Az igazi szeretet (beszélgetés)

Istenem, ha csak egy év lett volna, amikor nem jut eszébe a szülinapom!

De 18 évig egyetlen egyszer sem...

Nagyon fájt.

Most, hogy elváltunk, elköltözött, életében először (igaz 1 nap késéssel, ) de legalább szóban felköszöntött.

A gyerekek ezt a trükköt nekem is előadták, de jobban fájt, mintha nem tették volna.

Aranyos a történet, és az élet ilyen, nem filmszerű, hogy az embernek mindig szépnek, jónak, tökéletesnek kell lennie. Emberek vagyunk és mindenki követ el hibákat.

Én is a hirtelenharagú vagyok, és ha valami idegesít, nem tudom eltitkolni, előfordul, hogy előttük tombolok, attól még nem vagyok rossz ember, vagy rossz anya.

Van aki szét tudja választani, van aki nem.

A történetből énis azt szűröm le, hogy a szeretet motiválta a gyerek. Az életben nagyon sokszor kell elsimítani dolgokat, ezt a lánya megtanulta.

Nálunk is ez a helyzet, hogy felhívom, ne felejtsd el felköszönteni nagyit például, hogy örömet szerezzünk a nagymamánknak, stb.

Az élet ilyen.

Nagyon szépen köszönöm a hozzászólásokat. A jót is és a kevésbé jókat is. A kritikát megérdemlem, nem kellett volna dühöngnöm. Kihagyhattam volna a sztoriból, de így volt kerek a történet. Sok mindent tud az ember, hogy mit kellene tennie, és mit nem, de az adott körülmények közt nem biztos, hogy józanul tud gondolkodni. Sajnos én az a kitombolós fajta vagyok, nem emésztem magam bizonyos dolgokon sokáig, és itt fültanúja volt a lánykám. Természetesen nem rá kiabáltam, csak a jelenlétében, persze ez sem javít a helyzetemen. Megbeszéltük a dolgokat, és mostanában nagyon klassz lett a kapcsolatunk, szinte mint a filmekben.. Apukája irigykedik is. Vele is megbeszéltük a dolgokat, megértett, és azóta (névnapomra, Mikulásra) meglepett apróságokkal, és látta, hogy örülök neki.

És az, hogy miért tette, csak hogy védje az apját, vagy, hogy nekem örömet szerezzen, teljesen mindegy, akkor is a szeretetét mutatta ki nekem.

A „rosszalkodás” relatív, nekem is sokkal türelmesebbnek kell lennem vele szemben, mert most jön a „neheze”.

És még valamit. Tegnap „meghalt” a lányom kedvenc kutyusa, nagy a mi bánatunk. Családtagot vesztettünk el.

nagyon büszke lehetsz a lányodra! magadta kevésbé amiért előtte dühöngrél! Bocsánatot kértél már tőle a kirohanásodért? Én is szoktam kibukni és sajnos nálam is előfordúl , hogy valamelyik gyerek előtt történik, de az Ő kis lelkük ezt nem értik még! Ezért utána odamegyek hozzá és megbeszélem vele!!!

A lánykád előtt le a kalappal!! Ő akkor is szeret amikor rossz! Csak azt te nem tudod kellően értékelni!

Nekem is teljesen az jött le az egészből, amit te írtál.

Igazából én nem is értem, hogy lehet dühöngeni, főleg a gyerek előtt, mert az apja elfelejtett felköszönteni. Dehát nem vagyunk egyformák.

Csodálatos gyermeked van.

Mindkettőtöknek legyen benne öröme egy életen át.

Szeretni és imádni való.

Gratulálok a kislányodhoz! Még mindig könnyezem!

Úgy érzem (tapasztalatból is mondhatnám), hogy az "elvetemült" kis lurkók azok, akikbe több szeretet bújt, csak ők félnek kimutatni.

persze, de gyereken semiképp sem szabad, ill. el kell neki mondani, hgoy anyu ezért vagy azért ma rosszkedvűbb, türelmetlenebb, de a cikkben szereplő persze a lánykámon töltöttem ki mondat szerint nem ritka eset.

Nem hinném, hogy a gyerekek ennyire tudatosan gondolkodnának, egyszerűen nem szeretik nyilván, ha a szülő dühös, csalódott.

A gyerekek szófogadatlanságáról meg annyit, hogy nem azért csinálják mert nem szeretik a szüleiket...(mert tudom, hogy ez az igazi szeretet, és nem az, ha ezerszer elmondja, és közben „rosszalkodik")

Azt hiszem, hogy mindannyiunkkal előfordul, hogy néha másokon vezetjük le a csalódottságunkat(természetesen helytelenül, de ha már ezt észrevesszük , akkor jó uton járunk, hogy odafogyeljünk minél ritkábban forduljon ez elő)...

És igenis a szeretet megnyilvánulása, ha a gyerek szeretné kiegyenlíteni az egyik szülő "bűnét" a másik felé.

Mert szereti az apját, aki éppen fájdalmat okozott az anyjának, akit szintén szeret...

Aranyos kislány, de gondolom jobban esett volna pl egy sms az apjától, vagy egy ölelés....

Hidd el, tudom milyen az, ha valakiről elfeledkeznek, 17 év alatt még sosem jutott eszébe a férjemnek a szülinapom...