COVID, ahogy mi megéltük

Tavaly szeptemberben kezdtem a közgazdasági egyetemet. Ezáltal a párommal, valamint több volt osztálytársammal (akik szintén jöttek egyetemre csak általában más-más szakra) közös albérletbe költöztünk.

Megegyeztünk anyuékkal, hogy minden hónap utolsó hétvégéjét, valamint a karácsonyi ünnepeket otthon töltöm. Ennek megfelelően készültem is, amikor szeptember 23-án jött a hír, hogy öcsém COVID-os, így az első hazautazás a szüleimhez elmaradt.

Ezért úgy gondoltuk, hogy egy héttel előrébb hozzuk és leutazunk a vőlegényem szüleihez, öccséhez. Le is beszéltük, majd szeptember 25-én lejöttünk. Aztán szeptember 28-án reggel hazautaztunk. Ezt követően október 1-jén este jött a hívás, hogy mind a leendő sógorom, mind a leendő anyósom-apósom is COVID fertőzött. Bennünk az ütő megállt. Mi ugyanis nem csak ketten lakunk az albérletbe, hanem rajtunk kívül három pár is. Mi azonnal önkéntes karanténba vonultunk és tájékoztattuk a lakótársainkat, ill. a háziorvosunkat is. Végül október 3-án teszteltek bennünket. Mindkettőnk tesztje pozitív lett. Nagyjából 12-15 nap alatt lefutott. Tény, hogy akkor lényegében a lakótársaink is karanténba kerültek. Át is ment mindenkin a vírus. Mindenki lábon kihordta. Eközben öcsém révén a szüleinken is végigment. Szerencsére náluk is enyhe tünetekkel.

Aztán valamikor áprilisban jött a következő fekete leves. Amikor már azt gondoltuk volna, hogy minden rendben lesz, akkor az öcsém ismét pozitív tesztet produkált. Az első két napon csak a szaglásának és ízérzésének hiányára, valamint fáradékonyságra panaszkodott. Aztán belázasodott. Miután három napig nem tudták neki 39°C alá csökkenteni a lázát és egyre inkább panaszkodott, hogy levegőt sem kap rendesen, bevitették anyuék a kórházba, ahova sem aput, sem anyut nem engedték be. Kiderült, hogy hiába volt kint viszonylag meleg, a testvéremnek kétoldali tüdőgyulladása van. Emellett szívizomgyulladást is megállapítottak nála, amire még panasza sem volt. 10 napig volt kórházban. Ebből az első három napban sajnos oxigénellátásra is szorult. Tíz nap után volt olyan állapotban, hogy az otthoni gyógyszeres kezelés újfent elegendő lehetett az orvosok szerint, így hazaengedték. További 6 nap volt, amire még azt kell mondani, hogy borzasztó volt. Étvágytalanság. Ha még is evett valamit, akkor azzal valamilyen formában újra találkozott. Bágyadtság, nagy mértékű hangulatingadozás, ízületi- és izomfájdalmak, nehézlégzés. A nehezebb légzés még fent áll nála, hogy a szívgondok is. A többi vagy teljesen elmúlt vagy alig-alig jön elő.

Szóval nagyjából fél évvel a második felépülését követően, ami megmaradt és az orvosok szerint sajnos nem is fog soha eltűnni: a kialakult szívritmuszavar, tüdőbetegség (a bal tüdőlebeny 40%-ban károsodott).

Mik lettek a következmények?! A versenysportnak annyi, az iskolai tesiórákon sem vehet aktívan részt. A légzése nehézkes.

Mi okozott némi javulást nála?! A kérdés jogos. Az oltás kicsit enyhítette a szívpanaszokat, a légzése ugyan még mindig nehézkes, de nem kell 20-30 méterenként megállni, hogyha pl. boltba megyünk, mert befullad. El tud menni akár 5-600 métert is. Bár szaporodik a levegővétele, de néha már többet is megy megállás nélkül. Ízületi- és izomfájdalmakra egyáltalán nem panaszkodik már.

A múlt heti kontrollon annyit mondott anyuéknak a doki, hogyha a tavaszi oltatlanság mellett a mostani mutációs vírust kapta volna el, akkor lehet, hogy még rosszabb - akár végzetes - következményekkel is járhatna ránézve.

A történetet a szüleink és a testvérem kérésre osztottam meg. Senkit nem szeretnék semmire rábeszélni, ill. semmiről lebeszélni. Csak olvassa el figyelmesen, hogy egy éveken keresztül, évente többször is vizsgált fiatal fiúnak mivel járt a COVID, míg az idősebbek, akik esetleg betegebbek (pl. nagyszüleink, szüleink) lábon kihordták.