Barátság vs. nem barátság (beszélgetés)

Nem ertek egyet, mert alapbol egy nagyon vidam szemelyiseg vagyok. Olyan aprosagok feldobjak a napomat pl hogy a kedvenc kajam lesz a menu. Tenyleg minden aprosagnak orulni tudok, ha savanyunak tunok az valoszinu ez miatt a tema miatt van, mert csak a rosszat kaptam megis milyennek kene lennem? En mindig szivbol adtam es csak ugy. De amikor nem kapok semmit de semmit cserebe akkor vagy en vagyok egy szornyeteg mert igy gondolom vagy az a barat nem is volt barat.

Parommal soha nem mericskeltem inkabb forditva volt igy volt hogy csak en kerestem es megkaptam hogy miert nem sporolok. Az utolso 5forintomat odaadnam es nem erdekelne. De a hazugsag es az igazsagtalansag teljesen kiborit, es ebben a helyzetben is pontosan ez tortent, hogy en mindent megtettem es megis az en fejem van letojva. Es nem nem varok el cserebe semmit nem kell a penze senkinek. De ha en kapok valamit en azt szamon tartom hogy igen ez az ember rendes volt velem ha szuksege lesz ram itt leszek. Ez nem hiszem hogy savanyusagra vall. Lehet hogy keseru szemelyisegnek tunok mivel egy problemamat irtam le, hatha valaki tud segitni, de gondolhatod hogy nem igy inditok egy ismerkedesben akar.

Valószínűleg oka van, hogy elutasítják a közeledésed. Aki pedig ennyire kerül, az nem barát.

Én van akivel távolság miatt évente 2x találkozom kb. (nem is egy), mégis onnan tudjuk folytatni a dolgokat, ahol abbahagytuk.

mi van így? én nem akarom máshogy nézni.

ha nem tudod mire válaszolsz, nem kell válaszolnod. nem sértődök meg, ha szó nélkül hagysz.

az az érzésem, h kényszeres mindent jól csinálni akaró vagy. megfelelési maniás, aki azt várja a másiktól, h ugyanúgy lihegjen.

de te biztosan jobban ismered magadat. ;-)

Nem azert viszem le a szomszed kitett szemetet, mert elvarok barmit is tole;

nem azert vittem a baratnomnek a kedvenc szolojebol, mert viszonzast varok el;

nem azert adtam oda a boltban a hianyzo szazast a neninek, mert...

De amit onzetlenul tesz az ember, az valahol mas csatornan visszajon, csak egeszen maskent.

Nem, ez nem régimódiság :) Még ha ritkán is találkozunk, nálunk is vagy A) a házigazda megaszondja, hogy 500 Ft/fő a beugrás, vagy B) összedobós, Józsiék hozzák a sütiket, Gyuriék a piát, Karcsiék a húst, vagy C) mindent a házigazda áll, mert megyünk úgyis máshoz legközelebb. De sokszor ez utóbbi esetben is viszünk/hoznak valami apróságot.

Mi is jártunk úgy, amit Te írtál: ez még az öcsémmel közös baráti társaságban volt. Mindig nálunk voltak a bulik, mi főztünk, én mosogattam, az emberek meg csak jöttek, üres kézzel, viszonzás nélkül. De ez nem is barátság szerintem, egy idő után meguntuk, és amikor nem is tartottunk összejövetelt, el is koptak ezek a kapcsolatok. Nem is sajnálom.

Szóval igen, egy barátság nem csak egyoldalú kellene, hogy legyen. Lehet, hogy Neked is le kéne építened őket, vagy jegelni, hátha keresnek. Ha lehetőség van rá, újabb ismeretségeket kialakítani. Én pl. álmomban sem gondoltam volna, de egy könyvklubban alakult ki egy zseniális barátság, azóta összejárunk párokkal is.

Igen ezt megértem. Nekem is pontosan elég, hogy a párommal megbeszélek mindent. De néha jól esne kicsit nem is tudom mit csinálni. Igazából azt sem tudom mit akarok. Mert vásárolni utálok, nem kérem hogy minden hétvégén részegedjünk le, de hogy ennyire totál letojják a fejünket azt nem értem. Valószínű nagyok az elvárásaim, vagy csak simán debil vagyok vagy unalmas, nem tudom, de az talán nem akkora elvárás hogy pl nyáron szerveztem többször grill bulit. Mi azon a szinten vagyunk hogy összedobjuk a pénzt ha ilyesmi van, de legalább megkérdezzük segítsek e valamit hozzak e valamit tartozom e valamivel. Ehez képest mindenki tök jól érezte magát, egy hasonló kérdés nem hangzott el, ami nem is baj, nem fogadtam volna el semmit. DE. Keresni senki nem keresett utána. Nem kértem hogy hívjanak meg kajálni, kávézni bármi ami nekik egy fillérbe is kerülne, de egy annyi hogy hello szia miujság, nem ugrotok át vagy nem csinálunk valamit? ennyi sem jött. Tehát ez nálam ilyen elvi dolog ha valaki meghív akár kerül pénzébe akár csak összeülünk náluk és mindenki issza amit visz hogy utána úgymond "visszahívom"

Vagy én vagyok régimódi?

Az emberi kapcsolatok folyamatosan változnak, legfőképp ezzel kell tisztában lenni. A fiatalkori "este beülünk kocsmázni/kávézni" típusú haverok/barátok munkát vállaltak, elköltöztek, sok esetben még az országból is. Sokaknál más lett a prioritás, eltérő életszakaszba kerültünk.

Néhány emberre lehet számítani, néhány esetben bőven elég pár havonta összefutni egy pizzára/sörre (bár én nagyon bizalmatlan vagyok, kevés embert engedek magamhoz igazán közel. Szóval nekem tényleg elegendő egy-egy laza haveri kapcsolat). Bőven elég, hogy a férjemmel mindent meg tudok beszélni.

Hát úgy tűnik hiába számít nekem valaki, ha cserébe én semmit nem kapok és úgy érzem én nem számítok.

Úgy gondolom én aztán nem az a típus vagyok aki belesüpped és hagyja hogy sajnálják vagy megsértődik és várja hogy a másik keresse. Én vagyok aki mindenkit keres, próbál találkozókat szervezni de mint mondtam mostanában mindig falba ütközöm.

Ennél jobban nem tudok szelektálni, már csak kb 4 ember maradt akiket barátnak tekintek.

köszönöm, h felvilágosítasz..

nem én írtam, h mi mindent adtam, és alig kapok.

Vigasztalásul írom Krisztinek : ha az embernek van családja ( párja) és munkája, ezek annyi időt elvesznek, hogy már nincs is szükség, ill. nem is jut idő barátokra.

Legjobb barátnő ? sok nő nem tudja, hogy mi az.

Megbeszélni problémákat ? én ezt úgy oldottma meg, ha a fiúkról férjekről volt szó, anyukámnak panaszkodtam, a szüleim " bűneiről" viszont a

fiúknak öntöttem ki a szivem.

Fiam van ( 25 é. ) , már vele is szinte mindent meg lehet beszélni, különb, jobb indulatú tanácsot szerintem idegenetől sem kapnék és sok esetben az ember a baráttól nem is megoldást vár, hanem elég, ha kiönti a lelkét, vki meghallgatja.

Erra célra különben remek a Hoxa.