Babyjó született

Igazi első látásra szerelem a miénk. 2006. májusában ismerkedtünk meg, rá 1 hónapra már együtt is éltünk, és terveztük a közös jövőt.

Szeptember 18-án van a születésnapom, viccesen egy pozitív tesztet kértem a páromtól. Átbeszéltük, hogy mi tényleg szeretnénk egy babát, tehát póbálkozunk. A szavakat tett követte, sikerrel jártunk! Ott volt az a két bizonyos csík a teszten! Mikor a második teszt is minket igazolt, a párom nyakába ugrottam és megkérdeztem: Ugye vigyázol ránk? Azonnal értette miről beszélek.

A terhesség a kezdeti émelygést leszámítva tökéletes volt. Mint abban a bizonyos Nagy könyvben. A baba tökéletesen fejlődött. A 16. héten AFP vizsgálatra mentünk, aminek nem lett jó az eredménye, újabb vizsgálat, újabb rossz eredmény, és a teljes összeomlás. Valami baj van. A védőnőm, aki egy tündér nyugtatott, ez nem jelent semmi biztosat, majd a genetikai ultrahang pontos képet ad. Így is lett, szó szerint. 19 hetesen került sor a vizsgálatra, egy nagyon közvetlen doktornő ultrahangozott. Hála Istennek semmi eltérést nem talált. Viszont bizonyosságot adott arról, amit a kezdettől mindketten tudtunk, fiút hoz nekünk az a bizonyos gólya!

A terhesség hátralévő része teljesen zökkenőmentes volt, április 7-én hárman álltunk az anyakönyvvezető elé, és míg én és a párom igent mondtunk, a fiunk megmutatta, ő még mindíg meg tud fordulni a pocakban!

Június 18-ra voltam kiírva, de az én fiam nem akart kibújni; minden nap vizsgálat, NST. 21-én este megbeszéltük Babyjóval (ez a becenév Apa találmánya, azóta is így hivjuk), hogy holnap már szülni megyünk, nem vizsgálatra. A baba szót fogadott, 7 órakor, mikor felálltam az ágyról, elfolyt a magzatvizem, fájások sehol. Riasztottam a páromat, aki épp akkor tartott haza az éjszakai műszakból, hogy siessen, mert szülni megyünk. Nyugodtan helyeselt, majd letette a telefont. Fel sem fogta, mit mondtam. Fejér megyei lévén elindultunk a székesfehérvári kórházba, ahol az adategyeztetés után a vajúdóba küldtek. Sajnos a párom nem tarthatott velem, mert mások is voltak már, ilyenkor az apuka csak a szülőszobába mehet be. Fájásaim 9 órakor kezdődtek, 5 percesek voltak egészen délután 6-ig. Ekkorra már kiürült a vajúdó és a párom is csatlakozhatott hozzánk. Nem tágultam semmit reggel óta. Az orvos csak várt, és annyit mondott, megszüli maga ezt a babát. Meg én, de hogyan, ha elfogy minden erőm a fájások alatt. 6-tól két perces fájásaim voltak, könyörögtem, hogy segítsenek, de semmi. Nem tágultam. Az orvos azt válaszolta, 24 óra után adhat oxitocint, addig nem, próbáljak aludni. Aki tudja, milyenek az intenzív 2 perces fájások, nem kéri ezt. Megkaptuk azt a szülőszobát, ahol ágy is van, hogy valahogy átvészeljük az éjszakát. Másnap reggel még mindíg csak két ujjnyira voltam nyitva. Bekötötték az oxitocint és vártunk. Először 10 egység egy óra alatt, és semmi, délben már 60-ra növelték az adagot. Semmi változás. A labdán gyengült Babyjó szívhangja, igy nem maradt más, mint a zuhany és a séta, feküdni nem bírtam. A szívhang miatt végig gépen voltam, így az utolsó 6 órában már a zuhany alá sem engedtek.

Délután 4 órakor már egész testemben remegtem a kimerültségtől, ekkor hívták be hozzám a megmentőmet, Dr Vegera Attilát. Azonnal mentünk a műtőbe.

2007. június 22-én 16:30 perckor (33 óra vajúdás után) egészséges kisfiunk született 3880 grammal és 59 cm-rel. Apa a műtőben is velünk volt, amíg Babyjót ki nem emelték. Utána vele ment, hogy "vigyázzon rá".

Anya lettem egy pillanat alatt. Amikor megláttam a kis arcát, földöntúli boldogság lett úrrá rajtam.

Imádom ezt a kis jövevényt, aki pár nap múlva 6 hónapos lesz, és élete első karácsonyára készül. Nagy és aktív baba, 7450 gramm, és 70 cm, kúszik hátra, és sokat beszélget velünk.

Köszönettel és hálával tartozom Dr Vegera Attilának aki hozzásegített ehez a csodához,Molnár Krisztinának a védőnőnknek, és a páromnak, hogy kitartó és odaadó apuka, valamint szerető férj!

Semmit nem bántam meg, a szerelem töretlen, és tudom, ez a kapcsolat egy életre szól!