Csalódtál már a szüleidben? (beszélgetés)

Sajnos igen és nem is egyszer.

Voltak az életemben meghatározó események mikor szükségem lett volna rájuk de nem voltak mellettem csak a testvéremre számíthattam..

Van bizony:)))

Az ilyenekre mindig azt mondom,"jajj,néha olyan nehéz szeretni!":)))

Na ez nálam is hasonló, persze ha a fejlődést nézzük. :O)))

De nem mindenki fejlődik. Vannak szülők, akiktől még akár az is jobb, ha az ember távol tartja magát.

Ez persze szélsőséges eset, de ilyen is van.

Igen,"csodás érzés,hogy mindég mellettem álnak",számíthatunk egymásra.

Nekem,az idő múlásával,csak egyre jobb lett velük a kapcsolatom,igazi védő angyalaim,nem ülnek a fejemre,de mindég ott vannak ,ha kell.:-))

Mondjuk az egész családunk,nagyon összetartó.

Ők azok a fajta emberek,akik a saját példájukkal járulnak hozzá mások fejlődésehez. A legnagyobb bajban is kitartanak egymás mellett. Nagyon szeretik egymást,volt olyan,hogy egy fiatal pár,jóismerősök voltunk,azért hívták meg az esküvőjükre őket,/minket/,mert azt,mondták ők a példaképük!

A szülők is "fejlődnek a szerepükben",ha pl. az anyukámat nézem,észbontó amiken keresztülment,sokkal jobb ember most mint gyerekkoromban volt,sokat fejlődött.

Így van, én értettem is. Viszont ha ezt a gondolatmenetet továbbvisszük, akkor jön ki az, hogy ne akarjunk körvonallal határoltak lenni, mert akkor csalódni fogunk. (ami nem tragédia, de minek).

:O)

Egyébként ezt elsőnek nekem egy kineziológus bácsi mondta kb. 6 évvel ezelőtt.

Úgy mutatta meg, hogy rajzolt a papírra egy kőrt és azt mondta, hogy ez a pillanatnyi tudásod és amikor ezen kívül történik valami, akkor csalódsz. Utána nagyobb lesz a kör, mivel benne lesz már az a tapasztalat és akkor megint a körön kívüli rész lehet a csalódás alapja.

És így tovább.

Azaz tágul a tudásunk :O)))

Na ezt honnan ókumláltad ki?

Melyik volna az a bizonyos könyv?

Per pill a saját gondolataimat írtam le,én így vélem,mert így tapasztaltam.Lehet másokkal egyező véleménye bárkinek könyvektől függetlenül.Mindenki változik,ez így igaz,ezért nem szabadna önmagunk hitét kivetíteni rá,és akkor nem képzelhetnénk azt hogy benne csalódtunk.