Csonka család és ennek kihatásai (beszélgetés)

Ha ez csak annyin múlik, hogy mennyire nem hasonlítok Anyukámra (akit egyébként imádok, szóval nem leminősítés), akkor ilyen problémám sosem lesz... :)

Köszönöm!

Kedves .Bunny. és Alisza!

Mindkettőtök alkoholista apával volt " megáldva ". Gondolom édesanyátok sokat szenvedett emiatt.

És Ti is szenvedtetek. Gondoljátok át az alábbit:

Ha nem édesanyátok viselkedési mintáját követitek, sokkal nagyobb eséllyel találtok magatoknak nem ivós párt.

Ha viszont szeretett anyukátok viselkedésmódja szerint gondolkodtok, akkor nagyon hasonlóak lesznek ennek a következményei. Valóban "bevonzzátok" az alkoholt szerető társat, mint ahogy ő is tette. Szóval gondoljátok meg, mert az ugyanolyanból csak ugyanaz sül ki. Nem tudom érthetően írtam-e le? Szeressétek anyukátokat, ez természetes, viszont csak a saját eszetek szerint gondolkozzatok és döntsetek.

Az alkoholizmus nem lehet az élettel vállalt szükséges rossz. Az alkoholizmus maga a tragédia. Vegyétek komolyan....

Sok erőt kívánok!!

Az jó, ha sikerült őket elkerülni. :)

Az enyémnek is "csak" az a baja, de abból alakult ki a csonka család is.

Az enyémnek csak a pia volt a baja, más nem. Viszont én sem szeretnék kötekedős, piás hapsit(eddig nem volt, még 5 percre sem ilyen) :)

Én kitudom zárni. :)

Hatások?Kinél mi,és mennyire.

Nagyon sokmindentől függ mik lesznek a következményei.

Függ az egyénen,mit cselekszik, hogy reagál,mennyire akar változtatni,a későbbiekben milyen életet akar élni.Lehet negatív, de főként pozitív következménye is.

Én nagyon gáz családba születtem,mégis normális életet élek.És a fő példa nem kövessem el amit ők, ennyi...

sokan most veszítik el a saját lakásukat...

lehet kirakja...de van helyette 1 millió :))

Nem élsz álomvilágban.

Hadd kérdezzem meg, hogy te mit választottál.

Hol élsz?

Saját lakás? Öröklakás? Albérlet? Szülői ház? ... ?

Az lemaradt a végéről, hogy:

"És kívánom a világbékét!"

Csak viccelek :)

De tényleg jó lenne ...

én is ezt mondtam, hogy részben nem feltétlenül volt jó, mert aki csak kényszerből ment férjhez, az tuti nem volt így boldog...

de manapság meg semmi olyan korlát, vagy határ, vagy legalább "sorvezető" nincs, ami segítené az előbbrejutásod... ha tetszik a szinglilét, akkor ez tényleg egy jó világ.. de szerintem a legtöben nemanniyra erre vágyunk, hanem nyugodt családi életre... és aki sokat csalódott, az rájön, hogy nem a rózsaszín felhő, és a fergetes szex az, ami állandóan kell (ergo, nem kell mindig olyannak lennie egy kapcsolatnak, mint az első két hónapban)...

persze a régi, meg a mostani közt valami arany középút kéne... nem kell rákényszeríteni senkit olyan kapcsolatra, amit nem akar... de közben meg valami határ kéne, hogy ne ilyen lazán lépjen ki mindenki a kapcsolatokból... nem törvényre gondolok, hanem valami olyan nevelés, szocializáció, ami megtanítja az embereket értékelni a másikat, és küzdeni a kapcsolatért, a családért...

szerintem azért a legtöbb emberre ráférne valami terápia, vagy prterápia a párokra.. persze nem a késdobálós periódusban, ahnem még előtte...

Na de az legalább az ÉN lakásom.

Az albérletből meg kitehet a főbérlő bármikor ...

Na de akkor legyek albérletben?

Ami sosem lesz az enyém, és mégis egy rakat pénzt kifizetek rá?

szerintem ez csak rajtad múlik, hogy happy end lesz-e :)

senki nem mondta, hogy az élet könnyű :D a mostani világ meg nem túl emberbarát, az is tény... de ha akarjuk, akkor azért megtaláljuk a magunk kis boldogságát szerintem :)