Csak jó anyák vannak? (beszélgetés)
Nagyon relatív, hogy ki a jó anya.
Jó-e, ha nem érdekli a háztartás, a bevásárlás stb viszont imádja a gyerekét, minden pillanatban ott van, rengeteg a közös program, mindig mennek valahová. Úgy tűnik az élete csak a gyereke körül forog?
Jó-e, ha pipec módon minden rendben és tiszzán vasalva és megfőzve, bevásárolva és a helyén, közben rezignált, csapzott és türelmetlen, mert igazából semmire sem jut elég ideje, a gyerekre sem?
Jó-e, ha eljátsza a Tündérnagyanyó szerepet és az előző kettő keveredik benne közben termetes asszonyság lett belőle, akinek teljesen mindegy hogy néz ki és a férje is leginkább átnéz rajta?
Vagy az a jó anya, aki fitt és konditerembe jár, műkörmei színe a sminkjéhez igazodik és a gyereke addig van a közelében, amíg elviszi a konditerem gyermek megőrzőjébe? Viszont a férje büszkélkedik vel, mint egy díszpinttyel?
Hol a megfelelő egyensúly?! Ki valójában a "jó" anya?
Lehet mondani és szinte hallom a felhördülést, hogy igen, lehet egyensúly. Igen, aszerint kinek mi a fontos. Mert amit fontosnak tart, azt teszi előbbre és éli az életét, boldog.Aki pedig boldog, az képes magát elfogadtatni a csaladban olyannak, amilyen. Őt olyannak fogják szeretni, mert őt szeretik és nem azt amit tesz.
Nem akarok senkivel vitatkozni, csak a véleményem írom és megpróbálok objektív maradni.
Sokfélék vagyunk és aki nem képes elfogadni önmagát, az gondolkodjon el. Nem kell amőbát játszani és mindenütt, mindenben tökéletesnek lenni. legyen mindenki őszintén önmaga. Akkor kerülnek helyére a dolgok.
Erdekes szempont, tetszik :)
Szerintem senki sem hiszi azt, hogy vannak tokeletes, hibatlan anyak. Nincsenek, ahogyan hibatlan emberek se, ugy altalaban.
Ami engem illet, mindent osszefoglalva a jo anyasagra valo torekedes lenyege az, hogy biztositsuk a gyerek(ek) jo kozerzetet.
Ennek a kozerzetbiztositasnak tobb aspektusa van, beletartozik nyilvan, hogy ne ehezzen, ne fazzon, stb.; tisztantartas (ha pisis/kakis, tisztaba teszem, levakarom rola a taknyot, stb.); kielegitem a kivancsisagat, a tarsasagigenyet (beszelgetesek, jatekok, mese, stb.); figyelek a jelzeseire: eszreveszem, ha faj valamije, ha art neki valami, es gondolskodom rola, hogy szakember (orvos) is lassa. Biztositom a biztonsagerzetet a hatarok felallitasaval (ezt sokan nem tudjak sajnos, mennyire fontos dolog), felkeszitem az eletre a hazi- es egyeb munkakba valo bevonassal, tarsadalmi normak tanitasaval (ertsd pl.: nem harapjuk meg a masikat, mert az faj neki). Meg nyilvan sok-sok olelgetes, puszilgatas, hancurozas, azt szeretik :)
Elottem van tobb jo anyai, egy rossz anyai, egy jo es het besorolhatatlan apai pelda, ugyhogy igyekszem mindegyikbol kigyomlalni a (szerintem) hibakat, es megtartani a jo dolgokat.
Hogy mennyire sikerul majd, annak csak a kovetkezo generacio lesz a megmondhatoja :)
Szerintem nem létezik tökéletes anya és tökéletesen rossz anya sem. Az ideális az, amikor az anya pont "elég jó" ahhoz, hogy egy tisztességes, egészséges lelkű embert felneveljen. Sokan beleesnek abba a hibába, hogy tökéletesek szeretnének lenni, és ez miatt a gyereküknek teljesen torz személyisége és identitása lesz. Ezzel szemben léteznek az "elég rossz" anyák.
Szerintem e téma felvetésének a nehézsége abban áll, hogy szinte lehetetlen meghúzni a választó vonalat az "elég jó" anya és már "elég rossz" anya között. Melyik anyára mondjuk, hogy még jó, és melyikre, hogy már nem? Megválaszolhatatlan kérdés.
Azok, akik tagadják a rossz anyaságot sokszor azért teszik, mert a szüleik (a múltban legalábbis) sérelmeket okoztak nekik. A sérelmeiket a probléma és a múltbéli események tagadásával és elfojtásával próbálják kezelni és enyhíteni. Védekezési mechanizmusként pedig elkezdik idealizálni a szülőt, mintha Isten lenne, akinek a tökéletessége megkérdőjelezhetetlen.
Nem arról szólt a fórum, h annak kell lennie. Hanem arról, hogy mért kellene úgy tenni, mintha mindenki az lenne. Vagyis a képmutatásról.
Aki nem rossz, az már jó. :)
Miért kellene, hogy minden anya jólegyen?
Az anyák is csak emberek, jó és rossz tulajdonságokkal.
Pl. én sem vagyok jó anya.
De rossz sem.
Csak egy egyszerű gyarló ember vagyok.
ez a fórum nem az én helyesirásomról szól.
kötekedésből jeles!
erre a hol tarthatna az ember nemrég olvastam egy szerintem bölcset. egy olyan lány írta, aki balesetben elveszítette a fél lábát, combból, és műlábbal él azóta.
szóval ő mondta, hogy fontos, ha előtte se voltunk jégkorcsolyázók, ne gyötrődjünk azon, hogy eztán se lehetünk.
Hát valahogy így. Tök mindegy mi lett volna ha, ennyire kell a jelenben élni, hogy azt tudjuk értékelni amink van, és nem azon szomorkodjunk amink nincs.
mondjuk nekem is mondta anyám, hogy nélküle mi lett volna belőlem. CSak pont ott volt a tesóm, aki egyből mondta, mi lett volna :D de őszintén? inkább nevetek rajta. Így is olyan a munkám amit szeretek, sőt, ha arra indulok is valszeg csinálnám ezt is amit most, szóval nem mindegy mi lett volna? a fene fog keseregni rajta, nem éri meg az élet. Persze van hogy az ember eszébe jut, vagy másnak elmondja okulásként, de ennyi. utólag tökmindegy, le kell vonni a tanulságot, és kész. Mást nem nagyon lehet tenni a múlttal.
Igen, sok dologban igazad van. Mindenki maga felelős magáért, és persze nem az a fő, hogy kitől mit kapott az ember, hanem hogy azzal mit kezd.
Nem nyalogatom a sebeim, amilyen vagyok, azt magamnak köszönhetem, rengeteget tettem érte és büszke vagyok magamra ezért. De azt is tudom és látom, hogy ha máshogy indul az életem, akkor jóval előrébb tartanék.
Valóban mintáből tanulunk, de a fejlődéshez szeret (is) kell. Mintát azt lehet pótolni kívülről is, a szeretet már nehezebb.
Minél rosszabb anyja van valakinek ő annál jobb anya akar lenni szerintem. Legalábbis én így vagyok vele.. Nekem nem volt jó anyám és tudom hogy én soha nem fogom elkövetni azokat a hibákat,rossz dolgokat amiket ő (nem verés, hanem nem törődés meg lelki bántás,nem elfogadás stb...)
Ha nekem nincs Drága jó Nagymamám már nem tudom hol lennék...
Megtisztelt! :)
Néhányan kifejezetten agyatlan hülyének tartanak, pedig csak a jó Isten adott némi humort.
Nem szoktam, mert én is magamból indulok ki, és nem is akarok olyan lenni, mint azok, akik rendre megsertésednek" alapvető dolgokon.
igen ez a könnyebbik út.
Szerintem azért hogy mindent rosszul csinál valaki, az nagyon ritka. Én pl azt gondolom, a jó dolgokat érdemes átvenni, ami nem volt jó, arra meg valami saját megoldást kitalálni, hogy jobb legyen. Ebben is működhet a fejlődés.
off, csípm a szavazásaid ;)
on, ne is sértődj meg! legalább valaki nem vegyen már mindent szeméylesnek :)
Én azt mondom hogy a minta lehet ellenminta is!
Ha nem tetszett a szüleim nevelése,életvitele,már gyerekként elhatározhatja,hogy ő nem így fogja csinálni!
Ne izélj már, meg se sértődtem! :)
Nem olyan fából faragtak.
persze, hogy dolgozni kell. De az ember tényleg maga felelős a saját életéért. Mindenképp munkás az élet, hacsak nem adjuk fel a szabadságunkat, hogy más irányítson. Szóval innentől, mégse akkora gond a gyerekkor.
szerintem az egy fals dolog, hogy ilyen meg olyan volt a ygerekkorom, ezért vagyok mondjuk 30 évesen totál különélőként ilyen meg olyan, és nyalogatom a sebeim. Ez egyszerű önsorsrontás. Nem csak a szüleit látja az ember, mintát ha szülőtől nem tud, szerez máshonnan.
Mert tényleg mintából tanulunk elsősorban.
További ajánlott fórumok:
- Mi a véleményetek a felháborító anyakönyveztethető nevekről?
- Egyedülálló anyák mindennapjai
- Kisgyermekes anyák másképp - belépés csak saját felelősségre
- Milyen jogai vannak annak az apának, akinek a neve szerepel az anyakönyvi kivonaton, de az anya egyedülállóként neveli a gyermekét/keit?
- Házasságot kötni csak a lakóhely szerinti illetékes anyakönyvvezetőnél lehet? Vagy szabadon választható?
- Igaz az, hogy 40 év szolgálati idő után csak a 3 gyermekes anyák mehetnek nyugdíjba?