Az ölelés jelentősége

S ott akkor, abban a pillanatban nem számított, hogy éhes, és szomjas és kiábrándult a világból. Egyetlen dolog tudta volna csillapítani éhségét és szomját: egy emberi ölelés.

Egy őszinte, szívből jövő ölelés, ami olyan ritka a világunkban, hogy már ajándéknak számít sajnos, nem pedig természetes dolognak. Azt olvastam valahol, hogy az ölelés, ami szívből jön, hosszabbítja az életet, mint egy mosoly is, ahogy jobb kedvre derít minket. Az öleléssel bizalmat fogadunk be és adunk át partnerünknek. Ölelni annyi, mint elfogadni a másik embert, megélni a szívek találkozását, energiát áramoltatni egymás felé.

Ölelés, ami közel húzza a testeket a lelkeken keresztül, ölelés, ami annyit jelent: köszönöm, hogy részed. Mennyi ember sétál az utcákon, akinek nincs kit megölelnie és mégis vágynak erre az aprócska, de annál sokatmondóbb dologra? Hány világot kell még megélnünk ahhoz, hogy felismerjük, egészségünk alapjául a megfelelő testi kontaktusok is elengedhetetlenül fontosak. Egy ölelés többet mond száz szónál, többet ad ezer üres ígéretnél, magyarázatok nélkül megért, megérint és megfog. Megölelni egymást, számomra olykor fontosabb, mint egy csók. A legnagyobb probléma az, hogy az emberek java része csak akkor tanul meg ölelni, amikor párkapcsolatban él, így amíg nincs, nem gyakran gyakorolja.

Minden érző léleknek, aki beleköltözött a két lábon járó testbe, szüksége van táplálékra, ahogy a testnek is. A lélek tápláléka a tisztaság, igaz hit a jóban, szépben. Ha a lélek megsérül, legtöbbször azért van, mert megpróbálják bepiszkítani a tisztaságát, megvonni tőle a táplálékot, ami ott rejlik minden emberi ölelésben. Leggyakoribb tünetek, amik táplálékmegvonó hatással bírnak: irigység, kapzsiság, önzőség, hatalomvágy és leigázás.

A lélek nem versenyezhet károsan. Ha versenyzik, akkor már elveszíti igazi jelentőségét. A léleknek megnyugvásra van szüksége, olyan állapotra, mint amikor a medve alussza téli álmát. De közben álmodik. A lélek számára az álmodás a táplálék befogadását jelenti: feltöltődik, és amikor feltöltődött átadja energiáit a másik léleknek. A táplálék igen gyakran csak egy érintés, egy szép szó, egy mosoly, egy kedves pillantás. Ilyenkor addig rosszul telő napunkban a szürkeség kiiktatódik és helyére melengető napsugarak érkeznek, észrevetted? De az ember szeret büntetni és megvonni a táplálékot a lelkétől. Ő gyakorta csak elvár, elvár és elvár. Elvárja azt, hogy boldog legyen, miközben lelkétől megtagadja, megvonja a táplálékot. Pedig lelkünknek is szüksége van élelemre, mely számomra leginkább a címadó szót jelenti.