Cicám története (beszélgetés)
Ez a fórum a következő íráshoz nyílt: Cicám története
Az állatmenhelyeken szerintem nem kellene semmilyen feltételt sem kikötni, hisz ha valaki már oda jut, hogy vágyik egy kis állat után, az általában utána is néz, hogy mivel jár, tudja-e biztosítani, vagy sem.
Ha kifizeti az oltást, meg egyéb járulékos költségeket vigye.
Több állat menekülne meg az elaltatástól. Egyedül csak annyit szabályozzanak, hogy mondjuk 3 db-tól többet ne lehessen elvinni, valamint testvér állatok esetében még ez a korlát se legyen.
Az meg végkép valami agybajjal szenved, aki kertes házba nem adja ki. Sok társasházi lakásban nem is lehet semmilyen kisállatot tartani, amit az alapító okiratukban le is fektetnek. Talán még ezt is be kellene kérniük, hogy tökéletes legyen a bürokrácia. Esetleg még ajánlanám, hogy a kisállat kiadása előtt gazdi tanfolyamot és vizsga kötelezettséget is bevezethetnének. A kiadott kisállatok sorsát nyilvántartással, bevallással és ellátásuk, gondozásuk helyszini gyakorított ellenőrzését. Ebben az esetben talán biztosak lehetnek, hogy minden rendben van. Ja elfelejtettem, hogy az állatokat is ki kell képezni a számukra elfogadott és kötelező viselkedésre.
Sziasztok!
Szeretném én is megosztani a történetemet. Férjemmel, elhatároztuk, hogy szeretnénk egy kutyust. Mindketten a menhely mellett döntöttünk, átbeszéltük, átrágtuk a dolgokat, a főbérlő is rá bólintott, hosszú időre szeretné kiadni a lakást, megbízik bennünk, egy kérése volt, hogy a lakást úgy adjuk majd vissza, ha mégis elköltöznénk ahogyan kaptuk. Találtunk is egy tökéletes kutyust, 2 éves kislányunk mellé. Természetesen, még válaszra sem méltatták litániámat, a kidolgozott részletes (szinte már önéletrajzomat), mert ugye albérletben lakunk. Kérdem én, mindig albérletben laktam, lassan 12 éves cicám mindig jött velem, ha költöztünk, és mindig olyan helyre mentünk ahol állatot is lehet vinni. És mivel a macskám születése óta velem van (ő is örökbe fogadott cica), tehát mindig minden körülmények között csak úgy választottunk lakást, ahova ő is jöhetett. Miért nem lehetne egy kutyánk is? Nem bizonyitottam eléggé, hogy felelős állat gazda vagyok? Lassan ott tartunk ebben az országban, hogy biztosabb egy albérlet, mint egy saját lakás, és olcsóbb fentartani. De, ismétlem magam a mai helyzetben, egyre kevesebb embernek van saját lakása, akkor azok a kutyák, örökre menhelyen maradnak? Egyébként a macskám abszoludt kutya kompatibilis, édesanyámék kutyája is sokat időzött nálunk, tökéletes öszhangban voltak. Ez sem lehetett kizáró ok. A menhelyek nem lennének ennyire túlterheltek, ha kicsit jobban megvizsgálnák az adott örökbefigadókat. Pl hogy van e már állatuk?Hiszen, csak megfelelnek, ha azt sem dobták el nem???A normáltalan szabályok, törvények, és nem odafigyelésnek köszönhető, hogy ez az ország ott tart ahol. A szabály jogos, hogy aggodnak, de lehet meg lehetne vizsgálni kicsit az ügyet, és már is világosabbá válik, hogy, nem minden albérletben élő gazdi szeretné az utcára tenni a kedvencét. Egyébként, ha valakinek elviszi a házát a bank, és albérletbe megy mennyivel biztosabb, hogy a kutyának is lesz ott helye?? és nem dobja ki?
Sziasztok...
Igazatok van sokszor túlzásba viszik, de szerintem jót akarnak alapvetően az állatoknak.
Nem tudom milyen kutya az amelyik megsérül a kertben, eddig még csak a kert sérült:D
A cicánk is kint lakik a kis házikójában , ki tud menni, reggel már a szomszédból jön , ahol kap tejecskét:)
Megszokta a három kutyát is, igaz nem puszipajtások ,de elvannak. Bízom benne, hogy nagyon sokáig velünk lesz:)
Teszek fel a cicás naplómba képet róla.
Az egyik, amiről "loptuk" az ötletet, a másik a sajátunk (bár sajna nem látszik valami jól).
Lényeg: a saját kerítésed tetejére rögzíteni kell egy 45 fokos szögben meghajlított acélidomot, amire egy ponthegesztő hálót kell rögzíteni, és máris nem tud olyan egykönnyen kijutni a cica :)
Kedves Radica!
Egyáltalán nem veszem kötözködésnek :)
Írtam, hogy szökésbiztos kerítést csináltattunk.
Nincsenek pórázra kötve, szabadon rohangászhatnak. Viszont, ha azt látom, hogy felmászni készül a kerítésre, egyből ott termek, és leszedem. A szökésbiztos kerítés megakadályozza, hogy pikkpakk kint legyen. Akrobatikus mutatványokt kéne végeznie ahhoz, hogy kimásszon rajta. De az alatt az idő alatt, amíg ő ott tornászik, odamegyek, és leszedem.
Így semmilyen körülmények között nem tudnak kimenni.
Nagyon érdekes a cikked és a tapasztalatod.Örülök, hogy megosztottad ezt velünk.Nagyon igazad van, borzasztó ez a hozzáállás a menhely oldaláról. Nekik az lenne a könnyebb, ha elaltatnák ezeket a védtelen , szegény állatokat? Miért nem jó a szerető gazdi? Nagyon rossz az ők hozzáállásuk.
Örülök, hogy neked sikerült ilyen cuki, kis aranyos cicát találnod. Tündéri!
Nekem 5 cicám van. Két anyuka,két testvér, akik az idén születtek, s egy ez év májusában egy hozzánk csapódott egy fiú kölyök cica. Már a többiek is befogadták (elég hamar). Ez mind nevelés kérdése!
A két saját kölyköt is kb. egy hónapos korukban hozta elő anyjuk a rejtekhelyről. Talán egy hétig voltak vadócok,de sok szeretet és beszélgetés után tündéri, hízelgős cicák lettek. Sok örömet adnak.
Guess, nagyon sajnálom a cicádat, borzasztó lehetett átélni, hogy a szemed láttára üti el egy autó, és ott hal meg, és te nem tudsz rajta segíteni. :((
Nah gazdik, akiknek kijárós a cicájuk, pont erről beszéltem... :(
Sziasztok, én a saját tapasztalatomat szeretném megosztani, ezzel a témával kapcsolatban amit írtok. Én utcán találtam egy ici-pici csöppséget elötte sosem volt cicám és bevallom öszintén kutyuli párti is voltam.a cicámat a ház elött találtam ahol épp a munkahelyem is van, se anyukája, se testvérei nem voltak vele. Haza vittem, befogadtam. Az életemet megváltoztatta teljesen, nap mint nap mint sírtama nevetéstöl, az a hála mindig ott volt a szemében.de viszont én is azon a véleményen voltam, hogy nem zárhatom be a lakásba, és bizony mindig mikor dolgoztam 17-21 ig lent volt velem, ( kávézó ) annyian imádták, mindig a hátsó udvarban futkozott, ne tudjátok meg milyen büszke voltam magamra, hogy megadhatok neki minden szeretet és szabadságot. Aztán egyik este, mentem ki hogy megnézzem mit csinál a hercegnöm, és mikor meglátott futott felém...elcsapta az autó.:(:( ne tudjátok meg mit éreztem, és hogy okoltam magam...azt hozzáteszem 6 hónapig folyamatosan lent volt minden délután és az uttestre sosem ment ki, vagy át....mai napig bennem van, azóta lett egy cicám, de higyétek el nagyon sokat foglalkoztam ezzel, a cica ha lakásban nevelkedik nem vágyik ki...mert a "lakás biztonsága" megtanítja arra hogy nem kell félni semmitöl...mert ott a gazdi...de én sajnos nem voltam akkor ott mellette:( most az új cicám nem viszem le...de nem tudom mi a helyes, mert sokszor picikét levinném...de talán a "levegözés" nem olyan...Macsek te nagyon jól megírtad :
"Úgy gondolom, mindenki saját belátása szerint dönt arról, hogy kiengedi-e az utcára a cicáját, vagy sem. Én úgy döntöttem, hogy nem! És soha nem is fogom..." köszi, hogy olvastatok...
Mindenkinek más a helyes út.
Nekem az, hogy a cicáim csakis lakáscicák. Annyiból szerencsém van, hogy kertes házban lakom, és a kertbe kimehetnek. Persze csakis felügyelettel.
De ha panelban laknék, akkor sem döntenék másképp.
Pamacs cicám lassan 16 éves lesz, soha nem volt még utcán. És boldogan él velünk a lakásban, együtt alszunk, sokat foglalkozunk vele.
Az egyik ismerősömnek kijárós volt a cicája, még az 1 éves kort sem érte meg. Egyszer csak nem ment haza. :( Nem lehet tudni, mi történt vele. :( Jah, és ivartalanított volt, úgyhogy az is egy tévhit, hogy az ivartalanított cicák nem csavarognak. Dehogynem!
Úgy gondolom, mindenki saját belátása szerint dönt arról, hogy kiengedi-e az utcára a cicáját, vagy sem. Én úgy döntöttem, hogy nem! És soha nem is fogom!
Nekem a kicsi cicám bent van... Hogy mi lesz a sorsa (benti, vagy kijárós) még nem tudom, de nagyon vacillálok ezen...
Egyrészt azért, amit te is írsz, másrészt meg, ha a macska beszélni tudna nem vagyok teljesen biztos abban, hogy a 4 fal között akarná az életét leélni. Persze marha jó dolga van, sokat van vele foglalkozva, szeretve, ezer féle fajta játék... De ő mégis csak egy érző, szabad lelkű lény. Mi mit szólnánk, ha egy lakásban kellene ez életünket végig élni csak azért, mert kint elüthet az autó, megfázhatunk, megtámadhatnak, megölhetnek...
De közben bennem van ez a mérhetetlen aggódás is, amit te is leírtál...
Mi a helyes út?
Ismerek egy jó pár önkéntes macskamentőt. Ők is csak bentre adnak oda cicát örökbefogadási szerződéssel. Megmondom őszintén, én velük értek egyet, mivel egy kinti cica sokkal jobban ki van téve kutyatámadásnak, "kedves állatszerető" emberek játékszerének, autók kerekeinek. Míg a bent tartott cicákat ilyen veszély nem fenyegeti.
Én kertes házban lakom, 3 cicám van. Tavasszal átalakítottuk a kerítést szökésbiztossá, de még így is csak akkor lehetnek kint a cicáim a kertben, ha én is ott vagyok. Jobb a békesség. Nyugodtan szeretek aludni, nem pedig azon agyalni éjszakánként, hogy vajon hazajön-e a cicám?
Kutyáknál más a helyzet, nem értem, hogy miért nem adnak menhelyek kerti tartással, lakásba való bejárással kutyát. Ez még nekem is magas.
Vicces valamelyik menhelynél az a baj, ha bent van, valahol meg az, ha kint a macska:).
Mi akkor állatkínzók vagyunk, mert a macska kijárós, a kutya meg a kertben él és alszik.
Dolgoztam egy ebrendészetnél - és ott örültünk, ha kivitték a kutyákat, mert legyünk őszinték...menhely/ebrendészet - a legrosszabb hely az állatoknak, hiszen több kutya egy kenelben, kevés emberi szeretet. Ezért nem is értem, hogy az említett menhelyek mért olyan finnyásak. Becsülni kell azokat, akik úgy döntenek, hogy nem ki/agyontenyésztett, genetikázott pedigrés ebet tartanak, hanem egy örök életen át hűséges és nagyon hálás állatot fogadnak örökbe. Még ha nincs is saját lakásuk -ez már nevetséges. Így nem lehet megítélni, hogy milyen egy ember, és hogyan viselkedik a kutyájával..
Rajtam is mindig felháborodnak, hogy lakásban vannak a cicák, amit én nem is értek...
Alapból az oltásul is "benti" oltás. Meg hogy is engedhetném ki emeleti lakásból? Hogy jönne vissza? Sosem látott még autót (csak belülrôl, ritkán) stb.
Szerintem lusták is a sétához :)
Tudom igazolni sokak hozzászólását. Nagyon régen cicahiányban szenvedtem. Felhívtam valakit, aki cicát ajándékozott volna; a menhely valamiért eszembe sem jutott, talán abban az időben nem is nagyon voltak.
Mikor az ajándékozó nő megtudta, hogy a cica nem lakásban bezárva élne, hanem kertes házban, szabadon, teljesen kikelt magából, hogy hogyan képzelem. Elmondtam. Nem értette. Jó darabig nem lett cicám. :(
Ám azóta ketten is boldogan élnek nálam. :)
Érdekesek ezek a menhelyek! Ott talán franciaágyban alszanak a kutyák? Szerintem kifejezetten rossz körülmények közt vannak,annál bárhol jobb!Főleg egy igazi gazdinál!Hát nem?
Aztán meg nem viszi el őket senki,és elaltatják őket...Mert állatot szerezni bárhonnan lehet,és nem csak pénzért.Mert sokan ajándékoznak el kiskutyát vagy cicát.Pedig az ember csak segíteni akarna...
Nekem is van vicces történetem. Kutyust szerettünk volna befogadni a szüleimmel a hatalmas kerttel rendelkező házunkba, amiről azt gondoltuk, hogy előny lesz. Azonban azt mondták, hogy nekünk nem adtak mert biztos a kertben tartanánk és ott SZENVED a kutya, meg megsebesíti magát stb stb... könyörgöm, nem az lenne a jó, hogy van majdnem 2000 négyzetmétere játszani? felháborító...
(csak zárójelben: ezután vettünk egy fajtiszta vizslát akinek ma este is könyörögni kellett h ugyan legyen már szives bejönni leglább aludni abból a hűderossz kertből...) erről ennyit.
Egy felelősségteljes ember,akkor olyan albit keres ahova kutyát is vehet,hisz az övé már,felelősséggel tartozik iránta.
Jah mert saját lakásnál nem lehet semmi? Pl.:nem tudja a törlesztőt fizetni és viszi a bank?
Az ember hosszú távra tervez kutyát,alaposan meggondolja mielőtt döntene.A gyereket se teszed az utcára ha továbbállsz.Külföldön sokan direkt nem saját lakásban élnek,az albi a módi,nálunk van ez az őrület.Mintha valami is függne tőle...
Ahol én érdeklődtem,ahol a kiszemelt kutyus volt igen:(
Le is van írva az örökbefogadási feltételekhez.
Szépen néznénk ki ha bevezetnék,hogy szülés után gyereket sem vihetsz albérletbe,csak saját lakásba.
Ne is mond!... Mi szerettünk volna örökbe fogadni kutyust, de a menhelyen azt mondták, hogy ők kizárólag lakásban tartásra adják oda a kutyákat, mert egy kutya idézem "életveszélyben van a kertben" és csak a "felelőtlen gazdi engedi ki a kertbe a kutyát, aki nem akar vele foglalkozni". És a kedvenc dumájuk: "A kutyák szeretnek ám ágyban aludni".
Nekem erről némiképp más a véleményem, és úgy gondolom, hogy napközben a kutyának jobb dolga van a kertben mint egymaga bezárva a lakásba, ahol még piszkítani és ugatni sem tud...
Hát ízlések és pofonok, szerintem nem egészséges az, hogy az ágyamba bemászik egy kutya, is liheg rám... ott ahol én ruha nélkül szoktam feküdni!!!
Persze lett is felháborodás mikor ezt közöltem. :)
Persze azóta sem lett kutyám, inkább befogadtunk egy cicát, akivel nagyon boldogok vagyunk! :) És ő is boldog, pedig nem mászhat az ágyunkba, de mégsem érte lelki sérülés...