Betegápolás kórházi körülmények között?

Hát rossz sztorikból nekünk kijutott, ha kórházakról és ápolónőkről és orvosokról van szó. Édesanyám 76 éves. A 70. szülinapján még felfogta, hogy mit kapott a szülinapjára. Csak pár nap kellett a sötétséghez.

A diabétesz és az érszűkület már csak a legkisebb bajunk. 6 évvel ezelőtt került kórházba gyógyszerbeállításra az agysorvadása miatt. Egy tollvonással megvonták az összes gyógyszerét, mivel "meg kell figyelni" és mivel így nem volt ami a központi idegrendszerét irányítsa, teljesen felpörgött, hát leesett az ágyról. Miközben mi direkt kértük, hogy tegyék fel az ágy oldalát, mert le fog esni. Hát még aznap éjjel leesett!!! Combcsonttörés. Másnap délig nem jutott gyógyszerhez, sőt...addig csak egy röntgent sikerült csinálniuk. Persze az agyi állapota a sokkhatástól rosszabbodott, de műteni kellett a lábát, így még mindig nem a gyógyszerbeállítás volt a legfontosabb. Evés tilos mert műtét, így fogyott, így felborult persze a cukra is.

Mire túljutottunk a műtéten az agya olyan szinten reagálta le a traumát, hogy elvesztettük a maradék ép eszét. Az ápolónő meg közölte, "hát elcsúszott a néni a vizes padlón".....na ja, éjjel. Soha többé nem tudtuk neki megmagyarázni hogy kell újra járni. 2 hónapot töltöttünk traumatológián. Saját felelősségre hoztuk el. Mikor az ápolónő megetette az inzulint meg elfelejtette, hát égnek meredt a hajam. Másnap meg a másik ápolónő közölte: "túl van szedálva a néni, úgyhogy nem adtam be a gyógyszereit".

A nővér rendel, hisz ezek szerint ez a dolga. Tettem róla, hogy megtudja mi a dolga.

Itt elszakadt a cérnánk, bent töltöttük az egész napot, mi adtuk be a gyógyszert, mosdattuk, itattuk, etettük és a kórlapjára ráírattuk, hogy semmiféle változtatást nem eszközölhetnek, csak hozzátartozói beleegyezéssel. A végén már nyugtatón éltem. Mindez két hónapig. Majd megpróbálkoztunk egy ápolási otthonnal, nem gyenge havi díjért. 3 nap múlva átalakítottuk a szobáját itthon betegszobává és hazahoztuk. Gondolom nem kell ecsetelnem az ellátás milyenségét. (apró példa: fogsor nélküli betegnek vacsora 2x2 kockákra vágott parizer, hideg főtt krumpli darabokkal. És ez csak az ételre egy durva példa.)

Azóta fekvőbeteg, halmozott problémákkal. Párszor már felfedeztük amerikát az itthonápolás rejtelmei miatt (etetés, itatás, katéter, betegalátétek, gyógyszerek, a rég elfeledett csodaszer a felfekvésre) a több mint 6 év alatt.

Ja....és hogy házhoz jön ingyen a gyógytornász? Hát jönni jön, de meglátta hogy mi milyen szinten ápoljuk édesanyánkat, és egy röpke 5 perces torna után kérte a kávét. Mi meg nem kértük másnaptól a szolgáltatást. Ez a segítség nem segítség.

Ha valakit érint a téma és tudok segíteni a tapasztalataink megosztásában, szívesen megteszem.

Ami biztos, per pillanat nem úgy érzem, hogy az egészségügyünk a közeljövőben elfogadható színvonalúvá válik. Amíg "nem mindegy hogy piros, vagy fehér színű a gyógyszer? Az olcsóbbat kell felírni." Hát nem mindegy. Mert ez nem a színéről szól hanem az összetételéről. Na de ez csak egy iciri pirici példa a problémából.