Sushi

A témát azért dobom fel, mert azt tapasztalom, hogy a sushi hódít Európa szerte, csak sajnos nem arról szól. amiről valójában kellene...

Jómagam amolyan gasztrokibic vagyok, azon belül a japán konyha nagy rajongója. Mit lehet vagy kell tudni a japán konyháról? Nos, sok mindent, ha nem akarjuk becsapva érezni magunkat. Kezdjük az alapoknál. Ma Magyarországon nem igazán létezik olyan szakács, aki rendelkezik japán mestervizsgával. Tehát nem sushi szakács. Ezt a mesterséget gyakorlatilag évekig tanulják, mondhatni egy életen át. Van míg eltelik 10-12 év, hogy valaki mestervizsgát tehessen. Na de ne menjünk bele ennyire.

Azért írok, hogy előhozzam belőletek az őszinte véleményeket, amelyeket nem mertek az étteremben elmondani akár a felszolgálónak, vagy ne adj Isten az üzletvezetőnek, hogy "hát sajnos ez nem volt olyan jó, mint amit vártunk.." vagy adott esetben elvárhattunk volna a pénzünkért. Merthogy a sushi, illetve maga a japán-konyha nem olcsó mulatság. Főleg itt Európában nem. Hogyha már itt a kontinens közepén fanyalodunk rá trendi ételeinkre, legalább annyi információval rendelkezzünk, hogy mit eszünk, valóban azt kapjuk-e és olyan minőségben, ahogy azt kívánjuk? Emberek vagyunk, szubjektívek, elfogultak, sőt még az ízeket sem érezzük egyformán! Lehet valami mindkettőnknek sós, de vajon egyformán sósnak érezzük ugyanazt az ételt? A válasz egyértelműen nem. Minden ember más kultúra, más szokás, ez így van rendjén. Ami közös, az az élmény. Az élmény, amely magával ragad bennünket, amely kiszakít a hétköznapokból, amely érzékeinket, szenzibilitásunkat finomítja mintegy kényeztetve bennünket.

Egy étel által szerzett élmény igencsak bevésődik a szürkeállományunkba, hiszen később ezen élmények alapján döntünk, hogy mely ízekkel, illatokkal (zamat) kívánjuk újra stimulálni érzékeinket. Minél többször kóstolunk valamit, annál érzékenyebbek leszünk rá, ami azt jelenti, hogy ugyanabban az ételben újabb és újabb ízeket fedezünk fel. Jó példa erre a Tekka maki (vöröstonhal-roll), amely számomra először semmitmondó és vasízű volt, de mára már több kb. 8-10 féle ízt érzek egyszerre és ebbe nincs benne a wasabi, a szójaszósz és gyömbér (gari) íze.

Ha már megkaptuk a lehetőséget a Mindenhatótól, hogy ilyen finomságokkal halmozzuk el magunkat, akkor gyakorlatilag /anyagiak most félretéve/ igenis kötelességünk élvezni a természet kincseinek ízét, zamatát, illatát! A sushi csak annak élmény, aki tudja, hogy kell fogyasztani. Igaz, ehhez először találnunk kell egy olyan helyet, ahol meg is kapjuk az élvezhető minőséget.

Szeretnék kérni valamit Kedves Olvasóm! Ha érdekel a téma, bátran szólj hozzá, kérdezz, javasolj, vitatkozz, vagy csak írj pár sort. Ezzel segítesz másoknak, hogy könnyedén eligazodjon a későbbiekben. S egyben a munkámat is segíted, mégpedig abban, hogy ez a cikk ne egy magánvélemény legyen, hanem egy jól összegyúrt kerek objektív esszé sorozat bevezetője.