Belemenjek a közös válásba? (beszélgetés)

Igen, ez lehet. Sőt valószínű. De kinek a dolga, hogy bevonja apukát a gyereknevelésbe, a háztartási dolgokba? Amíg a nők úgy gondolkoznak, hogy "ciki" apára bízni a gyerket, meg "ha már gyesen vagyok nehogymár apa csinálja a háztartási munkát", akkor nem kell panaszkodni, ha apa elkényelmesedik. Igen, a gyerekeket általában ketten akarják. És általában az anyukák azok, akik meg vannak róla győződve, hogy kizárólag ők képesesek "rendesen" kitakarítani és "normálisan" ellátni a gyereket. Hányszor hallottam már, hogy "inkább megcsinálom én, mert a férjem csak maszatol". Persze, fordított esetben, ha mondjuk a pasi bízná ránk a kerékcserét a kocsin, és utána kivenné a kezünkből a szerszámot, hogy ne bénázzunk már, szóval ebben az esetben nagyon könnyen ki tudjuk mondani, hogy hát akkor csinálja ő. Mi meg ugyanezt tesszük velük. "Ugyan drágám, majd én, nekem gyorsabban megy! Jajj, ne azt a ruhát add rá, nem igaz, hogy nem tudod, akkor inkább én! Jajj, már megint összemostad a színeset a fehérrel, csak több munkát csinálsz nekem, inkább ne csinálj semmit!" Ugye ismerős mondatok? És a kisfiúk, akiket nevelünk? "Jajj, ne akarj már főzni anyával az olyan lányos! A mosás a nők dolga, kisfiam! Majd a nővéred kitakarít, te csináld csak a leckédet!" Hány anya tanítja meg a fiát főzni? És a lányát? Na? Kik rontják el a férfiakat már gyerekként, és kik kérik számon később feleségként, hogy nem segítenek. Persze önkritikát gyakorolni nőként, és belátni, hogy sokszor azért szakad minden a mi nyakunkba, mert nem kérünk segítséget a párunktól... nem vonjuk be, NEM VÁRJUK EL, hogy segítsen, hogy nem tartjuk természetesnek, hogy attól hogy GYEDen vagyunk nekünk is jár szabadidő, amíg az apa van a gyerekekkel... ez már nagyon nehéz. Sokkal egyszerűbb elsárkányosodni, és mindent a pasi nyakába varrni, ha esetleg feltűnik a harmadik.

Még egyszer: nem felmentem a férfit a felelősség alól: nyilván az ő felelőssége is ami történik... szólhatott volna a feleségének, hogy boldogtalan, kérhette volna, hogy beszéljenek, mehettek volna terápiára... nem volt muszáj egy harmadiknál keresni vígaszt. Én csak azt mondom, hogy mindig 2 emberen múlik egy kapcsolat, és kevés olyan szeretősdit láttam, ahol nem voltak jelek, vagy nem volt valódi probléma. A szerető már csak végeredmény.

Egyébként meg miből gondolod, hogy egy apának olyan marha könnyű otthagyni a gyerekeit? És ki mondta, hogy lerázza a felelősséget? Miért nem lehet normálisan válni, ha már így alakul a helyzet?

Ebben igazad van, és egyet is értek abban, hogy látszólag ártatlanul az anyuka kerül nehezebb helyztebe. De azért én azt gondolom, egy házasság megromlásához két ember kell. Egy két gyerekes apa nem kapkod szoknyák után csak úgy. Ha meg igen, akkor ilyen embernek nem kellett volna két gyereket szülni.... szóval azért az a nő felelőssége hogy kinek szül, és biztos, hogy abban is mindkét félnek van része, ha az egyik félrelép. Fordítva is láttam már ilyet, és mégsem mondta azt az apuka, hogy anyuka a bugyijában hordja az eszét.... belátta, hogy ő is hozzájárult a házasságuk megromlásához, mert nem volt elég kedves és odaadó férfi, csak családapa akart lenni. Csak a melóval foglalkozott. Azt hitte az elég.

Szóval én csak azt mondom, hallgattassék meg mindkét fél, mert olyasmit még nem nagyon láttam, hogy az addig minta férj, aki imádja a feleségét és a családját, egyszer csak "behálózódik". Azért hálózódik be, mert valami otthon eleve nem stimmel. A szerető meg csak katalizátor: felgyorsítja az amúgy is meglévő folyamatokat.

Azt nem mondtam, hogy egyszerű. Sőt azt sem, hogy könnyű. De az egyetlen esély arra, hogy ne mondja azt magának az ember a halálos ágyán: félelemből és megalkuvásból leéltem az életem egy pasi mellett, aki mást szeretett. Végignéztem, ahogy eljár a szeretőjéhez, ahogy a gyerekeim ezt a kapcsolati mintát látják, és ezzel egy életre rossz példát mutatva nekik növeltem az esélyüket a boldogtalanságra. Mindeközben a férjemre kentem a teljes felelősséget, holott tudjuk, hogy egy kapcsolat 2 ember miatt romolhat meg, és a 3. már csak ott tűnik fel, ahol feltűnhet (főleg ha ez szerelem). Mindezek után azt gondolom elpazaroltam az életemet, mert nem hittem magamban, a nőiségemben, az erőmben, a tudásomban, és nem mertem a nulláról újra kezdeni, akár két gyerekkel is.

Ha ez a cél, akkor valóban a legjobb megoldás az együttmaradás az anyagiak megóvásának érdekében.

Én biztos, hogy nem választanám, még akkor sem, ha ez a nehezebb út. SEMMI nem zárja ki, hogy bár a 0-ról kell kezdeni, mondjuk 5 év múlva boldog, kiegyensúlyozott párkapcsolatban éljen egy másik férfival, aki mondjuk a gyerekeit is szereti. Azt felejtitek el, hogy a válás igaz, hogy a nehezebb út, de az egyetlen esély a nőnek is, hogy méltósággal valódi nőhöz illő életet éljen, akár egy új partnerrel, akár egyedül. És ez az egyetlen lehetőség arra is, hogy a gyerekeit ne hazugságra, álszentségre, szerepjátszásra nevelje (pl. közös családi ünnepek, egy ilyen családban, amikor kifelé egy család vagyunk ,de anya és apa már rég külön szobában alszik... ér ennyit egy ház???).

Egy szál gatyában legfeljebb szegény ember lesz.

Nem fogja tudni fizetni a hiteleket, gyerektartást, saját maga fenntartását...stb Egy idő múlva magasan tenni fog mindenre.

A szomszédok tehene így szokott kimúlni...:)

Vigye el a balhét... Így nem mennék bele a közös megegyezésbe. Dögöljön meg a szomszéd tehene is?

Ha férfi, akkor legyen férfi egy szál gatyában is.

Ha eladják a házat és visszafizetik a hiteleket akkor könnyen meglehet, hogy egy hucut garasuk se marad. (főleg ha netán CHF-ben adósodtak el)

Így új életet kezdeni nem olyan egyszerű, mert valószínűleg nem lesz miből.

Veled értek egyet, mert ebből a válási szituból egyikük sem tud jól kijönni.

Talán érzéketlennek tűnök, hogy a dolgok lelki oldala egyáltalán nem érdekel, de a véleményem az, hogy ebben a helyzetben a legeslegnagyobb baj a pénztelenség és a sok hitel.

Egy rossz döntés és borul minden, mint a kártyavár.

Ha csak meg lenne zavarodva, nem félnél annyira, hogy fórumot indíts. A szíved mélyén te is tudod, hogy a férjed mást szeret. Ez a megzavarodós duma általában a nők önigazolása, annak érdekében, hogy el tudják fogadni, hogy már nem kellenek (valljuk be, elég gáz azt kimondani, hogy a párom ép ésszel úgy döntött, hogy feladja az eddigi életét, és más nővel új életet kezd... jobban hangzik, hogy "az a szuka elcsavarta a fejét, most meg van zavarodva, és menni akar, és nem hallgat rám, pedig én csak jót akarok neki").

Az, hogy a döntése után ő milyen helyzetbe kerül, már nem a te dogod. A te dolgod utána annyi, hogy a gyerekeiddel tisztességes viszonyt ápoljon, és fizesse a gyerektartást. Hogy utána hol lakik, miből él, ahhoz nincs már közöd. A saját helyzeted és a gyerekeidé viszont a te dolgod. Próbálj a válás során jó feltételeket kialkudni magatoknak. Ha a Teréz-anyut játszva, álszent módon a pasival törődsz, azzal tényleg a gyerekeid jövőjét kockáztatod. Ha mindent veszít, az is az ő dolga. Nem az anyukája vagy, akinek midnentől meg kell óvnia. Felnőtt emberek vagytok, akik képesek viselni a döntésük következményét, nem? Próbáljátok eladni a házat, visszafizetni a hiteleket, és új életet kezdeni.

A férjed szerelmes másba, te meg kritizálod a szerelmét. Miért csodálkozol, ha megsértődik? Ha szereted, akkor adj neki mondjuk egy évet. Menjen el, próbáljon meg a másik nővel élni és majd meglátja. Ha egy év után leültök és még mindig válni akar, akkor váljatok. Ha egy év alatt rájön, hogy hülye volt, és bocsánatot kér, akkor menjetek el párterápiára/tanácsadásra és kérjetek segítséget az újrakezdéshez. Persze ennek az egésznek csak akkor van értelme, ha valóban szereted, nem csak birtokolni akarod, vagy minenáron azt akarod,hogy neked legyen igazad. Mert ha marad, és megbocsájtasz, akkor aztán nincs helye sem sértődöttségnek, sem vagdalkozásnak a későbbiekben.

Amit most csinálsz, az csak abban fogja megerősíteni, hogy menekülnie kell.

Több megoldás is létezik, lehet választani.

1. A férjed elismeri, hogy ő a hibás, ezért vállalja a teljes felelősséget és "elviszi a balhét", intelligensen elvonul. Aki menni akar, segíteni kell neki csomagolni.

2. Megegyeztek mindenben, (gyermektartás, lakás megosztás, hitelvállalás, láthatás stb.)és a bíróságra már kész tényekkel mentek. Igyekeztek minél kulturáltabban bánni egymással, a gyerekekkel is szépen megbeszélni. Itt a költségek feleződnek.

3. Kiborítjátok a szennyest és elkezdődik a kötélhúzás, a köpködés, hol-ki-miért stb. hibázott. Itt már csak az ügyvédek járnak jól a minél több tárgyalással, ti meg hónapokon-éveken keresztül nem tudtok túllépni, és még az a kicsi jóérzés is elmúlik, ami volt.

4. Lehet kezdeni számolni: többeknél ez viszonylag jó megoldás. A feleség lemond a gyermektartásról, de megkapja a férj lakástulajdonrészét, azaz a feleségé a lakás és minden járuléka. A férjnek nem marad ugyan lakása, de gyermektartásdíjat sem fizet.

Időt lehet húzni, de a pénz viszont nagyon megy és nem olcsó mulatság.

Ha valaki el akar válni, akkor azt el kell engedni. Mindenféleképpen menj el ügyvédhez, mert ez elég bonyolult ügy, ha nem tudtok megegyezni.

Ne arra adj, hogy kinek mi a hire, mert az sokszor nem igaz! Ha a párod el akar válni akkor nem kérdés, mert elválasztanak benneteket. Mindegy Te mit csinálsz, vagy akarsz, akkor ő beadja a válópert és elváltok. Szerintem ezen nem érdemes sem vitatkozni, sem pedig ellenszegülni, mert csak ront a helyzeten. Próbáljátok megbeszélni hogyan tovább válás esetén is. Megmondhatod neki azt is, hogy hajlandó vagy várni is, ha ő úgy akarja.

ebben neked kell dönteni, vagy hagyod és kivársz vagy útjára engeded...

mindenképp meg kell egyeznetek a hogyan továbbokban és ezt le is kell írni...

Jó döntést nem könnyű az biztos...