Befolyásolták a szüleid a pályaválasztásodat? (beszélgetés)

engem probaltak befolyasolni, de nem tudtak :D szerintuk nagyon nem jol tettem (mai napig), en viszont orulok, hogy ugy alakult az eletem, ahogy

olyan nagy hibat a szulok sem tudnak veteni befolyasolassal. ritkan kesz egy gyerek egy hivatasra, palyara, idovel, tapasztalatokkal, tanulassal fejlodik. az mindenkinel mas lehet, hogy mikorra erik meg annyira, hogy ratalaljon a sajat utjara. ha addig nem azon az uton jart, nem jelenti, hogy mindaz nem a szamara helyes iranyba vitte

szerintem senkinek nem dol romba az elete csak azert, mert esetleg olyan szakmat, diplomat szerzett, amit nem akar hasznositani, hanem mas iranyba menne. arra nincs garancia, hogy ha egy gyerek valamit a fejebe vesz, vegigviszi, nem kot ki ugyanott a vegen, hogy nem is ezt akarja, nem is tudja hasznositani

Mivel én magam nem tudtam eldönteni, hogy hová szeretnék menni továbbtanulni, így a szüleim döntöttek helyettem. Elvégeztem a sulit, de nem a szakmámban helyezkedtem el. Aztán egyszer csak sikerült egy állás, amihez a végzettségem kellett. És imádom azóta is! Jól döntöttek a szüleim.

Velem ellentétben a lányom ötödikes kora óta tudja, hogy mit akar. És tesz is érte. Nem befolyásolom. Eldöntötte, kitart mellette, támogatom. Viszont az még a jövő zenéje, hogy jól választott-e.

Hát nem. Hiába mondják, hogy informatikus hiány van...

Mindent csinál és főleg olyat, amihez köze nem volt.

Voltak kósza ötletek, elbizonytalanodás, meg egyéb problémák, ezért elkísértek a pályaválasztási tanácsadóba. Ott nagyon röhejes teszteket kellett csinálni, ma már tudom, hogy volt köztük az a tintapacás pszichológiai is :D meg kártyákból szétesett pofákat szétválasztani szimpátia alapján többször, ketrecben golyót kergetni arra alkalmatlan szerszámokkal, elbeszélgetés stb. Végül megállapították, hogy kézügyességem nincs, de nagyon jó nyelvérzékkel rendelkezem, ezért legyek: dísznövénykertész.

Persze abszolút nem érdekelt a téma, egészen másfelé mentem.

Hű de jó kérdés!

Engem próbáltak befolyásolni: jogot kellett volna végezzek, teljesen ellentétes a személyiségemmel, felvételiztem a jogra is - tehát tanulni kellett, de nagylelkűen megengedték, hogy felvételizzek az általam választott szakra is. Végül jogra fizetéses helyre vettek fel, az általam választott szakra viszont államilag támogatott helyre, így végeztem amit szerettem volna és egyáltalán nem bántam meg, sőt! A munkám a hobbim, nem az a pénzes szakma, de mindennap örömet okoz. :)

Hogy én mit javasolnék a gyermekemnek? Kb. ugyanezt: álljon ki az álmai mellett, még akkor is ha nem fog meggazdagodni általa.

Mert én terelgettem az informatika felé, és csak a kedvemért végezte el.

Mint utólag kiderült jobban tetszenek neki az olyan melók, ahol emberekkel foglalkozik. Pl. pincérkedés.

A mai világban azt tartom elpocsékolásnak ha kitanul egy hasznavehetetlen szakmát amivel nem tud elhelyezkedni,és munkanélküli vagy közmunkás lesz hosszú ideig.1-2 év fiatal korban nem olyan megerőltető egy jó szakmáért cserébe,utána meg lehet álmokat megvalósítani (már ha a kettő nem egy és ugyanaz)

A leírásodból nekem nem jön át,hogy miért is pocsékolt el éveket MIATTAD.

felsőtagozatos koromban lebeszéltek a választott szakközépiskoláról,- fő érv: opda csak fiúk járnak - érettségi után már nem, bár magáért beszélt, hogy humán tárgyakból jobb voltam.

Sőt,édesanyám még a fiam pályaválasztását is befolyásolta középiskola előtt. ( ugyanazt az épitőipari SZKI-t javasoltam neki, ahova huszonévvel azelőtt engem nem engedett.)

Fiam tökműszaki, magától értetődött, hogy milyen pályát választ, bár 24 éves korára a PTI mellett még egy bölcsész/nyelvszakot is elvégzett.

Nem vagyunk elégedetlenek, de ha mindketten épitészek vagy földmérők lettünk volna - amit édesanyám meghiúsitott, az is ugyanilyen jó lett volna.

Engem befolyásoltak.

Sajnos 13-14 évesen az ember még nem nagyon tudja, hogy mi szeretne lenni.

Amikor ilyen idős voltam, akkor az akkori felfogás szerint "legyen egy jó szakmája a gyereknek", én tudtam is, hogy mi akarok lenni.

De az osztályfőnökömnek nem tetszett, ahová jelentkeztem, így a szüleimmel kitaláltak egy szerinte nekem való pályát, amit én, ahogy megtehettem, felülírtam.

A gyerekemet én terelgettem, de csak azért, mert fogalma sem volt, hogy mit csinálna. Informatikát céloztunk meg, mert érdekelte, de miután elvégezte a szükséges sulikat, mást szeretett volna csinálni, így először pék és cukrász szakmát tanult, amivel nem tudott elhelyezkedni (mert nem volt gyakorlata), majd teljesen véletlenül egy pincér képzésre iratkozott be (amire jelentkezett, az nem indult még sem), és azóta ezt is csinálja, és szereti is.

Tehát, a gyerekem az én befolyásolásom hatására elpocsékolt jó pár évet...

Nem befolyásoltak semmiben,pedig kellett volna.18 évesen nem volt még elég tapasztalatom,és nem hoztam jó döntéseket továbbtanulás terén sem.

Most leszek 30,tavaly óta tanulok,jövőre főiskolára szeretnék menni,de gyerek,család,munka mellett ugye sokkal nehezebb.Én úgy tervezem,hogy mindenképpen le fogok ülni a lányommal még a középsuliban és beszéljük át hogy gondolja a jövőt.Támogatnám én mindenben,de mindenképp azt szeretném ha egy életképes szakmát vagy diplomát szedne össze elsőre.Úgy gondolom először olyat tanuljon az ember amiből meg tud élni,majd utána jöhetnek az álmok megvalósítása (már ha a kettő nem jelenti ugyanazt) én két évet pazaroltam el egy olyan szakma tanulására amiből nem tudtam megélni,felesleges időpocsékolás volt az egész,nem mellesleg rengeteg pénzbe került...

Engem befolyásoltak a szüleim, de mégis megszerettem a szakmámat, sőt "megimádtam".

A fiamat nem befolyásoltam semmiben. Ő választott, méghozzá határozottan, de mégsem akar a végzettsége alapján munkát vállalni.

Heló!

Soha semmibe nem szóltak bele, ha mégis, akkor inkább tanácsot adtak. Mindig mindenben támogattak, így van ez a mai napig is.

A szakmámat szeretem, a munkám majdnem a hobbim. Nem vagyok milliomos, de nekem nem is az kell a boldog kiegyensúlyozott élethez.