Bioélelmiszerek

Hitelt érdemlő felmérések tanúsítják, hogy a haszonnövényeket károsító anyagok állati kártevők (főként rovarok), baktériumok és gombák, gyomnövények a termés egyharmadát elpusztítják. A műtrágyázás, a talaj termőerejének visszapótlása teszi lehetővé a területegységekre eső termésátlagok hatalmas növelését, tehát azt, hogy viszonylag kis területen, kevés munkaerővel nagyon sok ember számára elegendő élelmiszert termeljenek. Akkor, amikor emberiség lélekszáma gyorsan növekszik, a mezőgazdasági termelés ezzel alig tud lépést tartani, nem lehet és nem is szabad lemondani egyetlen lehetőségről sem, amely az éhezés fenyegető rémét el tudja hárítani. A nagyüzemi mezőgazdaság, a tömeges termelés nem nélkülözheti ezeket a vegyszereket.

A modern mezőgazdaság a vegyszereket szigorú technológiai rend szerint alkalmazhatják, és ez egyben biztosítékot jelent a mérgezési veszély kizárására. Ezt bizonyítják azok a vizsgálatok, amelyek szerint a fogyasztásra szánt termények több mint 90%-ában egyátalán nem volt kimutatható a tenyészidőszakban használt szer hatóanyaga. Ahol mégis sikerült megtalálni, mennyisége az egyébként is messze maximális biztonságot jelentő érték alatt volt.

Modellkísérletben azt is tisztázták, hogy az élelmiszerekben esetleg megmaradt vegyszerek tisztítása, főzés során gyakorlatilag teljes egészében elpusztulnak, eltávolítódnak.

Ettől függetlenül környezet-egészségügyi és környezetvédelmi szempontból mindenképpen örömmel kell üdvözölni azokat a törekvéseket, amelyek a mezőgazdaságban kémiai anyagok csökkentésére irányulnak. Az eredmények a kártevőknek ellenállóbb növényfajták kinemesítéséből, a biológiai módszerek (a kártevők természetes ellenségeinek, kórokozóinak felhasználása) szélesebb körű elterjedésétől várhatók.

A másik oldalról azt is látnunk kell, hogy a mezőgazdasági vegyszerek széles körű elterjedtsége lehetetlenné teszi, hogy kisebb vagy akár nagyobb területen termelt növények érintkezzenek vegyszerrel. A permetezéssel vagy kiszórással a szántóföldekre juttatott vegyszerek nagy területre eljutnak. Konkrét példája ennek, hogy hosszú ideig használt, de jelenleg már sok országban tilalmi listára helyezett DDT a sarkvidéken élő állatok zsírjában is megjelent, bár ott természetesen soha nem alkalmazták. Ily módon a „bio-„vagy „reform” élelmiszerek fikciónak tekinthetők. Annyi igazság kétségtelenül van a javaslatokban, hogy a növényi eredetű élelmiszerek fogyasztását előtérbe hozza, és így elősegíti a kiegyensúlyozott táplálkozást.

A különböző táplálkozási irányzatoknak legnagyobb veszélye az, hogy a szakmai és a széles közvélemény a legkülönbözőbb jellegű táplálkozást kapja, amelyek egymásnak nemegyszer ellentmondanak. Az orvos és a laikus ezáltal bizonytalanná válik, és valóban megalapozott következtetéseket is fenntartással fogadja. A tények azonban tények maradnak, amelyeket nem lehet elképzelésekhez igazítani, hanem a táplálkozási elveket kell ezek alapján felépíteni.