Miért ennyire előítéletesek az emberek? (beszélgetés)

Örülök, hogy anyukád mára már egészséges. :)

Én csak az elején voltam elkeseredve, mára már nem gondolok, rosz dolgokra.

Tudom, hogy meggyógyulok, ez a cél van a szemem előtt :)

Szívből kívánom, hogy gyógyulj meg.

Az én anyukámnak méhnyakrákja volt.

Neki is sok rosszat mondtak az emberek.

De ez amiatt van mert sokan nem értik meg a beteg embereket. Anyu minden kezelést hősiesen végig csinált.

Ő sem hordott parókát és nekem nem is volt más mint a többi anyuka.

Ő legyőzte a rákot, ennek már 5 éve. :)

Te is lefogot!

Elég kis városban élek, inkább falu.

Itt valami miatt mindíg szúrják a másikat, nem is törődnék bele ha nem vonnák bele a gyerekemet...

Engem csak ez zavar.

Az hogy róllam mit mond valaki nem érdekel...

"hogy zavarban vannak az emberek, ha beteggel találkoznak"

Ez biztos így van nem vitatom.

Édesanyám is panaszkodott hogy megnézik az utcán.Ő úgy fogta fel hogy azért mert csúnya lett.

Annyira érzéketlenek az emberek,az ilyeneket szívesen megráznám,hogy normális vagy?

Neked minél hamarabbi gyógyulást kívánok!Ne törődj az idiótákkal! :)

Gyógyulj meg!

A többi emberrel meg ne foglalkozz!

Csatlakozom az előttem szólóhoz, azaz én sem hiszem el, amit az első hozzászólásodban írtál, kezdve a "minek neked gyerek..." sorral és folytatásával.

Inkább talán hiperérzékeny lettél a betegséged miatt, igényleg a törődést, ugyanakkor, ha valaki leáll veled beszélgetni, félreértelmezel minden sort, kiforgatsz minden szót, amit csak lehet.

Ettől függetlenül kívánom, hogy gyógyulj meg, de ehhez sok erőre van szükség, fejben is!

hát szerintem inkább tűnik úgy, hogy ezt te vetíted az emberekre, mert bocsi, nehéz elhinni, hogy magadban mindenki elfogad, nem tűnsz fel, de ahogy a gyerekkel együtt vagy, rögtön leprásként kezelnek és megbélyegeznek, mert hogy képzeled.

sajna ma már nem ritkaság, hogy rákbeteggel találkozik az ember, és inkább visszafogottak, zavarban vannak, sajnálkoznak, semmint odamondogatják, hogy te minek élsz még, meg hogy lehet gyereked? bocsi, de ezt én nem hiszem el

Te hol élsz, ahol ilyen emberek vannak? Azt már láttam, tapasztaltam, hogy zavarban vannak az emberek, ha beteggel találkoznak, és zavarukban inkább elkerülik, de olyan szavakról, viselkedésről, amit írtál, még soha nem hallottam. Pedig tudnak az emberek gonoszak lenni, de egy rákos anyukával nehéz ezt elképzelni.

Te meggyógyulsz, ők viszont hülyék maradnak. :)

Itt a legnagyobb baj.

Közelítsd meg ezt a 'betegséget' más oldalról.

Ez egy intő jel.

Okod a gyermeked arra, hogy meggyógyulj, egészséges légy, hogy felneveld, hogy megtanítsd járni, beszélni, mondókázni, szép értelmes mondatokat alkotni, rajzolni, stb.....

Nézz magadba, fordulj meg 180 fokot, és úgy kezd el a holnapot!

Az mindig tiszta, nem szennyezi be semmi. ;)

Hm? :)

Próbáltam parókát viselni de nem megy kellemetlenül érzem magam benne....

Sapka van általában rajtam, de nem mindíg.

Kisfiam meg még olyan pici, hogy nem érti miért vagyok más.

3 hónapos volt amikor kiderült beteg vagyok nemsokra rá a kezeléstől kihulott a hajam. Szóval neki így vagyok megszokva.

Lehet kapni fodrászkellékes boltban, tavaly még négy ezer forint volt, ha fodrásszal mégy, parókát és nem lenne annyira zavaró sem neked, mert kizárt, hogy nem idegesít és a gyerek sem látja másnak az anyukáját, mint a többi anyut.

Ne törődj az emberekkel, állj nyugodtan eléjük, igenis légy boldog, mosolyogj, ha ahhoz van kedved és ne figyelj oda, milyenek.

Ilyenek, ha valaki más, mindegy miben, nem tartozik a nyájba, megszólják.

A sok buta ember egyszerű agyában nem fér el, hogy olyan is lehet boldog, akinek lehet, bár ez sem biztos, nem sok van már hátra.

Gondolom jársz kezelésekre, másképpen nem ment volna el a hajad.

Próbálj egészségesen étkezni, igenis, nevess, van egy gyönyörű gyereked, akit fel kell nevelj, boldognak kell lásd és a betegségedből is meggyógyulsz hamar.

Mindegy mennyi időt kapsz még, hónapokat, vagy éveket, azt szépen, nyugodtan, boldogan kell éld, mert ott van a kezedben, akire vágytál, akit vártatok a pároddal.

Légy boldog, egészséges és büszke anyuka.

Nem sok embernek lenne hozzá ereje, hogy a gyerekével törődjön, hiszen maga is beteg.

Add meg a kicsinek a szeretetet, ameddig tudod és ha emlékezni fog rád, mert netán közben elmégy, mindig a mosolygó szemeiddel álmodjon később is, és az jelentse neki az anyát, a szeretetet.

De, meggyógyulsz, ma már könnyen túl lehet lenni egy ilyen betegségen is.

Sok sikert, jó egészséget és meséld el, mi történik veled, kíváncsi lennék rá.

Ha valaki ekkora barom, nem tudok erre mást mondani, akkor ne idegesítsd Magad rajta, mert valószínű szellemi fogyatékos, hiszen épeszű ember nem kérdez vadidegentől ilyeneket, ismerőst meg küld el melegebb éghajlatra, mert az sem százas.

Legközelebb, ha megkérdezik, miért nincs hajad, mond meg, mert Neked így tetszik. Szomszédom teljesen egészséges lány és kopasz. Na bumm, az Ő feje, az ő dolga, neki ez tetszik.

Ismerősök és volt, hogy idegen is megkérdezte mi van velem, hogy nincs hajam stb...mondtam, hogy mert beteg vagyok...erre ő akkor minek a gyerek?

Rám mondhatnak bármit de amikor a gyerekemet belevonják elpattan a cérna....

Kicsi még nem érti de akkor is....

Megkérdezhetem ki mond ekkora fatális baromságot? Csak úgy odamegy valaki hozzád, aki sosem látott, vagy ismerős?

Már előttem említették, hogy nem igazán tudják kezelni az emberek a betegséget és nem azért, mert az empátia szikrája sem szorult beléjük, hanem egyik betegember azt akarja, hogy sajnálják, ugrálják körül, haragszik a világra, hogy miért pont Őt veri a sors. A másik meg az, aki azt szeretné, ha igenis egészségesként néznének rá, mintha semmi sem történt volna. Alapból nem vagyunk egyformák, más hatások érnek mindenkit, de az tény, aki beteg, ha bevallja, ha nem, érzékenyebb, ami érthető. Akkor is érzékenyebb, ha nem a betegsége körül forognak a gondolatai.

Remélem sikerül padlóra vinned a betegséged, és felneveled egészségben a gyermeked!

Tudom, hogy sok ember nem tud mit kezdeni azzal, ha valaki beteg viszont az ahogy néhányan viselkednek, nekem már zavaró.

Persze nem adok a véleményükre de rosszul esnek, az olyan dolgok, mint hogy megnyomorítom a gyerekem életét és hogy milyen anya az ilyen...

Mintha maganak választottam vona a betegséget...

Sajnos,undorodnak attól ami nem megszokott.

Akármilyen bután is hangzik.

Én pikkelysömörös vagyok,és ezt én is érzem.Megkaptam már én is,hogy ne menjek emberek közé és még sorolhatnám...

Talán csak zavarban vannak. Nagyon érdekes ez, mert nem látunk a másik fejébe. Fogalmunk sincs, hogy mi a tabu, mit kellene éreznünk, van egyfajta elvárás, hoygan is kéne viselkednünk, de sokszor halljuk, hogy nem mindenki kér belőle. Van aki erősebbnek érzi magát, ha úgy kezelik, mintha egészséges lenne, és van, akinek nem jó, ha úgy érzi tudomást sem vesznek a bajáról.

Azt javasolnám, aki közel áll hozzád, azzal beszéld ezt meg, ne próbáljátok kitotózni, mit gondolhat erről a másik, aki pedig nincs ebben a körben, arra ne fecsérelj energiát. Meg kell tanulni szelektálni, kizárt, hogy mindenki csak támogatásáról biztosítson bennünket, bármiről is legyen szó. Azon kívül, gondolj csak bele, a te életed, miért is kellene bárkinek is a támogatása azok közül, akiket felsoroltál? Nehogy egy idegen mondja meg neked, hogy szülhetsz-e gyereket, és végképp feledkezz meg arról, hogy neked meg kellene indokolni BÁRKINEK is, hogy ez azért történt így, mert... Azok véleményére adj, akik fontosak. Velük viszont meg tudod azt is beszélni, neked mi tabu és mi nem.

Ugyanakkor azt is gondolom, hogy akik összesúgnak, legtöbben nem ártó szándékkal, vagy ítélkezésből teszik. Az emberek nagy része szerintem empatikus, maximum nem sikerül ezt mindig helyesen kifejezni.

Magam részéről a legjobbakat kívánom neked, és arra ösztönöznélek, a gyógyulásod érdekében "szabadítsd fel magad" az ilyen gondolatok terhe alól.

Sajnálom, hogy ezt tapasztalod, ilyen környezetben élsz. Sajnos volt több rákos is a családban, barát is,de soha ilyet nem mondtak.

Főleg az orvos, hogy így kezel, szinte hihetetlen. Szúrj ki a világgal, élj 100 évig egészségesen!