Beavattátok/beavatjátok a családotokat, ismerősöket, hogy a tettek mezejére léptek babaügyben? (beszélgetés)
Szió
Akkor a család neked sem tudja még?
És a melóhelyen olyankor mit mondasz? Hát elhiszem, hogy idegesítő...
Én meg kezdek a saját csapdámba esni azt hiszem, mert mi nem mondjuk, viszont ha valaki rá kérdezett eddig, hát nem tudtuk letagadni... szóval virított a fejünkről az igazság...így már elgondolkoztam, hogy lehet jobb ha egyszer beszélek a szüleimmel,mint hogy más regéljen nekik valamit??
Aztán úgy gondoltam, ha kérdez valaki valamit, amit úgy érzekm elmondom, de ez nem reklám téma....
Sziasztok!
A család szerintem tudhat róla, de inkább csak akkor mondanám el, ha már tuti a dolog.
A munkahelyemen nem tudnak semmit, de azért állandóan megkérdezi valaki, kb egy héten egyszer.
Idegesítő már.
Mi elmondtuk.Nem kellett volna...A szüleim jól kezelték,nem kérdezgettek,azt mondták,majd szólunk.Az anyósom megőrjített a szinte hetenkénti kérdéseivel,hogy rosszul vagyok-e már,még telefonon is felhívott,hogy érdeklődjön.(Korábban engem nem nagyon hívogatott telefonon.)Úgyhogy egy idő után megkértem,ne kérdezgessen,mert idegesít.
A kolléganőim (főleg az idősebbek)is kérdezgettek,már az esküvő után,a koromból adódóan is gondolták,hogy nem akarunk várni.
szóval ti sem reklámozzátok...
Azt hiszem egységes a vélemény: ez leginkább a pár ügye...
bocsi nagyon rossz a netem
tehát mikor eltelt 1,5 év sikertelenség
örült
anyukámnak még nem mondtuk
csak ha itt lesz a pociba
Sziasztok!
Mi sem szóltunk senkinek egyik gyerkőcnél sem! Csak mikor már biztos volt a dolog, hogy ott van a pici a pocakban és ott is marad. Akkor kiderült sejtették, de legalább nem kérdezősködtek, mert nem voltak benne biztosak, hogy mire készülünk. Jobb volt így! :)
Úgy látszik ezt az adott család függvényében kell eldönteni.
Én már az elején elmondtam a szüleimnek és a húgomnak is, de soha nem voltak tolakodóak, csak akkor beszéltünk róla, ha én szóbahoztam, nem volt belőle gond (anyósomék akkor már nem éltek). Pedig majdnem 7 évet vártunk, mire szülők lehettünk, és addigra már a barátokat és a távolabbi rokonokat is beavattuk, de senki sem kérdezősködött, nem kezdeményezett erről beszélgetést, csak ha mi megtettük. Nekem ez a nyíltság jó volt, akkor sokat jelentett, hogy még véletlenül sem kaptam olyan kérdést, hogy "na, mikor jön nálatok a gyerek?".
Sziasztok!
Családot egyáltalán nem avattuk be (még), ismerősöket pláne nem.
Anyum sejti, Anyóspajti ha rákérdez, vigyorgunk. :) Szerintem Ő is sejti. :)
Ismerősöket egyáltalán nem, barátokat sem. Majd megtudják, hogyha jön a baba. Addig meg ne idegesítsenek feleslegesen a kérdéseikkel.
sziasztok
háát...
eddigiek szerint jól gondoltam én... hát akkor tartom magam az eddigiekhez... Párocskám valamiért nem bírta nem elmondani, anyukája puhatolózott és elmondta, hogy idén tervezzük következő kérdése az volt mit szedek (egyértelmű ebből azt akarta tudni, hogy még szedem-e fogigátlót), mire a drágám: folsavat... pf... Lehet csak örül a Párom...
Pedig beszéltük, hogy nem reklámozzuk, de nem igen érti, mért zavar ez engem, azt mondja ne legyek negatív, nem lesz olyan, hogy kérdezgessenek, mert jönni fog az a baba... meg hogy mért olyan nagy dolog egy mondatot mondani, ha valaki rákérdez... pasika :S
En ahogy kimondtam,hogy majd szeretnenk masadik babat,par baratomon kivul mindenki azzal nyomorit,hogy NA VAN VAMI???
Az eszem all meg ugy idegesit... es paran lebeszelni akarnak,hogy tul korai...
Én mindenkinek elkürtöltem,hogy mire készülünk...nem kellett volna.Onnantól kezdve már nem volt a magánügyem.Bárhol megjelentem csak erről kaptam szemérmetlen kérdéseket.Persze válaszoltam,mert könnyebb volt kiadni magamból.A bibi csak az,hogy jobban meg kellett volna válogatni,hogy kit avatok be.Egy idő után már mindenki tudta,hogy nehezebben jön,mint másnak.
A szülők és rokonok pedig jöttek a nyugtatással,a rengeteg jó tanáccsal,ami egy idő után nagyon terhes tud lenni...
Anyumnak igen, anyósoméknak nem. :) Aztán amikor felmerültek problémák, és kiderült, hogy nem fog olyan egyszerűen jönni a baba, akkor már igen. Tudták, hogy orvoshoz járunk, vizgsálgatnak, de pl. hogy inszemináltak azt nem.
Akkor amikor még csak terveztük a babát, úgy voltunk vele, hogy 12 hétig senkinek nem mondjuk el. 12 percig se bírtuk, amikor megláttuk a pozitív tesztet. :)
Most ez fura lehet, hogy idegennek, távol élő barátnőnek elmondtam, családtagnak (pl szüleimet) nem avattam be, de valakivel tényleg muszáj xy részletet nekem is megbeszélni, de ők mind olyanok, hogy vagy nem kérdezget, vagy annyit mondtam hogy igen tervbe van, és nincs közös ismerős, és max akkor találkozok vele, majd ha már remélhetőleg már pocakos is leszek...
Viszont a szülők, testvérek meg heti, napi szinten zavarkolódhatnak a témával, meg utalhatnak, tapogatózhatnak, mert kíváncsiak... ezt nem akarom, elég a saját agyam kattogása...
Szia,
Amikor belevágtunk, Anyunak elejtettem, az a mondatot, hogy belevágtunk, na nem kellet volna minden este hívott, hogy mik a fejlemények. Egy idő után frusztráló/stresszel, mert egy elvárásnak kell megfesleni, én így éreztem....mondtam is neki, és nem hívott ezért már. Én hívtam, hogy elindult valaki :)
Én nem szerettem volna, ki tudja mi hogy alakul, és én nem akarom hogy várják/elvárják a babahírt x időn belül... de Párom elbökte anyukájának, az meg a tesónak... nem baj, de máris érzékelem: párom anyukája már olyan cikket olvasott fel, mikor én is ott voltam...
Persze részemről is tudja 1-2 ember, de olyanok, akikkel ritkán találkozom, és senkit nem ismernek, ergo nem szegezhet nekem napi szinten kérdéseket.
E témában várok tapasztalatokat. Ti elmondtátok? hogy jobb?