsit távolabbi rokon volt, felváltva vettünk részt a szertartáson attól függően kinek a rokona volt, a másik meg egy kicsit távolabb sétált a kicsivel. A temetés után meg már senkit nem zavart, sőt mindenki örült neki. Én úgy tapasztaltam (és én is így érzem), hogy jó ilyenkor látni, hogy az élet nem áll meg, és van jövő, és van még minek örülni.

Mit mondtok a kicsinek, ha a nagydarab nagypapa helyett egy arasznyi "váza" körül sír a tömeg?

Hogyan lett a nagypapából hirtelen ilyen kicsi kancsó? Nem döbbenetes ez még egy fenőttnek is?

A kérdés feltevése lehet,hogy vicces, de komolyan kérdezam!

Valószínűleg nem.

Etikettellenes a dolog bizonyára, de nem tenném ki a gyereket egy ekkora traumának. Szerinted mi játszódik le egy olyan gyerekben, aki csak azt látja, hogy rengeteg feketeruhás ember, sír, zokog körülötte?

Nem szabad elvinni. Egyrészt nem bírna magával, fel sem fogná, mi folyik körülötte, csak idegesítené a gyászolókat, ha félpercenként nyafogna, netalántán elkezdene sírni.

Sajnos nem egyszer volt már szerencsém kisbabákhoz is olyan helyeken, ahová nagyon nem voltak valóak, és azt hittem, megőrülök a folytonos bömböléstől. A szülő lehetne ennyire értelmes, hogy gondolkozna, mielőtt cselekszik... Sokan nem teszik meg. :-(

Kis OFF: ugyan nem ide tartozik, de például azon is nagyon ki bírok akadni, mikor egy anyuka elviszi a babakocsis gyerekét TÜNTETÉSEKRE. És csodálkozik, hogy az történik, ami, és még Ő van felháborodva... Az ilyen szülőkről megvan a véleményem. :-/