A ti családotokat mi tartja össze? (beszélgetés)

Szerelem, szeretet, vágy, és a közös célok.

Bár szerintem ezt nem igazán lehet megfogalmazni.

A rózsaszín köd, ami 8 éve nem hajlandó felszállni. XD

Sajnálom.

Megpróbálsz túlélni vagy külön jövőt építesz?

Tisztességben megőszült pár ötvenedik házassági évfordulóját tartja családi körben. A mama két koccintás közt halkan megkérdezi a férjét:

- mond apus, szeretsz te még engem?

-hát persze...

-de sosem mondod..

-ötven évvel ezelőtt már megmondtam. ha ebben változás történik, szólok..

Van akinél elmúlik a szerelem és átváltozik szeretetté, tiszteletté van akinél tényleg sírig megmarad. És persze olyan is akad szép számmal akinél elmúlik és válás lesz a vége.

Én is azt gondolom, hogy sajnos bizony van az a szitu amikor nem lehet előre tudni, de még csak megjósolni sem, hogy a másik "pszicho-, szociopata".

Most nem keresgélnék tudományos cikkek után, mert ahol én hallottam róla, azt nem tudom linkelni, ugyanis egyetemen a Kapcsolatok pszichológiája tárgy előadásán mondta a tanár. Én elhiszem, hogy néhányan rájátszanak arra, hogy milyen szerelmesek, de azért a többség tényleg szerelmes. Másrészről honnan is tudhatnánk kívülről, hogy mit is érez valójában?

Azért átlag embereknél nem úgy megy, hogy az egyik paraszt, piál, drogozik, a másik meg olyan szerelmes belé, hogy ezt nem látja. Hanem aki mondjuk alapból paraszt, az a szerelem idejére visszafogja magát, mivel elöntik az agyát a hormonok, ezért imponálni akar a másiknak. Így a másik számára joggal nem derül ki, hogy amúgy egy bunkó állat. Ilyenkor még arra is képes, hogy a szennyestartóba tegye a koszos zokniját.

Ahhoz meg, hogy a szerelem elmúltával a házasság is tönkremenjen nem kellenek ilyen szélsőségek. Elég pár apróbb, de szignifikáns személyiségjegy, ami addig rejtve volt. Pl. amíg a férfi szerelmes volt, addig elvitte a nőt színházba, operába, stb. Amikor viszont ennek vége, győz rajta, hogy ő tulajdonképpen utálja az operát, és inkább pecázni megy a haverokkal. Vagy a közös értékrend nincs meg. Nem kell, hogy drogos legyen a másik.

A szélsőséges esetekben pedig, ahol a férj agresszívvé válik, és bántalmazza a nőt, és/vagy komolyan alkoholista lesz, ott végképp nincs előjele a dolognak, ugyanis fiatalon még nincsenek alkohol problémái, mivel ezt az évek alatt felgyülemlett stressz nem megfelelő levezetése okozza. Nem sok ember kezdi huszonévesen azzal, hogy idült alkesz. Ahhoz sok idő, és még több pia kell. Akikről meg végül kiderül, hogy pszichopaták, azokat egyáltalán nem lehet lebuktatni, mivel az elején ők a legbűbájosabbak. Nagyon értenek az udvarláshoz, hogy hogyan vegyék le a másikat a lábukról. Egyszerűen tökéletesek addig, míg szép lassan ki nem alakítják a másikban a függőséget anyagilag és érzelmileg. Csak akkor mutatják meg az igazi arcukat, ha ez már megvan.

[link]

De számtalan hasonló cikk megjelent.

Ebben a cikkben nem arról írnak, hogy nem látod meg a hibáit, hanem arról, hogy a szerelmi bánat mit vált ki az emberből.

Sajnos én azt látom, hogy a legtöbb ember megjátsza magát, túljátsza a szerepét, hogy mások elhiggyék mennyire szerelmes, és ez szerintem nem összetévesztendő a szerelemmel.

Nosza lássunk egy tudományos cikket (nem ilyet, mint ez volt!), hogy a szerelmes emberek nem látják egymás hibáit, nem érdekli akkor őket, hogy paraszt velük a párjuk, hogy közönséges, hogy trehány, hogy piázik, drogozik, stb. Mert ugye elvileg a rózsaszínködön át nem látjuk, hogy a szerelmünk megint benyomott fél liter pálinkát, mert annyira szeretem és persze ő is engem, hogy közben lehozta nekem a csillagokat.

Nem, olyan nincs, hogy valaki x év után agresszív lesz és bukó, meg betegesen féltékeny, csak annyira akarnak egyesek tartozni valakihez, hogy inkább nem veszik észre az elején.

Nem ugyanazt értjük szerelem alatt. A szerelem nekem igenis a rózsaszín köd. Átéltem, tudom, milyen. Ha te is éreztél volna így, tudnád milyen, mert nagyon intenzív és összetéveszthetetlen. Amivé szelídül, az a szeretet. Azért nem lehet előre látni, évek múlva milyen lesz a másik, mert az elején nem csak a mi látásunkat homályosítja el a szerelem, hanem a másik viselkedését is megváltoztatja, mert aki szerelmes, olyan dolgokat is megtesz, ami amúgy nem jellemző rá. Ezt tudományosan kísérletekkel is alátámasztották. A szerelem is mérhető, mivel olyankor az agyban megnő a dopamin szint, így mérhető az is, hogy pár év alatt ez megszűnik. Aki viszont tényleg csak ez alapján választ társat, azt valóban meglepetések érhetik. Szerelem ide vagy oda, meg kellene ismerni a másikat házasság előtt. Ami viszont fenntartja a házasságot, az nem a szerelem, hanem a szeretet.

[link]

Ne minősítsünk minden beszélgetést vitának!:) Beszélgetünk, mert nem ugyan azokat gondoljuk a szerelemről, nem ugyan úgy kezeljük ezt az érzelmet.

Engem nem zavar, hogy Te vagy más másként gondolkodik erről, viszont elmondom azt, hogy én hogyan gondolom.

És nem akarom mindezt senkire ráerőltetni.

Valóban, a szerelem nem múlik csak idővel szelídül, miután beteljesedik.

De mi van akkor (tételezzük fel), ha nem nem látod abban az emberben azt, hogy milyenné válik - ezt senki nem tudhatja előre.

Ha nem ilyen idilli életed lenne mellette, akkor is szeretnéd?

Ha semmiben nem segítene, állna melléd akkor is tudnál szerelmet érezni iránta, mint akkor amikor ez az érzelem megfogant benned?

Szerintem az emberek 99%-a nem ilyen szerencsés - mivel nem tudjuk hogyan változik majd a másik.

.

Nem szeretnék vitázni, de a szerelem nem arról szól, hogy elveszítjük az agyunkat. A rózsaszínköd, csak baromság. Látni és gondolkodni minden helyzetben kell, mert ha nem tesszük, akkor tényleg előfordulhat, hogy x idő után jövünk rá, hogy nem ismerjük a párunkat.

Én fiatalon mentem férjhez, de már akkor fel tudtam mérni, hogy milyen férjem lesz, és nem csalódtam.

Szerintem ez nem a különleges képességeimnek köszönhető, mert egy teljesen átlagos nő vagyok.

Én is fülig szerelmes voltam, de észre vettem volna, ha számomra valami nem felel meg...

Ja, és az is csak legenda, hogy a szerelem elmúlik.

Biztos elmúlik a nem tudom mi, de ha valaki szerelmes a párjába, akkor az megmarad, ha meg csak bemesélte magának valaki, ahogy sokszor észre veszem, akkor meg persze, hogy elmúlik, hiszen nem is létezett...

"Azért szeretek valakit..."

A szeretet feltétlen és jóval előbb kialakul, minthogy látnád a másik előnyeit vagy hátrányait

Lásd, Emili85.

A kiinduló hozzászólást olvasd el.

Valaki azt írta, hogy kevés a szeretet, mert az is kell, hogy elvégezze mindenki a feladatát, erre írtam azt amit. Ha valaki szereti kiszolgálni a családját, míg a többiek csak fekszenek, akkor már azt feltételezzük, hogy ez nem egy összetartó család?

A szeretet és a feladat elvégzése szerintem nem párba állítható.

Sokan a barátságról is azt képzelik, hogy a segítségről szól, pedig messze nem...