Felnőtt gyermekedet befolyásolod a pályaválasztásban? (beszélgetés)
Üdv!
A témával kapcsoaltban készült egy kutatásom, érdemes elolvasni: [link]
Amennyiben a moderátor/ok reklámnak minősítik és törlik a hitvatkozást, azonban érdekel titeket a téma akkor írjatok.
Üdv!
A nagyobbik lányom 14 éves most tartunk a továbbtabulásnál. Azt nem mondtam neki hova menjen tanulni, hanem végigjártuk azokat az iskolákat, amelyek tetszettek neki. Hála az égnek én se választhattam volna jobb iskolákat, de az ő döntése volt. Négy éve , mióta történelmet tanul régész szeretne lenni.
A fiúkkal kapcsolatban sem fogok beleszólni a dolgába, mert szeretném, ha elmondana mindent, hozzám fordulna ha valami tanács kell, vagy csak egy váll amin kisírhatja magát.
Anyukám folyton beleszólt a dolgaimba ezért nem is igazán mondtam el neki semmit, megfogadtam, ha gyerekem lesz teljesen másképpen nevelem.
Attól függ, hogy mikor van az a "felnőtt gyerek".
Mert pályát választ 14 évesen is, de ekkor még nem felnőtt. 18 évesen is választ, de még ekkor sem biztos, hogy tisztában van bizonyos dolgokkal. Ezekben az esetekben bizony nem árt, ha segít nekik az ember. Később már csak akkor lehet nekik tanácsot adni, amennyiben ők is igénylik azt.
Az én édesanyám a párválasztás kapcsán tévedett, de megbocsájtható neki is!( bár szegény már 12. éve nincs közöttünk).
Én is másképp fogadom a lányom szemléletét ebből a szempontból pl. , pedig én sajna, konzervatív vagyok -e téren. Igaz borzasztó nagy megalkuvásra nem kényszerülök, de soha nem mondanám a lányomnak, hogy igen ő "biztos jó párod lesz". Ez is az élet egyik nagy lutrija, csak az idő dönti el. Na és persze döntsön ő! Tanácsot , meglátásomat szivesen elmondom, de csak ha kérdezi. Igaz még kérdezi, de lehet majd ez is el fog múlni. Természetes. A mai fiataloknál pl. nálunk szokás ,hogy késő éjszaka, alkalmanként reggel megy el a barátja. Ez az amira céloztam. Nekem piszok furcsa volt, de ez kb, 1 éve van, és a kapcsolatuk 2 éves elmult. Ilyet én el sem mertem volna képzelni, szerintem nem is engedték volna. Én már "helyesnek" tartom. Igaz ez előző barátai, akik sokan ugyan nem voltak,velük ilyet soha nem kért hogy engedjük meg. 21 éves, hát legyen. Nem csatangolós ,tanul, főzöget, diákmunkát végez. Ha belegondolok, talán így jobban megismeri ő is, mi is. Ha nem lesz életreszóló, akkor sem tartom már tragikusnak. Igaz szerintük az. Ki tudhatja még azt? Hát nekik legyen igazuk, de ha nem akkor sem lesz egy rossz házasság!Jaj, nehéz dolgok ezek!
Nagyon tetszett , ahogy átgondoltad a fiaid jővőjét, büszkék lehetnek rád. Főleg azért, mert édesanyád felett sem ítélkezel. Üdvözöllek és sok sikert a srácok neveléséhez.
nekem még nincs felnött gyerekem, de a saját tapasztalatomat le tudom írni. nagyon negatív. Anyukám nem engedett abba a suliba, ahová szerettem volna menni. a jelentkezésemet ö adta le egy szakmunkás képzöbe. utáltam a sulit is, a szakmát is. azt nevelte belém, hogy hülye vagyok ahhoz hogy érettségizzek, ugysem vesznek fel sehová. hozzáteszem, soha nem voltam rossz tanuló, és hülye sem, fel vettek volna szakközépbe vagy gimibe. most két gyerek mellett estin csinálom az érettségit.
én tuti támogatni fogom a srácaimat, akármit szeretnének is tanulni majd. persze megbeszéljük, hogy miért azt szeretné, vagy jó e, stb...de mellette fogok állni. már most ugy nevelem öket, hogy okosak, ügyesek.nem szeretném, ha olyan tapasztalataik lennének mint nekem. nem rossz az anyukám, csak ezt hozta magával ö is otthonról.amúgy mindig jót akar. csak ezt elszúrta.
Úgy tünik eddig egyet értünk, és vajon mások!
Nagyon sok szülő keres meg ,azzal a problámával , hogy szinte felnőtt gyermekét hogy tudná rá venne ,hogy..... ! Soha nem éretem a kérdést. A kérdés elemzésével kell kezdeni.Miért is kell sok esetben (mert sajnos igen, vannak kivételek, ahol kell) rá venni bármire is. Segíteni, tanácsot adni, de elsősorban időben megismertetni az élettel ,azt már igen. Azt kellene!!! Prevenciónak nevezzük itt is? Szerintem csupán neveljük az életre, amíg nevelésre szorulnak, aztán bízzunk a sikerben . Ügyesen úgy is ott lehetünk, de erőltetve, kijelentve kategórkusan, semmit nem fognak már csak dacból sem sokszor elfogadni. Aki pedig elfogad, majd később nem szereti, esetleg egy életen át visszavág" mert persze te akartad én nem, és most nekem a rossz". Ezt nem akarhatja, még jó szándékból sem senki! kettős kudarc lehet a vége! Nem könnyű ám!