Betegápolás kórházi körülmények között? (beszélgetés)
Nekem is elegem van az egészségügyből. Lombikprogram miatt alaposabb kivizsgáláshoz kellenne szakorvos segítsége , de sajnos senki még magánorvos sem!nem hajlandó segíteni csak küldözgetnek össze-vissza az évek meg telnek . Ez nagyon nagy gond hogy nem törődnek az emberrel pedig fizettük a tb-t akkor is mikor egy fizetésből(60e) kellett megélni kettőnknek + a lombik is nagyon sokba van. Sajnos van ettől sokkal elkeserítőbb is mint ahogy az előző hozzászólásokban is írták. Nekem is vannak rokonaim akikkel nagyon-nagyon rosszul bántak a kórházban.(Pszichiátria szakkórház). Felháborító mit művelnek magatehetetlen betegekkel.
Tele a hócipőm az orvosokkal és a kórházakkal. Az egyik nem hajlandó rendesen kivizsgálni, mivel "nem támogatja abban a megyében az OEP azokat a vizsgálatokat, amire szükség lenne még", na, hallottatok már ilyet? A másik kórház pedig hajlandó fogadni, de nem hajlandó befektetni, alapos kivizsgálásra! A mostani kórházban, ahol a lakóhelye szerint fekszik, ott pedig annyit mondanak, hogy "bízza ránk a beteget, majd mi tudjuk, mit kell tenni!" Semmiféle egyéb felvilágosítás, semmi arról, hogy miért és milyen gyógyszereket kap. Én csak itt az interneten kutakodtam egy kicsit, mégis (egyelőre úgy tűnik) tisztábban látom Édesanyám állapotát, betegségét, s a kiváltó okokat, mint a "főorvosasszony". Persze, meghallgatni nem hajlandó. Ráadásul, mivel kétoldali tüdőembóliával fekszik kórházban (ami mellé társul az ismeretlen láz is ?!) ami szerintem nem is ismeretlen, mivel a trombózis egyik tünete is lehet (mindenki tudta, hogy több éve problémái vannak az ereivel), de szteroidot kapott, az helyett, hogy pontosan, alaposan kivizsgálták volna akkor, mikor a tavasszal mélyvénás trombózis gyanúval került be. Én nem tudom és nem értem még, hogy mi történt, de nagyon jó volna, ha valakinek valami ötlete lenne, mert Édesanyámnak 1 éve a fájós lábain kívül és a pajzsmirigy alulműködésén kívül még semmi baja nem volt. Most meg már érgyulladás, tüdőembólia, alzheimer és egyik fülére teljesen, a másikra 85%-ban süket. Persze a süketséget az orvosok nem hajlandóak tudomásul venni, s a viselkedésükkel és testbeszédükkel állandóan megbántják szegényt. (Édesanyám még csak 69 éves) Valami olyan helyet kellene találnom számára, ahol odafigyelnek a betegre és tudják a szakmájukat is, mert ez itt tragédia, ami itt folyik. Persze én is voltam kórházban, nem vizsgálták meg MRI-rel a feldagadt térdemet, mert soká került volna rám sor, ezért inkább megműtöttek. Azzal győztek meg a műtétről, hogy 1 hónap múlva ugrálni fogok. Ehhez képest műtéti fertőzést kaptam, egy szteroidinjekciótól a porc a térdemből teljesen tönkrement, (hozzáteszem 1 napot voltam kórházban a műtéttel együtt)az orvos viszont 1 hét után azt kiabálta velem, hogy miért nem dobom már el a botot. Aztán megnézte a térdemet és azt mondta, hogy "asszonyom magának igazán meg kellene értenie, hogy ezt újra kell műteni, elő is jegyzem a jövő hétre". Na, kellett egy másik orvost keresnem. Sikerült egy igazán odafigyelő, normális orvost találni, akkor kiderült, hogy 1 hónapon belül TILOS újraműteni. Ráadásul egy MRI vizsgálattal az is kiderült, hogy ha újraműtik, akkor a műtőasztalon robbant volna szét a térdem. Akkor voltam 37 éves. Azóta sem találtam olyan rendes orvost, mint a második volt. Viszont aki műtött, az még a TV-ben is szokott nyilatkozni! Azóta is többször látom. Főorvos, meg minden egyéb címe van! Hát ezek után nem tudom, ki, mennyire bízik az orvosokban. Én egyáltalán nem, egy kivételével. Az viszont biztos, hogy minden kórházban, ahol van ismerős nővér, ott rendesen odafigyelnek a betegre. Ha nincs, akkor úgy járt. Az orvosokról már semmit nem mondok. A jó és becsületes orvosok már régen kint vannak külföldön, mivel ők GYÓGYÍTANI akarnak, nem hadakozni az egészségüggyel, a nővérekkel és a feletteseikkel. Hát, ennyi. Ha valaki tud olyan orvost, aki tud nekem segíteni Édesanyámmal kapcsolatban, akkor kérem, írja meg. Olyan kellene, aki az elejétől fogva végigvezeti, hogyan és miért alakultak ki Anyukám folytatólagos tünetei, s esetleg még segíteni is tud. Előre is köszönöm.
Tegnap szembesültem olyan kórházi viszonyokkal,amit leírni sem lehet.Ennek az országnak,nem egy szégyene van,de ez már az embertelenséggel egyenlő.Az Árpád kórházban uralkodó állapotok,hihetetlenek.Az édesanyámat,nem oly rég a Péterfy u.-i kórházban itélték halálra.Akkor azt hittem,ennél mocskosabb,érdektelenebb hely nincs Magyarországon.Tévedtem!Az Árpád bizonyítja.Úgy veszítem el DRÁGA szüleimet,hogy emberi méltóságukba tiporva,koszba fektetve,látom Őket szenvedni.Bár alapjáraton békés természet vagyok,de most én mondom,hogy rohadjon meg ennek az országnak minden vezetője,és legalább két hetet kötelező jelleggel kelljen,mindegyik tetünek eltöltenie egy ilyen helyen/betegen/.
Hát igen! Az értelmetlenség .....nálatok is. Kendőzgetik a hibáikat, hivatkoznak a nem megfelelő körülményekre, és nem érdekli őket hogy egy hibával egy család életét teszik tönkre (a szó legszorosabb értelmében) akár közel egy évtizedre, mint nálunk. Ahhoz amire felesküdtek már nem sok közük van. Az embereket eszközöknek tartják. A szó legszorosabb értelmében.
Persze hozzátenném ismét, tisztelet a kivételnek.
Az én édesanyám azért halt meg a kórházban, mert orvos elmondása szerint "valaki nagyot hibázott", sztem többek között ő is. Most már persze csak ujjal mutogatnak egymásra. amúgy depresszióval magától bement a kórházba, valszeg rosszul kezelték, 2 hétig már nem evett, nem ivott, nem aludt, az utolsó héten már nem tudtam kinek szóljak, mindenkinek szóltam, h ez van, kezdve ápolónőkkel, főorvossal befejezve, rám sem figyeltek, az orvosa csak annyi mondott, h ugyan már kigyógyul ebből, nem komoly, 2 nap múlva meghalt. Most már remeg az orvos, amikor meglát, de remegjen is! A napokban kezdjük a pert, és többek között ott jelentem fel a kórházat és az orvost ahol csak lehet, és ha rajtam múlik, akkor az az orvos többet még egy háziorvosi rendelőben sem fog ülni, mert ilyen ne gyógyítson!
Helyesbítek. Négyszázágyas Klinika Pécs - traumatológia
Meglep, hogy a pécsi Négyszázágyas Klinika is szóba került. Nekem ott az ortopédián vannak tapasztalataim, de azok elképesztően jók. Sehol az országban nem tapasztaltam olyan emberséges hozzáállást, mint ott. Persze nem kérdőjelezem meg, amit írtál, a kettő nem zárja ki egymást. Ugyanannak a kórháznak egy-egy osztálya között nagyon nagy különbségek lehetnek, mint ez is mutatja. De az egész klinikát nem kell leírni (ezt a fórumolvasóknak írom), mert az ortopédiát mindenkinek csak ajánlani tudom. De ezek szerint a többi osztályt nem árt megérdeklődni, mielőtt odamegy az ember.
Sesil, neked minden elismerésem azért, ahogy édesanyádat gondozod! Nekünk a nagymamámat kellett, az sem volt egyszerű dolog!
Részvétem. Tényleg tragédia.
Tegnap maghalt egy gyerekkori, ifjúkori barátunk. Vesekő műtétből nem ébredt fel??? A fia 9 a lánya 4 éves. Ő májusban lett volna 37
Hát igaz,többször találkozunk a kórházakban negatív példával, mint pozitívval...
Nekem az Árpád kórházról vannak rossz tapasztalataim. A párom sógora motorbaleset miatt eltörte a csuklóját, és az Árpádba került. Műtötték, de a műtét után elfelejtették megnézni h jól rakták-e össze a csuklóját. Mint később kiderült nem, alig tudta használni a kezét. Szegény azóta több kórházat is megjárt, újra el kellett törniük, újabb csaarok, csavarkivétel, varratszedés, stb. Ha csak a pénzt nem számoljuk, amit "hálapénzre" és hasonlókra elköltött, akkor is lelkileg hihetetlenül megterhelő volt neki, mintdig előre készülni a műtétekre, utána nem dolgozhatott (autószerelő).
A másik, és inkább szörnyű példám a legjobb barátnőm esete. Autóbalesete volt, Árpád kórházba vitték fejsérüléssel, szörnyű ellátás, a nővérek rá se bagóztak. Azt mondják ha másik kórházba kerül, akkor túléli. 20 éves volt...
Kedves Sesil! Nagyon szomorú dolgokról írsz, főleg, hogy ez a valóság, DE PÉLDAMUTATÓ A KITARTÁSOD és ehhez szívből gratulálok! 6 év óta ápolod édesanyádat...nagyon nehéz lehet, mi "csak" 1,5 éve apósomat. Kitartást a nehéz pillanatokban! Üdvözlettel: Hajni
Ami biztos olyan szinten rengette meg a biztalmamat a orvosokkal és a nővérekkel és az egészségügynek hívott tragédiával szemben ez az eset hogy elmondhatatlan. Peppyta szavai találóak: feldolgozhatatlan.
A kórházak: Pécsi Neurológiai Klinika (Rét utca)
Négyszáz ágyas klinika Traumatológia (Pécs). Az ápolási intézményt amivel próbálkoztunk hál istennek már bezárták.
Egyébként hálapénzt én még életemben sem ápolónak, sem orvosnak nem adtam, csak tiszteletet, ha megérdemelte. Ezen amíg csak lehet, nem is szeretnék változtatni.
Igazán kedvesek vagytok. Hogy miért nem írtam eddig erről? Elég összetett. A családban van egy anesteziologus. Én szívem szerint botrányt csináltam volna. Hiszen ha megfelelőképp látják el, akkor nem törik csontja édesanyánknak, és bár nem tiszta elmével, de ma is köztünk nyoszogna. De mivel van ez az arany ember a családban, (ezt nem szkeptikusan értem, életében nem fogadott el hálapénzt, és tényleg a gyógyítás az élete), ezért elfogadtam a zárójelentést és nem mentem tovább. Ha ő is elveszti az állását a balhé következtében, akkor nem tudom kinek a segítségével ápolgatnám anyámat. Hisz ez rengeteg pénzbe kerül.
Kedves Sensil!
Miért csak most írtál erről? Na és könyörgöm miért nem írod ki a kórház nevét!!!!!!!!!!
Bár azt hiszem sajnos sok helyen van így. A családunkban is történt hasonlóan rossz élményszerzés az édesapámmal, a Szolnoki Hetényi Géza kórházban a sebészetén.
Cukros, volt amputálták a lábát , a rossz beállítás miatt felborult cukra, emiatt megbomlott elméje, az elfekvőbe akárták tetetni velünk azt is pénzért. Ennek 6 éve. Hazahozatta anyu, és a családi ápolásnak köszönhetően elméje kitisztult, a műlábával még a 3. emeletről is lement két évig. 81 éves volt a műtétkor. Másfél éve ment el közülünk 84 évesen a szive eddig birta. Akkor is kórházba került de a belgyógyra, ott nem volt igazán rossz tapasztalatunk, de sajnos ő elment. Édesanyám aki most 82 éves nem hajlandó kórházba menni és én megértem. EDDig csak rossz tapasztalatokat szerzett, mint ahogy én is. A múltkor ugy kéthónapja ugyan ennek a kórháznak a sürgősségi osztályára kerültünk magas lázas betegséggel utalt be az ügyelet. Hát délután fél négytől este fél tízig voltunk ott , /mire megállapították ugyan azt, amit az orvos otthon hallgatózással is megállapított /. Mit mondjak a disznó ól különb mint ez az osztály. A folyosón a magatehetetlen elméjében már nem egészen helyén lévő betegek a folyosón, senki nem foglalkozott velük, nem takarta be őket stb. A többi beteg hozzátartozója tette meg ezt a személyzet helyett. Ez mélyen felháborított. Azt gondolom sok ilyen hely van, nyiltan írni kell róluk névvel. Sajnos mi nem vagyunk sem Puskás Öcsik, sem Horn Gyulák akiket különszobában és személyzettel ápolnak,/gondolom állami pénzen./ egy hétköznapi ember /szerintem ők is azok kellene, hogy legyenek!!/ kinlódhat otthon a betegével, miközben tönkre megy a család anyagilag érzelmileg.
a minisztelenök= fekete angyal
Ellenpeldak mindig vannak.Az anyukam 53 evesen halt meg, hasnyalmirigyrakban,ami vegul attevodott az osszes belsoszervere.Iszonyatos fajdalmai lehettek szegenynek. Szerencsere gondos haziorvosunk, es a sebesz orvosunk(aki tobbszor eletmento mutetet vegzett el Anyukamon)mindig arra torekedtek, hogy a leheto legjobbat adjak neki. Amint jelezte, hogy szuksege van ujabb fajdalomcsillapitora, mindig megtalaltak a legjobb megoldast.Sajnos, a legodaadobb apolas sem tudta eletben tartani, pedig az apolonok megtettek mindent!Arrol nem beszelve, hogy a sebesz orvos nem fogadta el a "halapenzt",amit adni akartam.Sajnos, Anyukam halala utan ket nappal Apukamat is elragadta tolunk a halal, o nem agyban, parnakkozt halt meg, mint Anya, de biztos vagyok benne, hogy ha korhazba kerult volna, ot is ugyanolyan ellatasban reszesitettek volna, mint Anyukamat.
Ellenpeldakent akartam ezt leirni, szomoru tortenet, mert en is tudok olyan esetrol, ahol a noverek nem torodnek a betegekkel, hanem tv-t neznek, vagy kormot reszelnek a noverszobaban, rosszabb esetben enyelegnek a foorvosurral...Kitartas azoknak, akik otthon apoljak a hozzatartozoikat.En is apoltam volna, ha eselyt adott volna ra a sors...
Az, hogy "egészségügy" így egy megfoghatatlan valami. Itt orvosokról, ápolónőkről, beteghordozókról van szó. Emberekről, akik nem jól (és csak a legenyhébb kifejezést használtam) végzik a dolgukat. Még akkor is képesek így viselkedni, mikor zsebrevágták a hálapénzt.Annyian vagyunk rosszul megfizetve ebben az országban... sokan nem is végzik rendesen a dolgukat ennek örömére. De ha mondjuk a konyhán kicsit slendrijánok és kissé szétfőzik a karfiolt, hát istenem, nem olyan jó, de közel sem akkora baj, mintha pl. egy ápolónő dolgozik felületesen.
Hát igen ez jellemző némely egészségügyi intézményre!Az ember a saját lábán megy be,de vagy kijön saját felelősségére,vagy ezerszer súlyosabb állapotba kerül,vagy nemsokkal később meghal!Sajnos nekem mindhárom esetre volt példa!
Tragédia ami itt van az egészségügybe!!
Bocsi,az első sorban:parkinson kóros
Az én drága jó Anyám már 79 éves volt,15 éve parkisonos,de ha beállították a gyógyszerét,annyira jól volt,hogy ellátta magát,meg a 83 éves apámnak főzött,takaritott.Mikor rosszul lett,még egy hétig tett vett,de a doktornő beutalta a kórházba.Egy hét alatt tönkretették,bepelenkázták,nem kapta a parkinzonos gyógyszereit,és mivel ez olyan remegéses-bénulásos betegség,megfulladt.Persze nem ez volt a zárójelentésben a halál oka.Ez 2000-ben volt de Apám megtiltotta,hogy oda bevitessük,ő még 5 évet élt,de csak 1hónapig volt beteg,otthon felváltva ápoltuk,és méltósággal halt meg otthon a családban.Drága Édesanyánk is ezt érdemelte volna,de mi azt hittük segítenek rajta,ja mikor bevitték egy hete lezajlott infarktusa volt.
Igen, itt lehet, tehát:
A nyáron veszítettem el az én drága anyámat, 78 éves volt. Ésszel felfogom, hogy valahol már ez "meg volt írva" neki. Mindig ellenérzéssel viseltetett a kórház/orvosok iránt, dehát végülis mégiscsak be kellett vinni a kórházba, mert iszonyú fájdalmai voltak. (Csontnekrózis) Csodát már nem vártam, csak azt hogy ne szenvedjen. Ehelyett csak tetéződtek a bajai, teljesen tönkretették, nem is tudom mivel, mit műveltek vele... de mire haza tudtam hozni élete utólsó hetére, már se enni se inni, se beszélni nem tudott jóformán. És a mocskos banda olyan zárójelentéssel adták ki, amiből azt hihetné aki olvassa, hogy egy lázas, csontfájdalmakkal küzdő személyről van szó, enyhe lázzal. Arról egy szót sem írnak, hogy anyám, aki a kórházba kerülésekor talpraesetten kommunikállt, rejtvényt fejtett, olvasott, élő halottként került haza - a szakszerű ápolás eredményeként. Ezt nem tudom feldolgozni, ebbe vagyok teljesen belebetegedve.
Tisztelet nagyon kevés kivételnek, de az orvosok/ápolónők hírből sem ismerik a gondoskodás fogalmát, ráadásul a szakmai tudásnak is igencsak hijával vannak.
SESIL írásához lenne hozzáfűznivalóm, csak nem tudom ezen a helyen lehet-e megtenni.
Szia!
Nagyon ismerős problémáról írtál.Én is hosszan tudnék mesélni.Apu cukorbeteg, művesekezelt.A lábán elindult egy üszkösödési folyamat, amit kenőccsel kívántak kezelni.Persze a végén vágni kellett a lábából.A sebe miatt a szeptikus osztályra került, de közben bevérzett a szeme, és elment a látása. Innentől nem tudott önállóan enni, mi pedig nem tudtunk segíteni, mert az osztályon szigorúan 4-5ig volt a látogatás, aput pedig vitték dialízisre 4óra 10 perc körül.Persze az inzulint megkapta, csak ételt nem tudott magához venni.A végén összeomlott a keringése és az intenzíven kötött ki.4 napig nem tudták megmondani életben marad-e, utánna meg azt, hogy sérült-e az oxigénhiánytól az agya.De ekkor visszakaptuk "épen" Ép tudattal.Azóta is történtek dolgok, de felesleges ecsetelnem az orvosi nemtörődés bakijait.
És vannak dolgok, amit "HÁLAPÉNZZEL"sem tudsz elérni.Röviden ennyi.
Kitartást nektek!
Én úgy gondolom, az az igazi segítség, ha nevén nevezed azt a Kórházat igy mások óvatosabbak lesznek és elgondolkoznak ha hozzátartozójuk kórházi ellátásáról kell gondoskodni; ezt az intézményt akkor már ki is húzhatják.
Idős beteg. Diabétesz és agysorvadás. Gyógyszerbeállításra bekerült a kórházba....kár volt. Addig mellettünk szöszmötölt és ha nem is volt mindig képben, de legalább állt a lábán. Ennek már 6 éve...azóta itthon ápoljuk stabil fekvőbetegként.
Ugrás a teljes írásra:
Betegápolás kórházi körülmények között?További ajánlott fórumok: