Az igazi szeretet

Egy megható történetet szeretnék elmesélni Nektek. Az egyetlen kislányomról szól.

11 éves és nagyon sokat veszekszünk, mert szerintem nem fogad szót nekem. Állandóan küzdünk a tanulással, a lefekvéssel, de gondolom, ezt ismeri minden kiskamasszal küzdő szülő.

A múlt héten volt a születésnapom, és a férjemnek úgy alakult a hete, hogy alig volt otthon.

Azon a napon is csak reggel találkoztunk. Igaz mondta, hogy „boldog szülinapot”, de a meglepi elmaradt. Nem vágyom én nagy dolgokra, csak hogy lássam, hogy foglakozott a kérdéssel. De semmi. Iskolába menet a kocsiban nagyon kikeltem magamból, persze a lánykámra zúdult az összes haragom. Mert a csalódottságom dühbe ment át. Bosszantott az ügy, hogy ennyit nem érek a férjemnek.

De hogy folytassam a történetem: délután hazamentük a lányommal, ő előhozott a szobájából egy kis szatyrot, benne egy bonbon, és egy gyertyacsomag, és mondja, hogy az apja küldte. Furcsa volt a dolog, és hamar kiderült, hogy ő vette az apja helyett.

Nekem ez nagyon nem tetszett, mert milyen dolog, hogy a 11 éves lányomnak ad pénzt, hogy vegyen valamit? Akármelyik benzinkútra bemehetett volna, vett volna egy csokit, vagy fagyit, vagy egy kis kabalát… de pénzt adni a gyereknek? Hol itt a tisztelet felém? Ezt szóvá is tettem, mikor hétvégén hazajött, és akkor mondta el, hogy nem is ő adott a lánykámnak pénzt, hanem teljesen a saját ötlete volt, felhívta napközben, hogy ezt találta ki, mert látta, milyen rosszul esett nekem a dolog. Örömet akart nekem szerezni.

Most titkolom előle, hogy tudok a dologról, de más szemmel nézek rá, mert tudom, hogy ez az igazi szeretet, és nem az, ha ezerszer elmondja, és közben „rosszalkodik”.

Ő az egyetlen gyermekünk, lányt szerettem volna egész életemben, bejött, és most nagy gyönyörűséggel tölt el, hogy szuper kiscsaj lett belőle.