Vendégségben összetört a játék (beszélgetés)

Ezért írtam, hogy én itt nem látok jó megoldást és kérdeztem rá "óvónőcske" megoldási javaslatára.

Én már leírtam a fórumindító számára legoptimálisabb megoldást: tartsa távol magát és a gyermekeit a helyzettől. A probléma marad, csak nem az övé lesz.

"Ha olyan lenne a kapcsolat a szülőkkel, akkor meg lehetne "zsarolni" az anyukát, hogy csak akkor tartják a kapcsolatot a szűk családjával, ha igénybeveszi a szaksegítséget."

Ezt komolyan mondod? Akkor ott már kaszáltak a bármilyen testvéri viszonynak. IS.

Egyébként a szaksegítség sem az atyaúristen, úgyhogy előfordul, hogy semmi haszna sincs. Többtényezős játszma : a gyerek, a szülő, és maga a szaksegítség is ember, aki vagy érdekelt /érdektelen, vagy jó /rossz napja van, vagy ért /nem ért a szakmájához.

Mert ilyen is van.

Engem is érdekel, mert nagyon nem fekete-fehér a történet.

Egyik anyukát sem tudom hibáztatni, mindketten nehéz helyzetben vannak.

Erről az egészről ,mint vezető pedagógus is , egy dolog jut az eszembe, inkább kettő:

1. "Akasztják a hóhért!"

2, "strucc politika"

Én úgy gondolom és ezt ország-világ előtt ki merem jelenteni:

A GYEREKEK SZEMPONTJA MINDENEK FELETT!!!!

Szégyellje magát a kolléga , ráadásul tanult kolléga, hogy ezt így gondolja-éli meg.

Most szakmailag leírnám hány és hány SÚLYOS HIBÁT VÉTETT a saját gyerekeivel szemben is, hát még máséval, mondjuk a tieiddel.

Véleményem : a testvéred kezébe nem adnám a saját gyerekemet!!!! Sőt vezető szerepben el tudom képzelni ezek után mit művelhet az intézményével.

Mielőtt jönnek a védő ,felháborodó kommentek, le merem ezt írni, mint vezető pedagógus, mint két beteg gyerek édesanyja.

Tudnám fokozni, de nem teszem, kedves fórum indító, ha szeretnéd, tudok segíteni, küldj privát üzenetet.

Elolvastam a hozzászólásokat is és valahogy az fogalmazódott meg bennem, hogy egy ilyen beteg gyereket egyetlen percre sem szabadna egyedül hagyni. Pillanatok alatt és kiszámíthatatlanul akár ön- vagy közveszélyessé válhat. Ha bármelyik másik gyereket úgy üt meg egy játékkal, hogy az akár maradandó sérülést szenved, akkor ki lesz a felelős?! Mindig és minden esetben a szülő-gondviselő köteles a gondozottja által okozott károkért felelni. Akár tetszik, akár nem!

Én biztos, hogy nem engedném be többet a lakásomba, pláne a gyerekeim közelébe. Egy ilyen beteg gyerekkel sokkal többet kell foglalkozni, többször és többet kell magyarázni és igenis rá lehet szólni.Nem az a megoldás, hogy hagyjuk nőni, mint a dudvát.Mindent meg lehet, sőt kell is beszélni vele a maga szintjén.

A férjednek pedig igaza van, végre a sarkadra kell állnod és nyugodt hangon, de határozottan meg kell mondani a testvérednek, hogy te nagyon szereted és ő bármikor jöhet, de a gyerekei nélkül. Ahogy olvastam, már éppen eleget vigyáztatok rá és elég károtok volt abból, hogy elhozta őket hozzátok. Ha pedig megharagszik emiatt, az őt minősíti.

Sajnos ameddig ő nem látja be, addig te vagy más nem tud segíteni. Neki annyiban lehet még plusz kudarc a gyereknevelés, hogy nemcsak anyaként érzi elégtelennek magát, hanem szakemberként. Minél többen mondjátok, hogy tenni kellene valamit, annál jobban fog védekezni.

Te csak annyit tudsz tenni, hogy csak az ő térfelén találkoztok. Sajnos ilyen esetben csak akkor fog segítséget kérni, amikor valami nagyobb baj történik, pl. betöri a gyerek egy másik gyerek fejét. Erőszakkal kívülről segíteni családtagként nem tudtok.

A kár megtörtént, ezt most könyveld el tanulópénznek, a következő károkra meg ne adj lehetőséget.

Nem akarok általánosítani, de sajnos a pedagógus szülők gyakran a "legrosszabbak", legalábbis abban az esetben, ha probléma van a gyerekkel, legyen az akármilyen jellegű is, és legyen akármi az oka.

Erre nálatok még rájön az is, amit szintén látok sokszor, hogy a nagyszülők a fogyatékost nevelő családot, vagy ők magukat túlságosan elkényeztetik, és azt hiszik, nekik mindent lehet.

Az egy dolog, hogy van olyan gyerek, aki nagyon nehezen nevelhető, irányítható, akár az enyémek közül kettő is (érdekes, a másik kettő nem, tehát valószínűleg nem az alapból rossz nevelés az oka). A férjem is ilyen volt, maximálisan mindenben oponált, és olyan 25-30 éves kora között kezdett úgy-ahogy beérni. Ma már napi 14 órát a filmiparban dolgozó, és szépen haladó 4 gyermekes apuka. De nem volt könnyű élete, gyerekkora, akkor még tényleg nagyon kevesen értették, vagy ismerték fel, hogy ez egy diagnosztizálható probléma, és nem csak a rossz nevelés. Lentebb írom, hogy még egyértelműbb esetekben sem...

Az meg egy másik dolog, hogy attól még nem hagyhatom törni zúzni a gyereket, pláne idegen helyen nem. Akkor tényleg inkább nem megyek sehova, vagy pórázon viszem, vagy állandóan mellette állok.

A tesódról meg az jutott eszembe, hogy volt még 25 éve általánosban egy évfolyamtársam. Akkor még nem tudtuk a dolog nevét, csak tudtuk, hogy okos, de furcsa gyerek, volt, hogy veszekedett, de sokszor kiment óráról, a folyosón ült egyedül. De mindenki ösztönösen elfogadta, hogy ő ilyen, el is végezte az általánost. Neki nem pedagógus, hanem egészségügyis volt az anyukája, ilyen szempontból legalább olyan rossz. Ma már tudjuk, hogy ő autista volt. Ma ez a srác alkoholfüggő, és otthon ül. A szomorú az, hogy akkor már dolgozott Prekop Csilla és csapata is, ha az a szülő elviszi a gyerekét, elismeri, hogy baj van, akkor ma lehetne egy jó számítógépes szakember mondjuk, vagy akár zenész, mert abban is ügyes volt.. Azóta sem ismerte el..

Mindezek mellett nincs valós segítség, ha felismered a problémát, ha nem. Az egyik fiam szeptembertől kezdve kezd rosszabb állapotba kerülni. Ő eddig nem volt agresszív, sőt inkább tejbetök. Januárban kértem a pszichiátrián időpontot. Április 26-ra kaptunk. Most voltunk is, de ez még csak a szakrendelő volt. A kórházba október 5-re kaptunk, de az is csak ambuláns lesz, a befekvés 2018 január-február. Amikor megkérdeztem, hogy mi van, ha addig megsérül a kisöccse esetleg egy kitörésénél, vagy ő maga, akkor mi lesz.. Erre a válasz, hogy hát akkor emeltessem ki a családból, sajnos segíteni nem tudnak..

Ja, és ez a sürgősségi vonal a háziorvosom által megtámogatva...

Pszichológushoz jár az ovijában, de hát az halottnak a csók. Itt az lenne a kérdés, hogy van-e a dolgok mögött tényleges pszichiátriai eredetű betegség, akár egy atipusos autizmus, vagy valami..

Ezt meg csak úgy mellesleg írom le a valós lehetőségekről.

Annyiból nem mindegy, hogy tényleg van olyan értelmi fogyatékos, aki nem is képes megérteni, hogy ilyet nem szabad csinálni. Nyilván azt sem szabad hagyni törni-zúzni, tehát ott is megoldást kell találni. Itt is, ahol nem hiszem, hogy ilyen gond lenne a gyerekkel, hogy alapból nem érti. És nyilván nem a pénz fogja megoldani a dolgokat.

Most már a fórumindítón a világ szeme. Neki kell megvédenie az otthonát és az értékeit. Lehetőleg a férjével vállvetve és nem egyedül. Kívánom, hogy sikerüljön, és találjanak valami békés megoldást, ami a testvérével sem okoz túl nagy feszültséget.

A téma szempontjából teljesen mindegy, hogy általában milyenek a Down szindrómás gyerekek. Akiről beszélünk egy középsúlyos értelmi fogyatékos.

Nem akarom elbagatellizálni a dolgot, de teljesen mindegy, hogy kifizeti-e vagy nem azt a nyavalyás dömpert, a pénz nem fogja ezt a helyzetet megoldani.

Szurikáta remekül összefoglalta, mélyebb a probléma gyökere, mint egy tízezerforintos játék. Eltűnnének a feszültésgek, ha most átutalnának százezret, a mostani, és a jövőbeni látogatásokra?

szerintem nem lenne joga kifizettetni a jatekokat. ez az "utana" lattam, hogy a sator szetszakitva, hat... egyreszt nem tudhatja, bizonyithatja, ki es hogyan rongalt, masreszt ha a tesoja alapbol felajanlotta, hogy vesz egy uj dompert, nem is ertem a kiakadast, es a kovetelozest

nem ismerem nagy szamban a down-korosokat, de nyilvan egyiknek sincs olyan kismerteku problemaja, amivel ne kellene foglalkozni, fejleszteni, hogy normal eletet elhessen. nem akarok errol vitat nyitni, csak ne bagatelizaljuk el, mert nemcsak arrol van szo az esetukben, hogy van egy kis bibi. es nem minden szulo kepes, alkalmas arra, hogy felelossegteljesen alljon hozza.