Betörtek. Hogyan tovább? (beszélgetés)
sajnos ez most szervezett bűnözés alatt folyik, tegnap újra volt kísérlet a környékben. Mi pedig a 6-ak voltunk (800 fős településen)
Most már én sem fogok bízni semmiben és senkiben.
Igyekszem továbblépni. Csak most az is gondot jelent hogyan alakítsuk ki a legnagyobb biztosnágot. Addig nehéz, talán ha az elkövetők kézre kerülnének már könnyebb lenne. Mert most minden és mindenki gyanus. És így nagyon nem jó...
Saját magatok szereljétek be,
vagy le kell lőnötök azt, aki beszereli, mert kikotyogják. :-)
"(hetente több, van, hogy naponta több lakalommal várok futárt)"
Melyik ment vissza?
Most a lehető legnagyobb biztonság kialakításán gondolkozzatok, mert a megélhetési bűnöző egye több.
Ne hagyd, hogy lelkileg megnyomorítson, lépj tovább.
Az eltűnt eszközöket lehet pótolni, az egészséget és az életet nem.
köszi!
bizony, egyre biztosabb vagyok benne, hogy nálunk azzal jártak és a felfordulás azért maradt el mert hamar hazaértünk (hallottunk ágrecsegéseket az erdőből)
vagy a konyhában azért járt mert kereste a hozávalókat (olaj, bors) csak nem talált mert épp bevásárolni voltunk és minden kifogyott.
ilyen jellegű ötleteink vannak
egy biztos, máskor nem mi fogunk meglepődni hanem aki tilosban jár
Az egyik ismerősünknél amikor építkeztek egy ilyen praktikerben kapható 6000 Ft-os széfet építettek be a padlóba, úgy hogy egy szőnyeggel elfedték.
Biztosan be lehet utólag is betonozni, csak fel kell törni valahol a padlót ahol nem jártok annyit, lehet, hogy egy szaki úgy is meg tudja csinálni, hogy utána ráteszi a járólapot is, vagy bútort toltok fölé..stb.
Aztán ha be is néz valaki, még ha fel is fedezi a dugihelyeteket a komplett házat nem tudja ellopni :-)
abszolút igazad van, de rá vagyunk kényszerülve, hogy legyen otthon. Ezt is kifigyelhették (hetente több, van, hogy naponta több lakalommal várok futárt)
jogosan kérdezheted, hogy akkor miért nem teszünk jó előre óvintézkedéseket. Mert fiatal házasoknál kisgyerekek mellett mindig más tűnik fontosabbnak. Hihetetlenül pancserok vagyunk az biztos....
Kedves DnéJudit!
Mi is átéltük már 2x! Sőt, pár hónapja más családtaghoz is betörtek... Elég nehéz túltennie magát az embernek egy ilyen incidens után! Én még mai napig félek attól az érzéstől (látványtól), hogy minden össze-vissza van túrva a lakásban :( De a legrosszabb érzés az az, hogy mások látták, hogy a családom hogyan is él.Tudják, mit hogy és hol tartunk stb. Már amennyire szerencsének mondható, egyik alkalommal sem én értem haza elsőnek és nem engem fogadott a látvány, édesapám ért haza először mindkét alkalommal.Szerintem ő "fél" leginkább hazaérni azóta is.Bár riasztót szereltettünk már,tanulva a 2 esetből is, de ha akarnak sajnos úgyis bejönnek. Mi elképzelhetetlennek tartottuk mindíg is a betörést,mert a házunk főutra néz, buszok járnak 2 irányba is....és tessék! Ez teljesen kiszámíthatatlan a mai világba.A legfontosabb, hogy legyen riasztó és biztosítás :S Ez talán tud egy kis nyugalmat nyújtani.Bár én a mai napig van, hogy azzal álmodok, hogy betörnek hozzánk,újra és újra pedig lassan 3 éve volt az utolsó eset :S De nem szabad hagyni, hogy ez felemésszen minket, bármilyen nehéz is, mert csak rosszabb lesz.
Üdv.!
A tudat, hogy a lakásunkban idegen járt nagyon rossz volt. Nálunk a pincén keresztül jött be, azóta rácsot csináltattunk az ablakokra.
Időbe telt mire kihevertem.
És a tudat, hogy mi aludtunk ő meg tevékenykedett.
Elfogták a kis senkiházit, volt bírósági tárgyalás is.
hihetetlen mikre képesek....
mi azt sem tudjuk igazából hol jöttek be. Eddig az a legvalószínűbb, hogy kulccsal az ajtón
mi is teszünk, csak sikerült a terveinket ellehetetleníten....
még mindig ahányszor eszembe jut ugyanúgy összeugrik a gyomrom mint amikor tudatosult mi történt. Azóta nem eszünk, nem alszunk.
Engem végtelenül megviselt... aludni sem tudtam hosszú hetekig rendesen, csak villany mellett, mert attól féltem, hogy visszajönnek, hisz megzavartuk őket azzal hogy éppen hazaértünk.. mindent összedobáltak, szétszedtek... kidobtam az összes fehérneműmet, mert abban is kotorásztak, és minden ruhámat kifertőtlenítettem... minden polcot stb amihez hozzáérhettek, milliószor áttöröltem... és hogy minden tuti legyen, vettem egy kutyát. Ő akár milyen zaj van, rögtön jelez. s természetesen egy igazán biztonságos ajtót szereltek föl nekünk.
De a lelki része hónapok volt... hónapok, ameddig rettegtem, és nem tudtam elaludni, mert féltem, hogy jön valaki...
Hozzánk tavalyelőtt háromszor törtek be... három hónapon keresztül minden hónapban betörtek...
Lebontották a tetőt, és a padláson keresztül jöttek be...
Utána szereltünk fel riasztót, körbeszóltunk a szomszédoknak is, hogy tudják (és vigyék a hírét...) hogy szereltünk fel riasztót, azóta nem törtek be...
Az biztos, hogy hónapok kellenek ahhoz, hogy az ember ne félve nyissa ki a bejárati ajtót, hogy vajon mit talál odabent...
Szia!
Engem kizsebeltek (vagyis a hátizsákomból nyúlták le a tárcámat - én voltam a hülye, mert sose dobom a zsákom tetejére, de akkor siettem) még novemberben.
Annyira megviselt engem is, hogy ha eszembe jutott, már bőgtem. (Pedig akkora kár, mint téged, engem biztos nem ért.)
Én sem gondoltam, hogy ennyire kiüt, kellett egy jó hónap, mikorra -viszonylag- lehiggadtam.
Azóta viszont úgy közlekedek metrón, villamoson, buszon, bárhol, hogy figyelem az embereket.
Tiszta paranoiásnak érzem magam néha, de sajnos nem lehetünk elég óvatosak.
Egy ideig biztos rossz lesz. Félve mentem be oda ahol történt. Hozzánk éjszaka jöttek be. Mi békésen aludtunk.
Persze utána már óvintézkedéseket tettünk.
Nem könnyű, az biztos. Elvégre az otthon biztonságának szentsége sérült.
Nekünk anno hónapok kellettek. Meg egy riasztó, ami adott egy kis lelki pluszt.