Csak én nem hiszem el azt, hogy attól hogy megcsalja valaki a párját még szerelmes? (beszélgetés)

ehhez azért nem kell agytrösztnek lenni :) de már ahhoz sem, ha egy pasi a barátnője mellett fűzöget, akkor nem te érdekled és nem egy kapcsolat vágyik, megismerésre, hanem egy kis etyepetyére :)

a pasit még megértem, mert az ilyenek ezzel növelik az egójukat, de téged nem, hogy egy ilyennel minek állsz le bármire, vagy ha belementél egy kis szexbe, utána minek ennyit foglalkozni vele és időt meg gondolatokat pazarolni rá :) ha egy kis szex kellett, megkaptad, ha többre vágysz, akkor már az elején is nyilvánvaló volt, hogy nem ő a te embered erre. lehet ám simán nemet mondani és keresni mást :)

Elég volt ránézni hogy lássam mennyire tetszem neki. Persze ez csak szexuális vonzalom volt az alakom vagy a külsőm miatt. Mint utólag kiderült.

Valószínűleg a párja meg belsőleg fogta meg annyira, hogy bár félremegy mellette rendszeresen, de mégis vele akar maradni.

Azt nem tudtam hova tenni, hogy melyik az igazi érzése.

Az, hogy megcsalja és semmibe veszi gyakorlatilag, vagy az hogy tökéletesnek látja és büszke rá hogy ő a párja. Mutogatja és felnéz rá hogy milyen ügyes és szép.

ha tudni akarod a választ, miért jár folyton félre egy pasi, és miért nem szakít, az ilyen egyszerű:

ha jónő vagy, nem szorulsz rá ilyen pasikra, még ágytorna szintjén sem, mert találsz jobbat. ha nem vagy jónő, és egyáltalán bármilyen lehetőségként felmerül egy ilyen pasi, abban benne van a válasz is :) ezek a pasik nem jutnak igazán jónőhöz, ezért hajtják a lehetőségeket. ha véletlenül mégis megszereznek egy jobb nőt, tudják, érzik, hogy kevesek hozzá, és mint ahogy már leírták, a csajozással kompenzálnak, bizonygatják maguknak, hogy de ők bármilyen nőt megkaphatnak, milyen jók

és a "jónőt" itt nemcsak külsőségre értem, helyes pofira meg jó alakra, hanem kívül-belül. innentől meg te döntöd el, hogy jónőnek tartod-e magad, vagy sem, és rá vagy-e kényszerülve ezekkel viszonyozni vagy sem :)

nem az ismerősöd szavahihetőségét akartam megkérdőjelezni, csak puszta tényként közöltem, hogy biztos csak abban lehetsz, amit te éltél meg :) hányszor döbbennek ugye le embere, hogy "róla sosem gondoltam volna" :)

a félrelépéseknek mindig van oka, és valami biztosan nem stimmel, ahogy írtad, nemcsak a röptében a legyet típusoknál. mert normál esetben, ha olyasvalakivel vagy együtt, akit szeretsz, és normál emberi módon állsz hozzá, akkor nem csalod meg. szükséged sincs rá, az ilyen "az ember nem monogám típusú" dumák csak dumák. ezzel az erővel bárki, aki nélkülözik, szegény például, jogosan lophatna, csalhatna, mert ugye a szükség viszi rá

ha például azért lépek félre, mert otthon kevés a szex, a párom hanyagol, nem foglalkozik velem, vagy fasírtban vagyunk, egy félrelépést meg lehet magyarázni, csakhogy a problémán nem változtat ugye. attól még nem lesz több a szex és nem fog jobban szeretni, hogy stikában félrejárok, legfeljebb magamnak pótolgatom az érzéseket, érzékeket. egyszerűbb lenne odaállni elé és közölni, mi nem stimmel, ha pedig nem változnak a dolgok, akkor keresni olyat, akivel a fontos dolgok stimmelnek :)

Igaz az a rész, amit a bűnrudatról írtál, de biztos vagyok benne, hogy az az egy, tényleg csak egy. Olyan emberről van szó, akirő tudom, hogy ha azt mondta, úgy van, és tűzbe mennék érte. :)

Én voltam mindkét oldalon. Csaltak és csaltam. A sors iróniája, azzal csaltam, aki korábban engem csalt.

Igen, lehet más utat választani, de sajnos az ember esendő, legalábbis én az voltam, és nem is gondolkoztam, csak később vertem a fejem a falba. Egy dolog viszont nagyon igaz. Tapasztalatom szerint. Ha valaki nem "röptében a legyet" típus, és úgy csalja meg a párját, ott valami nem stimmel. De lehet magának sem meri bevallani.

igazad van abban, hogy vannak kivételek, nem mindenki csal hobbiból és nem mindenkinél létforma :) ugyanakkor az "ismerek olyat"-nál sem tudhatod ezt te biztosra, még akkor sem, ha az illetőkkel nagyon jóban vagy. mert pláne aki nem helyes dologként élte meg, hogy csalt, és bánta, ha előfordult még akár előtte, akár utána, nem dicsekszik vele, nem feltétlenül mondja el barátnak sem, akár le is tagadja

a megcsalás szerintem pont a fekete vagy fehér dologba tartozik, akkor is, ha például egy nyitott házasságról van szó :) mert ha két ember között elvárt a hűség, akkor mindenképpen rossz dolog, ha pedig nem elvárt, akkor nem bántják meg ezzel egymást, tehát lehet kategorizálni :)

az megint más kérdés, hogy aki csalt, annak milyen magyarázata, mentsége, oka van erre, de ugye mindig lehetne a megcsalás helyett más utat választani, nem kényszer :)

"Aki csal egyszer, mindegy kivel lesz, fog csalni többször is."

Nem feltétlenül. Ismerek olyat, aki egyszer csalta meg a párját 20 év házasság után. Egyszer. Többször nem. De van a közvetlen környezetemben olyan ember is, aki nagy "léhűtő" volt fiatal korában, lenyugodott, amikor megtalálta a párját. És szintén nem 1-2 évről van szó.

Valami nem csak fekete vagy fehér, ezért nem jó általánosítani. Úgy érzem a két végletet írtad le.

Az utolsó mondattal azonban nagyon egyet értek, ragyogó megfogalmazás.

És az pl miért van, hogy megcsalja. Többször is. De közben meg retteg a párjától? :)

Csak nehogy még a kétely is feltámadjon benne, még csak fogalma se lehessen arról hogy nőneműeket egyáltalán ismer.

Vagy rendszeresen lájkolja facebookon a dolgait, mindent. Rögtön ő az első akinek tetszik, bármit rak fel magáról a nő. Sőt, a nőről van neki felrakva borítófénykép is. Oda meg vissza van a munkáiért, dicséri és hasonlók.

Közben meg szemrebbenés nélkül megcsalja.

Sehogy sem ért véget :D

Egyszer csak már nem szexeltünk.

Hát ezért vannak, akik elővigyázatosak: "nős (kapcsolatban élő) pasival SOHA!"

Van benne logika, tagadhatatlan..