Hűség: Csalódtál már magadban? (beszélgetés)

"Igen, többször, mert nem mertem szembeszállni, harcolni az igazamért, pedig azt hittem eleinte hogy megteszem, bátor vagyok, de tévedtem!"

Köszönöm, h megfogalmaztad helyettem.

Remélem mostmár nem lesznek ilyenek, mert addig amég be nem kattant a hülyeség addig naonnaon szerelmeses voltam :")

Most megint érzek magamban ilyesmit :)

Örülök én is magamnak :P

Szia!

Örülök, hogy így döntöttél, hisz senki nem érdemli meg, hogy a párja kételkedjen a kapcsolatukban...

Ha tényleg úgy érzed h hiányzik, jól döntöttél... Örülök neki...

Köszi :)

De most h belegondoltam... Nem mégh megcsalni nem tudnám d otthagyni sem...

Szóval a másiknak nem is reagáltam...

Nem bírnám elképzelni nélküle.. Fel is hívtam egyből h hiányzik... Ez most ugye joo?

Az első barátod?

Engem az első barátom (F)6 év után dobott ki, ugy hogy közben már ismerkedett valaki mással, velem meg készült összeköltözni. A 3. csak később derült ki... Én azt mondom sajnálat ide vagy oda, ne várj tovább, mert maradandó sérülést okozol neki... 24 éves leszek lassan, picit több mint 1 éve h kidobott, és igaz, hogy van azóta már valakim, akit jobban szeretek, mint valaha bárkit is, de (F)-nek soha nem fogok megbocsájtani... Ne várj semmire, ülj le vele, és beszéljétek meg a dolgokat, jobb tulleni rajta...

Ha bármiben segíthetek, privátban megtalálsz... :)

Az egy dolog, de magadat se bántsd.

Nagy levegő és őszinteség. Előbb-utóbb úgyis megérsz rá, csak kérdés, hogy meddig tudod és akarod húzni, illetve mennyire lesz kínszenvedés. Van, aki még egy évig halogatja a szakítást, és csak rossz emlékek maradnak meg utána.

Magamban??

Azt hiszem magamban nem...még:-)

Félrelépni nem fogok az biztos. Nem tudnám vele megcsinálni...

Annyira fura a barátom az első barátom az első komoly sokmindenben az első... Nem tudom milyen szakítani... :(

Nem akarom megbántani őt...

Még szerettem volna (ezek után föleg) bemenni hozzá, de már nem engedtek, sajnos szombaton meghalt, tegnap volt a temetése:-(((

Egyetlen dolog ami pozitiv, ha lehet ilyet irni, hogy nagyon szép kort ért meg, idén juliusban lett volna 88 éves és nem volt beteges az utolsó 10 évben minden nap hozzánk járt ebédelni, nagyon szoros kapcsolat volt közöttünk ezért is visel meg ennyire. Te apukáddal mi történt azóta, remélem meggyógyult???

Sziasztok!

Én 2 éve vagyok benne egy kapcsolatban amiben voltam nagyon szerelmes is d mostanában úgy érzem már nem az igazi... Ráadásul nemrég felütötte a fejét a harmadik személy is... Nálam... Próbálkoznak nálam és nekem eléggé teccik a srác...

De úgy érzem nemtudok szakítani.. Pedig legszivesebben rohannék a "harmadikhoz"...

Annyira rosssz :((((

Utálom magam h még a gondolatomban is megfordul h elhagyom v megcsalom d nagyon nagyon érdekel a srác :((((

Mi kell csinálni ilyenkor??? :"((

Crystall!

Szerintem ez teljesen normális, nem gondolom, hogy ezzel megbántottad volna, biztosan érezte, mennyire fontos neked. Én apukámnál voltam így, hogy amikor bevitték, nem bírtam ki, hogy nem látom, aztán bementem és potyogtak a könnyeim, nem tudtam visszatartani, egy értelmes mondatot se tudtam mondani, s láttam, ahogy fekszik elgyengülve és megszakadt a szívem. Még apu mondta, hogy inkább menjünk (anyuval voltam). Elég szar érzés volt nekem is, hogy így viselkedtem, bár tudom, ez Nálad más, mert valószínű, búcsúzás volt. De ő már annyi mindent megélt és látott, hogy biztosan nincs okod magadra haragudni, nem értette félre a tettedet. Mi történt egyébként azóta?