Dohányzásról és a dohányboltokról

Jó döntés volt, hogy az állam megpróbált gátat szabni annak, hogy a korosztály számára elérhetőek legyenek ezek a termékek?

Alapvetően nem lett volna rossz ötlet. Az átállás lebonyolításával persze lehet vitatkozni. Alapvetően felmerülne az, hogy aki az új törvény hatályba lépése előtt egy bizonyos időszakban (pl. utolsó 10 évben legalább 5 évet) foglalkozott ezzel, annak alanyi jogon adni egy rövidebb időtartamú koncessziót. Mégis azt mondom, hogy a könnyebb ellenőrzések elősegítése miatt valamiféleképpen határt kellett szabjanak annak, hogy egy településen hány hely árusíthat ilyen termékeket. Az pedig, hogy mennyire sikerült ez jól vagy kevésbé jól. Ezen lehet beszélgetni, vitatkozni. Azt viszont szintén nonszensznek tartom, hogy egy üzlethelyiség ablakait elsötétítettnek mondván, "ne lássák a gyerekek, hogy mit árulnak bent", viszont több tíz méterről látható, kivilágított emblémával hirdetik azt, hogy "Nemzeti Dohánybolt" működik ott. Ahogy azt kereskedőktől és bizony édesapámtól tudom, hogy már legalább 20 évvel a szigorítás előtt is az volt a szabály, hogy cigivel és alkohollal nem szolgálhattak (volna) ki 18 éven alulit. Ezt viszont főleg a maszekok egy nagyobbik része nem tartotta be.

A kiszolgálás ellenőrzése és annak sikere?

Ezt szintén tapasztalatok alapján merem leírni, hogy nagyjából az első (talán 2 vagy 3) évben volt ez sikeres tendencia. Talán éppen azért voltak akkoriban a dohányboltosok is óvatosabbak, mert tényleg napi, de legalább heti szinten is hallható volt, hogy milyen következményekkel járhat, hogyha lebukik azzal, hogy kiskorút szolgál ki. Ráadásul mindezt úgy, hogy elvileg kiskorú nem is léphetne be a dohányboltba még úgysem, hogy sem az üdítők, sem az energiaitalok, sem az újságok, sem az édességek, sem a jégkrém vagy fagylalt, sem a kávé nem korhatáros termék. A tapasztalat az, hogy a fentebb említett 2-3 éves átmeneti periódus alatt a megelőző időszakhoz képest kevesebb 12-17 éves szokott rá a dohányzásra. Az azóta eltelt közel dupla annyi időben pedig ugrásszerűen megnőtt ebben a korosztályban az "új" cigizők aránya. A szülők gondolkodása vagy egyes kereskedők félelemérzete változhatott meg, azt nem tudom.

Egyet lehet-e érteni azzal, hogy egy korhatáros üzlethelyiségben korhatárhoz nem kötött termékeket is árusíthatnak?

Igen. Azért, mert tudni kell, hogy a dohánytermékek hatósági zárjegyes termékek (ahogyan egyes szeszes italok is), vagyis sem többért, sem kevesebbért nem adhatja, mint azt az adott termék gyártója vagy az állam által megszabott ár. Ezzel szemben az üdítők, energiaitalok, jégkrémek, édességek, nassolni valók mindegyike un. szabadáras, vagyis annyiért adja, amennyiért akarja. Így pedig lényegében haszna első sorban ezeken a termékeken van. Ebből a haszonból tudja a bérleti díjat, az üzemeltetést kifizetni és bizonyos értelemben folyamatosan feltölteni az üzletet.

Fiatal sportolók dohányzása?

Felmerül bennem az a kérdés, hogyha egy fiatal éveket tölt el edzésekkel, meccseken való részvétellel, akkor miért is szokik rá erre a káros szenvedélyre?! Nem biztos, hogy kizárólag azért, amiért a többi kortársa, vagyis hogy nagyoskodjon, az idősek befogadják maguk közé. De, akkor miért is?! Ez számomra úgy is talány, hogy nálunk is volt sajnos nem egy csapattársam, aki rendszeres dohányzó volt. Erről ráadásul az edzőnk is tudott. Mivel még tudta tartani az eredményeket és pl. a fiúcsapat egyik húzóembere tudott maradni, így nem rakták ki a csapatból. Valójában vele beszélgetve sem kaptam igazi magyarázatot, merthogy még ő sem igazán tudta megmondani. Ahogy egyik ilyen fiatal sem tud logikus magyarázatot adni, hogy egészségmegóvása miatt sportol, majd egy az egészségre nem kis mértékben káros eszközzel él.

Vallomás a végére:

Ha jól emlékszem, akkor úgy 15 éves lehettem, amikor életemben egyetlen egyszer rágyújtottam. De jó esetben talán kettőt szívtam a cigiből, mert úgy köhögtem tőle, mint az állat, így eldobtam. Sem előtte, sem azóta nem gyújtottam rá.

Igen! Alkalmam lett volna és máig lenne rá bőven, hisz édesapám több, mint 30 éve dohányzik. Eleinte hobbi dohányos volt. Ami elmondása szerint abból állt, hogy amikor nyaranta eljárt bulizni a haverjaival, akkor egyszer-egyszer rágyújtott. Igazából csak akkor szokott jobban rá, amikor abbahagyta a sportot, aminek már lassan 17 éve.

Megjegyzés:

Remélem, hogy e cikkemet senki nem fogja támadásnak venni.