Biztos kövér!? Avagy előítéletek és vélekedések a kövérségről (beszélgetés)
Ez a fórum a következő íráshoz nyílt: Biztos kövér!? Avagy előítéletek és vélekedések a kövérségről
a test, mint "anyag" formákról, arányokról szól, hogy ennek mi köze van ahhoz, hogy szereted-e magad, arra a válaszom az lenne, hogy semmi, ergo az önszeretet legfeljebb a viselkedésben tükröződhet, és a viselkedés dimenziójában léteznek fontosabb dolgok is, továbbá szerintem még csak nem is sugalltam olyat, hogy az önszeretet csak a nárcisztikus emberek sajátja lenne, de ezektől eltekintve megvilágító erejűek voltak a szavaid az eredeti problémát tekintve, és azt kell mondanom, mazsumazsu sorait illetően nem volt jogos a kritikám. mindamellett, hogy hasonló kritikák így is megfogalmazhatóak, de az ilyetén tévedése nem éri el azt az ingerküszöböt, ami felett jogos lenne számonkérni.
szóval bár nem direkt, vagy rossz szándékból tettem, de mindenképpen be kell ismernem, hogy félreértettem mazsumazsu hozzászólását, ezért ezúton elnézést kérek tőle.
Arról volt szó, hogy neki nem az illető súlya a meghatározó, hanem a külsőségekben csak az ápoltságot tartja fontosnak. Mivel e fórum témája pont ez, nem sorolta fel az általa fontosnak tartott belső tulajdonságokat.
Nem fogok belemenni a szövegértés fontosságába, mindenki azt ért félre, amit csak akar. :)
ez szépen hangzik, de akkor magyarázd el kérlek, hogy az általam kifogásolt dolog az ominózus hozzászólás egészét, mint kontextust tekintve miért érvénytelen?
mert, ha igaz az a vád, hogy csak "kiragadtam egy frázist a szövegkörnyezetből és félremagyaráztam", akkor az adott frázisnak az adott szövegkörnyezetben más értelme kell legyen, mint önnönmagában állva, de én ezt a más értelmet nem vélem felfedezni ez esetben.
óh, nincs itt semmiféle vita. én leírtam, miben tévedsz, te pedig olyanokat látsz bele a sorokba, amik nincsenek ott.
még egyszer: az a gondolat, hogy a lényeg egy ember esetében, hogy legyen ápolt és szeresse önmagát, nem igaz. megkockáztatom, hogy senki a világon nem ezt a 2 tulajdonságot tartja a legfontosabbaknak a barátság szempontjait illetően. elfogadható, hogy valaki számára ezek fontos szempontok legyenek, de lehetetlen, hogy a legfontosabbak.
azt írtad, hogy "a lényeg egy embernél, hogy legyen ápolt és szeresse önmagát." ez azt jelenti, hogy a legfontosabbnak ezt a 2 tulajdonságot tartod. tehát fontosabb az, hogy az illető mennyire szereti magát, mint az, hogy gyilkos-e vagy sem. ebből következően egy nárcisztikus (azaz önmagát extrém módon szerető) gyilkosnak előbbre valónak kell lennie számodra, mint egy jó szándékú, ámde önmagára neheztelő egyénnek. logikailag magyarázd el, melyik következtetés nem helyes?
persze nyilván alábbvalónak tartasz egy nárcisztikus gyilkost, mint egy jó szándékú, ámde önmagára neheztelő egyént, de akkor az a gondolat, hogy "a lényeg egy embernél, hogy legyen ápolt és szeresse önmagát" nem igaz. mert lényegibb, hogy ne legyen gyilkos valaki, mint az, hogy mennyire ápolt és mennyire szereti önmagát.
persze értem én, hogy nem fogalmazza meg azt a másikkal szemben támasztott igényét az ember, hogy az ne legyen gyilkos. de minthogy ez az igény egy sokkal általánosabb igény, mégpedig az erkölcsi elvárás dimenziójában lakozik, igenis elvárható, hogy amaz tágabb halmazt fontosabb szempontnak jelöljük meg az ember elbírálását illetően, mint az ápoltságot és az önszeretetet, és eképpen olyan képtelenség se következzen a szavainkból, mint amit az előző hozzászólásomban megpendítettem.
szóval a lényeg: nekem személy szerint bántja az igazságérzetemet, hogy azt hiszed magadról, hogy számodra az ápoltság és az önszeretet a legfontosabb emberi értékek. azért mert ez nem igaz.
Mindig kétkedve fogadom, hogy 60 helyett 90 kilósan lehet-e valaki boldog a bőrében, és el tudja-e fogadni magát úgy, 30 kiló túlsúllyal.
Akár a kinézetét, akár a fizikai állapotát nézve, ha azt vesszük, folyamatosan két 15 kilós bőröndöt cipelve magával.
"A lényeg szerintem egy embernél, hogy legyen ápolt és szeresse önmagát."
ez csodálatos. tehát egy nárcisztikus, tisztaságmániás sorozatgyilkost preferálsz mondjuk egy jó szándékú hajléktalan helyett?
Sziasztok! Én a gyermekeimen látom, hogy mit jelent a genetika. Két fiam van, 2 év különbséggel. Egyikük az én genetikámat örökölte szegény (kis husostáska :D), a nagyobbik pedig a páromét (normál testalkat, picit talán vékonyabb a kelleténél). A genetikai különbség nem ott rejlik, hogy mert a vékony annyit ehet, amennyit akar, hanem szerintem abban, hogy hogyan viszonyul valaki az ételhez. (És azért nem lehet senkit hibáztatni szerintem, mert máshogy jár az agya.) A két fiam példájánál maradva, náluk az a különbség, ha evési szokásaikat figyelem meg, hogy míg a batyi csak annyit eszik, amennyi jól esik (a többit egyszerűen otthagyja, legyen szó akár csokiról, sütiről), addig az öcsinél nincs ilyen kontroll, amit szeret, abból degeszre tudja enni magát. Sajnos én is ilyen voltam/vagyok, amióta az eszemet tudom diétázok és most így -60kg után is úgy érzem magam, mint egy alkoholista, aki bármely percben visszaeshet.
Visszatérve a gyerekekre, a gyerekkori elhízástól azért kell nagyon óvnunk őket, mert a zsírsejtek száma ekkor alakul ki, ezért sokkal hízékonyabb egy olyan felnőtt, aki gyerekként kövér volt, mint aki gyerekként nem volt az. Felnőtt korban csak a zsírsejtek mérete változik, számuk már nem. Ezért láthatjuk azt, hogy míg a 40 kg-os barátnőnk degeszre zabálja magát és egy grammot sem hízik, addig mi a bálna testünkkel már csak a látványtól 2 kilót híztunk. :)) (Valószínűleg azért, mert rengeteg zsírsejtünk van, amitől mellesleg fogyással sem lehet megszabadulni.)
ennek a genetikai izenek csak annyiban volt a temahoz koze, hogy nyilvan egy hizekony tipusu embernek sem kell feltetlen kovernek lennie, ha odafigyel magara :D
azert en ugy lattam, hogy az alapbol vekonyaknak, nem hizekonyaknak masok a taplalkozasi szokasai, es ezen nem kifejezetten az egeszseges taplalkozast ertem. de osszehasonlitva, hogy egy kover es vekony ember mennyit, mikor es mit eszik, latszik a kulonbseg
az is szerintem gyakori, hogy aki el van hizva, alabecsuli azt, hogy mennyit eszik. persze jo lenne, ha konnyen le lehetne fogyni, de a mai vilagban, mikor ott van az ember elott minden finomsag karnyujtasnyira, es nem kell levadaszni, nehez :D
a virusos, egymastol elkapos koverseg meg hulyeseg persze :D
Na ugye, mindig lehet kifogast találni!!!
:-DDDD
Ezt megjegyzem, köszi.
Nyárra úgyis megközelítőleg elérem amit szeretnék, elvileg eddzettebb is leszek, könnyebb lesz a (több)mozgás.
RwmélemRwmélem.
Én nem mentegettem magam azzal, hogy genetikailag vagyok kövér :-)
én csak azt mondtam, (próbáltam, lehet kissé félreérthetően :-) nem vagyunk egyformák, es nem hiszem el azt, hogy orvosilag mindenki ugyanolyan alkat, mert írtam pl. kolleganőm es sajat szokasaimat...de mint felvilágosítotrak ezt félreértettem.
Aztán csak tetszik és érdekel a téma, feltettem pár engem érdeklő kérdést. Úgy vélem a téma kimeríthetetlen...
nem ertek a zsirsejtekhez, jozan paraszti esszel ugy gondolom, hogy ha a semmibol ki tudnak alakulni, akkor ugyanugy el is tudnak pusztulni :D
akarmiert is hizik el valaki, mindig nehez lefogyni
a pici koratol nem jelenti azt, hogy mindig. azt jelenti, hogy sajna mar pici koratol szarokat evett es hizott, ami gaz. nem igy szuletett, es nem genetikailag ilyen
nem igazan ertem, hogy miert kellene azzal mentegetni, magyarazni a koverseget, hogy valaki nem tehet rola, mert genetikailag ilyen. ugyan mar, nincs olyan, hogy valaki ha elhizott, ne tudna lefogyni. meg aki betegseg miatt hizik el, annal is ha megtalaljak az okot, tudnak segiteni a fogyasban, nemhogy annal, aki siman testalkatra fogja
biztos van, akinek gyorsabb az anyagcsereje, masnak lassabb, tobb zsir van rajta, na es? igazsagtalan persze, hogy van, akinek nehezebb fogyni, vagy konnyebben hizik, de ez nem ok arra, hogy o kover maradjon, ha nem akar az maradni :D
Nyilván azert voltam köver kis, majd nagyobb gyerek, mert szüleim tömtek...annó ez volt divat.
De az igaz, hogy a "már kialakult zsírsejtek száma nem csökken, csak a mérete"?
Mert ha ez igaz, akkor annak, aki duci gyerek volt felnőttként nehezebb lesz sovanyabb alkatot elérnie, mint annak, aki sovány gyerekkora óta. És ezt hívhatjuk - akár tévesen - "genetikailag ilyen alkatnak"...mert hát az illető MINDIG - ld. picike korától kezdve - duci volt. Bár ennek akkor meg ellentmondani látszik, amit pl.Titusz Titusz a gyermekei különböző testalkatáról írt, akik ugyanúgy voltak táplálva