Dolgozó anyák, hogy oldjátok meg a vigyázást, bölcsiből elhozást ha tovább dolgoztok? (beszélgetés)

Hát akkor most menj be, jelezd a problémát. Hátha nem te vagy az egyetlen.

Anno nekem sokat segítettek a bölcsis nénik, rendszeren kívül is. Inkább nekik fizettem, ha kellett, mert eleve hozzájuk ködődött jobban a gyerek, nem akartam bevonni még egy harmadik személyt is a rendszerbe, és jól is tettem.

Megfizetsz valakit reggel egy órára. Per pillanat jobb ötletem nincs.

Egyébként hogyhogy 7-kor nyit? Nálunk 6-kor nyitott. Az enyém is ott volt áromnegyed hétkor legkésőbb, hogy el tudjam kezdeni a napot.

Esetleg konyhásnéni, valaki nincs ott, aki tudna segíteni? A bölcsivel beszéltél már erről a gondról?

Hát nekem is nagyon nehéz: családi napközi 7-17-ig van, elvileg! Amikor 7 után pár perccel odaérek, akkor csodálkoznak és egyedül van a fiam! :( 15-kor már szeretik, ha hazaviszik a gyerekeket, hogy ne legyen hosszú a napjuk!

Másik gyermekem iskolás 7:15-kor nyitják az iskola ajtaját, ami általában 10 percet csúszik és 16-kor kikísérik őket! :( Tehát ebbe kellene beleférnie a 8 óra munkának + oda-vissza útnak, mert természetesen itt helyben nincs munkalehetőség!!! Segítségem nincs, párom külföldön. Lehetetlen helyzet, egyáltalán nem segítik az anyukákat a munkához!!! :(

Nálunk a bölcsi 6-tól 18-ig volt.

Az ovi (ügyelettel együtt) 6:30-tól talán 18-ig szintén.

Nagyszülők viszik-hozzák a kisfiam, hogy ne kelljen hajnalban kelnie és délután sokáig maradnia. Néha el tudok érte menni, az órisái öröm :)

Nem is tudom mi lenne, ha nem lenne segítségünk.

Nem fura "jelenség" munkanélküliség. :S

Egyébként nálunk 7-től este 6ig van ovi, ha nem így lenne óriási bajban lennék (de még így is sokszor az apja megy érte, mert egyszerűen nem érnék oda). Nagyon nem egyszerű, főleg, hogy nálunk "bébisintér" szóba sem jöhet.

Szar ügy!

Nekem bölcsis lett a lányom,nincs segítségem,sem párom részéről,sem szülők részéről,mindenki dolgozik.A gyerekem ráadásul extrán beteges 1 hét bölcsi,egy-két hét otthon.Abba kellett hagynom a munkát,jelentkeztem egy 3 hónapos tanfolyamra de azt is csak nagy nehézségek árán tudtam teljesíteni.Végül meghoztam azt a döntést,hogy oviig,ami még egy háromnegyed év,nem fogok dolgozni (vagy ameddig meg nem erősödik az immunrendszere) szerencsére a párom keres annyit,hogy megéljünk belőle (nekem még jár a gyes) bár nem jönne rosszul egy plusz fizetés,de annyit úgysem keresek az én szakmámmal,hogy abból még egy babysittert is kitartsak.Elég lehetetlen helyzet,de mivel a lányommal kórházban is voltunk nem egyszer,hát ezt a döntést hoztam.Bocsi,ha hosszú és unalmas voltam,de jól esett most ezt kiírni magamból...egyébként nagyon elkeserítő,de a meddig nem éhezünk és minden csekk be van fizetve addig úgy érzem ez a helyes döntés...aztán gőzöm nincs mi lesz majd a jövőben,ha ilyen kis beteges marad (bár tapasztalt anyukák szerint az első 1-2 év ilyen) de majd megoldódik ez is valahogy :)

Te örülj hogy van segítséged,és kérj is,ha szükséges,hidd el,a környezetemben azt látom,hogy az anyák 90%-a csak úgy tud dolgozni,hogy van segítség...bár megértem,hogy zavar...

Neked már unokád van?

Nem gondoltam volna. Azt hittem fiatalabb vagy nálam.

Úgy, hogy eleve csak úgy lehet munkát vállalni, hogy odaérjél. Ez nyilván eleve szűkíti az eleve nem bő lehetőségeket.. Itt Pesten nekem sikerült 6 órást találni - mert a férjem se hozni, se vinni nem tudta őket - de azért aki egy kissebb községben próbálkozik, hát nem irigylem.

Nekem segítenek anyukámék, de minden nap nem tudnak, ahhoz messze laknak, meg még anyukám is dolgozik, azért megvan a saját életük...

Rossz?

10 év távlatából is a legjobb döntés volt a bölcsi, pedig nekem a két nagy 10 és 7 hósan ment. Ők is húztak oda, ha épp szünet volt, hogy mikor megyünk már. A gondinénijükkel a mai napig tartjuk a kapcsolatot. Ma is azt mondják a gyerekek, hogy életük legszebb időszaka volt.

Én meg nem éreztem úgy, hogy a gyerekezés mellett nem teljesítem a kötelességemet, nem tanulok, nem dolgozom. És nincs olyan emlékem, hogy nem lettem volna "eleget" a gyerekekkel.. Ahogy kijöttünk délután, mentünk játszóra, hétvégenként meg minden fele. Ha betegek voltak, de már nem nagyon, jöttek velem az egyetemre.

A harmadik gyerekem 2 évesen ment, ős is szereti a bölcsit. Most a negyedikkel vagyok itthon, és bizony nem hiszem, hogy több időm lenne a gyerekekre, mint a bölcsizés mellett.. Mert ebben nem csak az a segítség, hogy "nincs otthon", hanem a megfelelő táplálása is meg van oldva, sőt, ha sűrű otthon az élet még a levegőztetése is. (Már aki eszik bent rendesen, hálisten az enyémek ettek). Szóval este elég egy szelet kenyér, és hétvégén se történik semmi, ha inkább kirándulunk főzés helyett..

Nyilván másfajta élet ez, mint aki sokáig otthon van velük, de semmiképpen nem rosszabb. Hosszútávon meg általában kiegyenlítődik az időfaktor is, mert valljuk be, kevésbé pattan le a család anyagilag, és nem 10 éves korukban kell elkezdeni hülyére hajtani magát anyukának is.