Bőgőmasina anyukák (beszélgetés)

na jó nem tüskét vettek ki belőle hanem az egész méhét kipakolták:(

én is sírtam mikor az kutyámat műtötték

Nem tudom, remélem nem is lesz így.

Mért gondolod??

ÉN LESZEK A RETTENETES!! (Remélem nem)

Dehogy rettenetes....jó anyósnak lenni, hidd el!!!

Háá, má nem is tudom! Birom ezeket az anyós-meny viszonyokat. Vicces, amíg nem én vagyok az anyós! De leszek!!! Rettenetes:-)

Szerintem mindenkinek a maga baja tünik a legnagyobbnak,és valóban minden ember más.Vannak erősebbek,és kevésbé erősek.Amikor az én kicsi lányomról kiderült,hogy a lábfejek befele állnak,és az orthopéd orvos azt mondta,hogy gipszelni kell,hát majdnem megnyílt alattam a föld.Közel álltam a síráshoz,de próbáltam magam tartani,mert azt gondolom,és akkor is azt gondoltam,hogy megérzi a pici,ha valami nem stimmel.Erőt adott a közelsége.Kiengedtek a szülészetről,és 5 naposan megkapta az első gipszét.Hát azt se kívánom senkinek,amikor egy öt napos baba szorítja az ujját az embernek,és combig gipszelik mind a két lábát.Kisebb sokkot kaptam,de próbáltam csendbe sírni,csorogtak a könnyeim,de nem ez a zokogós sírás volt,próbáltam magam tartani.A főorvos pedig próbálta poénkodással könnyíteni a helyzetet.Amikor meglátta,hogy folynak a könnyeim megkérdezte,hogy miért sírok.Mire én,hogy még nem sírok,majd ha kimegyek innen és senki nem látja.Erre az aszisztens hölgy,hogy akkor meg már minek.Azt mondták,hogy tegyem össze a kezem,hogy van három egészséges gyerekem,mert ez nem olyan nagy tragédia.Persze én akkor ott nem ezt éreztem.De a három gyerekért,főleg a picikémért "adtam magamnak két nagy pofont",persze csak képletesen,és össze kellet szednem magam.Egy hét múlva amikor mentünk a gipszlevételre,a főorvos mondta,hogy látja,hogy már jobban viselem.Hát igen idő kellett,amíg az ember helyre rakja magát.De minden gipszelésnél a szívem szakadt,pedig a vége felé már meg sem érezte a kicsikém,olyan szépen kimozgatható volt a lába.Négy hónapos korára gyönyörüen rendbe jöttek a lábai a gipsz és a gyógytorna segítségével,ahova rendszeresen hordtam,és én is átgyurtam itthon minden nap.Most volt egy éves,és mindjárt járni fog.Erőt és kitartás kívánok neked nyusszó,és mindenkinek akinek van hasonló gondja.

Mit vigyorgol Te andi??-D

:-)

Biztos érzékeny a lelke!!

oké a sírás ha végleg elaltatják.De anyósom esetében nem végleges altatásról volt szó csak egy tüskét szedtek ki a kutya talpából.

Akkor is sírtam, mikor a cicánkat el kellett altatni, mert beteg volt. Nem hisztiből...

Aki hisztis az anyósom.Ő akkor is bőgött mikor elaltatták a kutyáját egy kisebb műtéthez.Na az ilyentől én is kivagyok.

az is előfordul, hogy mikor én megyek vérvételre, olyan durván veszik a vért, hogy könnybe lábad a szemem, aztán meg 3 hétig óriási folt marad a helyén

Én nem azt mondtam, hogy nem szabad vagy nem kell sírni a gyereked miatt, de az indok nélküli sírást - pl. mert oltást kapott, mert vért vettek tőle, mert belenéztek a torkába stb.- igenis hisztis megnyilvánulásnak tartom.

Szerintem végig tudnád, mert nem lenne más lehetőséged. Ha kikészülsz, nem tudsz segíteni a gyerekednek. Hidd el a hasonló cipőben járók az első sokkot leszámítva nem bőgnek éjjel nappal.

Aki nem sír! Vagy nem erről szól a téma?

Nem fáj. Én tiszteletben tartom, de attól még így gondolom és érzem.

Igazad van, pontosan erről van szó.

Miért milyen anya vagyok?

Rájöttem.

Ez nyusszónak szólt!