Az összetört szív... után (beszélgetés)

Köszönöm a válaszod!

Az az igazság, hogy egy kis városban élek. Nincsenek szórakozóhelyek csak kocsmák...ezt kihagynám inkább. A tornákra azért nem tudnék járni, mert jelenleg semmi étvágyam sincs, így energiám sem nagyon és le is vagyok fogyva. Örülök, hogy a munkám könnyű és nem kell sok energiát belevinnem, mert most nem is tudnék. Egyébként 24 éves vagyok. Folyamatosan kapcsolatban voltam kb. 16 éves korom óta és mindig a pasikhoz igazodtam, nem volt soha saját életem, saját kikapcsolódásom. Munka és rögtön mentem a pasimhoz vagy jött hozzám. Lehet ezért is lesz vége minden kapcsolatomnak 1-2 éven belül. Tudom mindenki azt mondja, hogy magamnak kell megtalálnom mi érdekel, de egyszerűen jelenleg nincs semmi ami hajtana vagy célt adna az életemnek. Kellene valami olyan elfoglaltság, amihez csak én kellek és teljesen leköt. De nem tudok sajnos ilyet és ötletem sincs. Ehhez kellene néhány igazi ötlet. Szeretném végre egyedül is jól érezni magam.

Ha megoldható menj el valami csoportos tornára, valamilyen klubba, olvasókörre, bármilyen téged érdeklő téma szóba jöhet.

Ez igaz, kutyából nem lesz szalonna. :(

Attól még megmaradhat a barátnőd, én is jóban vagyok az exférjem barátaival, akik befogadtak, majd a válásunkat is elfogadták (a saját régi barátaim közül van, aki azt hiszi, hogy a válás ragályos és kerül, ott én sem erőltetem a dolgot.)

Üdv,

Másfél hete lett vége a kapcsolatomnak. Összesen másfél évig voltunk együtt. Van egy felújítandó háza és egy beindulóban lévő vállalkozása. Abban a hitben éltetett az utolsó napig is (beszéltünk ezekről) hogy velem tervezi mind az együttélést és a vállalkozásban is adminisztrációs munkát fogok majd végezni. Mindemellett én nagyon szeretnék lakást venni, van lakástakarékom, de nagyon távoli még ez a cél, mire összegyűlik egy lakás ára (4 éve gyűjtök rá). A problémám az , hogy a kapcsolatunk utolsó 2 hetében ismerkedett meg valakivel, akiért elhagyott (számomra sokkal komolytalanabb és túl fiatalnak látom még egy ilyen kapcsolathoz a hölgyet, de ez csak az én meglátásom). A barátnőm, aki lelkiekben teljes mértékben támogat is az ő társaságából származik. Mivel ő az egyetlen barátnőm, az ő elvesztésétől is félek, bár nyugtat, hogy ez nem fog megtörténni. Próbálom túltenni magam eezen az egész kialakult helyzeten, de folyton ezen rágódok, ő van előttem az új barátnőjével, szánalmasnak tartom és gerinctelennek. El kell mondanom azt is, hogy az összes kapcsolatát így zárta le mindig is. Igen én is így jöttem vele össze (HIBA VOLT hinni, hogy kutyából szalonna lesz) Mégis szeretnék kikevergőzni ebből az állapotból. Új célokra van szükségem. Remek munkám van jelenleg, de nem köt le, rengeteg időm van közben gondolkodni és emészteni magam. Rövidtávú célokra és figyelem elterelésre van szükségem. Szeretnék ebben segítséget kérni hátha van valakinek egy jó ötlete, ami hozzám és az életvitelemhez passzol. Sajnos nekem nincs még.

Előre is köszönöm!

"Vannak olyan partnerek, akik mesterien értenek ahhoz, hogy a régi ismerősök, barátok eltűnjenek amikor ő a színre lép."

Ez a pszicés bántalmazás egyik formája. Nem ártana, ha a magyar nők többsége is tisztában lenne ezzel, mert akkor már idejekorán, még a tényleges kialakulás előtt rövidre tudná zárni az efféle "kapcsolatokat".

Egy nő is lehet ugyanolyan bunkó, mint egy férfi...és fordítva.

Mielőbbi gyógyulást kívánok - hasonló cipőben járok...csak "férfi" volt az elkövető.

Fontos lenne "szépen" szakítani. Kevesebb sérülés lenne. Tapasztalatból írom sajnos. Kb egy éve szakítottak velem, nagyon bunkó módon. Egy nőtől nem ezt vártam volna..

Még most is érzem a nyomait. :(

Elhangzik a cikkben, hogy a barátok sokat segíthetnek. De mi van olyankor, ha nincsenek barátok?! Vannak olyan partnerek, akik mesterien értenek ahhoz, hogy a régi ismerősök, barátok eltűnjenek amikor ő a színre lép. Neki megmaradnak a haverok, ahová nem viszi a párját. Így a másik félnek pusztán ő az egyedüli barát, társ, bizalmas. Egy hosszabb kapcsolatban aztán ez megkövesedik így.Amikor már a másik fél úgy érzi már nem elég neki, hogy a párja jelentse a világot, amit eddig a rózsaszín ködben elfogadott, szeretne vele menni és ő is nyitni a világra, akkor kiderül, nincsenek barátok, barátnők, egy jó szomszéd vagy munkatárs sem akivel beülhetne egy kávéra, nincsenek testvérek és rokonok, mert időközben a párja miatt ezeket a kapcsolatait mind leépítette, miközben a párja is egyre inkább a magányba taszította. Ha szóvá tette, odavágta: menj te is! (menne szerencsétlen, de az ő világa már csak a párja maradt az előbbiekben leírtak miatt)Ahogy Szabó Lőrinc nagyon szépen megfogalmazta: Semmiért egészen c. versében. Ilyenkor a társ ha szabadulna is elveszti önbizalmát. Ha pedig mégis bekövetkezik a szakítás, hát iszonyú erő kell, hogy újból felépítse önmagát, ami szinte elveszett a kapcsolatában és megtalálja azt az utat, ami számára megfelelő. Itt már nemcsak a lélek sérül, hanem a személyiségjegyek is torzulnak(bizalmatlan, aggályoskodó, pánikoló) és sokszor a helyreállás segítség nélkül nem is megy. Ezt azért írtam le, mert vannak olyan esetek is, amik nem csak egy rövid ideig tartó szerelem vagy együttélés után szakadnak és nemcsak bizonyos korosztályt érinthet, hanem akár hosszú évek után is és érettebb korosztálynál is és minél hosszabb ideig tart egy kapcsolat, annál erősebbek azok szakadásánál a hatási. Talán a nők lelkét jobban megviseli egy-egy szakítás, de szerintem a férfi lelkét is megtiporja, főleg, ha nem ő kezdeményezi.

A cikk jó, sokan ismerjük ezeket a dolgokat. Megoldás azonban nincs. Nincs olyan recept, ami minden esetben beválik. Talán csak annyi, hogy ha észrevesszük egy kapcsolatban, hogy érzelmileg nem adja azt amire nekünk igényünk van, ne várjunk. Nem lesz jobb, mert ez csak önáltatás. Minél tovább várunk, annál fájdalmasabb lesz a szakítás, ami végül mégis bekövetkezik.

Ezek mind olyan dolgok (szerintem) amikkel mindenki tisztában van, de mikor belekerül abba az adott helyzetbe, akkor képtelen tisztán gondolkodni és cselekedni.

Én is adtam már sok embernek tanácsot, aztán bosszankodtam, hogy nem fogadják meg pedig jobban járnának, de mikor én jártam így, nekem is ugyan úgy meg kellett járnom a hadak útját (azaz még mindig járom...), hogy ki tudjak mászni az előző kapcsolatból.

Ez természetesen a kapcsolat hosszától is függ, sok évet nehéz józan ésszel lezárni.